Az évek során a közösségi vendégházként is működő, 1912-ben épített, 220 négyzetméter alapfelületű és tágas udvarral rendelkező szindi unitárius paplak számos rendezvénynek, természetjáró, ifjúsági eseménynek és kalákának, az Erdély Mentőcsoport alakulását megelőző és létesítése utáni gyakorlatoknak adott helyet. Szabó László a Szabadságnak elmondta: idén többek között a paplak patinás tornácának farészét újították fel, és a szószékkoronát restaurálták, ami így a templom méltó „koronájává” vált.
– Az elmúlt két évben igyekezetünk többnyire a templombelső felújítására irányult. A műemléképület szentélyrésze 13. századi, a templomhajó pedig fél évezredes, amelyre – a falnedvesedés okozta állagromlás miatt – régóta ráfért a felújítás – mesélte a lelkész. 2018-tól eltávolították a régi vakolatot, majd vakoltak és festettek, a belteret csatlakoztatták a villanyhálózathoz, és használatba helyezték a belső világítóeszközöket, részlegesen kicserélték a templompadokat, a régieket felújították, újrafestették, pótolták a hiányzó padlózatot, illetve felújították a régit, újrafestették az ajtókat és az ablakokat, kicserélték az úrasztala feletti búzakoszorút. – A kőművesmunkák zömét a tordatúri Home Design Construct végezte, pontosabban Csete Márton és munkatársai. A jövőben nekilátnánk a külső falak, a tetőzet és az udvart övező kőkerítés felújításának – fogalmazott a lelkész, aki szerint jó hír, hogy közel 3 évnyi kényszerszünet után az eddigi munkálatok eredményeként július végétől a templom újra alkalmassá vált rendeltetésszerű használatára.
Szabó László arról is beszámolt, hogy különösen fontos idei megvalósítás a szószékkorona restaurálása, ami által az eredeti mintázatot megjelenítő alkotás – a minden más dísztárgyat mellőző – a templom méltó „koronája” lett. – A dicséret ezért Mihály Ferenc szovátai farestaurátort és munkatársait illeti. Meggyőződésem, hogy a templomkarzatba – már 1817 előtt – beépített éneklőszék felújítását is ugyanilyen kiválóan végzik majd el a szovátai műhelyben jövőben – értékelte a munkálatokat Szabó László.
Az unitárius lelkész azt is elmesélte, hogy az egyházközség közel három és fél évszázados úrvacsorai ezüstpoharának állaga az idők során igencsak megromlott, ám Demján Sándor és Mária kecskeméti jóakaróknak köszönhetően, Kiss Endre ötvösmester budapesti műhelyében sikerült felújíttatni ezen értékes úrvacsorai kegytárgyat.
– A munkálatok költségeihez – és működésünk anyagi alapjaihoz – sokan hozzájárultak az elmúlt években. A magyarországi állami támogatások több csatornán érkeztek. A pénzügyi támogatásokhoz hasonlóan rendkívül értékes és általunk megbecsült azoknak a hozzájárulása, akik kétkezi munkával, szervezéssel, ötleteléssel és szakmai tanácsadással, természetbeni támogatásokkal és biztatásukkal segítették céljaink elérését. A magunk részéről az idén se állíthattunk szembe egyebet a borúlátó jövőképpel, mintsem a megtartó hitünket és közösségépítő akaratunkat. Emberöltőnyinél hosszabb távlatokban szemlélve az életet. Nyugtasson az a valóság, hogy az ilyenfajta kapaszkodók soha nem hagyták cserben nemzetünket az elmúlt évezredben – jegyezte meg a lelkész.
