– A mikulásozás a KMDSZ egyetlen olyan aranyos programja, ami nemcsak az egyetemistákat, hanem az egész kolozsvári lakosságot érinti. December 4–6. között az önkénteseink Mikulás-, manó- vagy krampuszruhát öltöttek, és minden olyan óvodába, iskolába, családhoz ellátogattak, ahova meghívást kaptunk – ismertette Szőke Orsolya, hozzátéve, bár évszámot nem tud mondani annak kapcsán, hogy a diákszövetség életében pontosan mikor volt az első ilyen alkalom, azt tudja, hogy a projekt már több mint húsz éve fut. – A karácsonyi csoda továbbadása volt az alapja, és ez mozgatja a mai napig” – fejtette ki Orsolya.
Többek között arról is kérdeztem, hogy milyen a kezdeményezés fogadtatása, mennyire lelkesek a gyerekek, a szülők vagy a pedagógusok.
– Konkrét adataink csak az előző évekből vannak, azok alapján átlagosan negyven-ötven felkérést kapunk, ebből nagyjából tíz óvoda és iskola, a többi magánlakás. A programot a vírus-időszak, sajnos, teljesen felborította, 2020-ban a KMDSZ Mikulása is otthon maradt. A Covid után a családokkal, az óvodákkal és az iskolákkal együtt a projektbe a legnagyobb lelkesedéssel és szeretettel vágtunk bele újra, és sok pozitív visszajelzést kaptunk – mondta Orsolya, emellett azt is elárulta, hogy a Mikulás puttonyában – a korábbi évekhez hasonlóan – karácsonyi képeslap és szaloncukor lapult, amit a kirendelt segítők – a szülők, az óvónők és a tanítónők – a saját ajándékaikkal egészíthettek ki. Ez nemcsak a sok-sok nevető gyermeknek marad meg szép emlékként, az ünnepek lejártával az örömteli pillanatokra a Mikulás, a manók és a krampuszok is szívesen emlékeznek vissza.
– Nagy kedvencem ez a program. Sok olyan pillanat van, amire szívesen és mosolyogva gondolok vissza. Az óvodások talán a legédesebbek, annyira őszintén tudnak örülni a Mikulásnak. Legjobb élményem a tavalyi első krampuszkodásom volt az oviban. Már a folyosón hallottuk a Mikulás, Mikulást, amikor beléptünk, odaszaladtak hozzánk, és megöleltek minket. Nagyon jó volt látni és érezni a feltétel nélküli szeretetet – osztotta meg élményeit Orsolya.
Azt is megtudtuk, hogy a szülők és pedagógusok örülnek a kezdeményezésnek, egyre több helyre hívják meg a Mikulást. Ahogyan Orsolya fogalmazott, „minden évben kicsit más, hiszen cserélődik az önkéntescsapat, de a lényeg mindig ugyanaz marad: örömöt vinni minden kisgyereknek”.
A szervezőtől a megvalósítás részleteiről is kérdezősködtem. – Nehéz feladat, Kolozsvár nagy város, de a Mikulás általában minden címre eljut. Elsősorban az önkéntesek munkája az, ami ezt lehetővé teszi. Idén ötödikén este öt Mikulás és tíz krampusz indult útjára. Összesen huszonöt önkéntesünk volt, akik három nap alatt lelkesen dolgoztak azon, hogy mindenhova eljussunk. Ehhez elengedhetetlen volt a varázslat is, mert a dolgok néha megmagyarázhatatlanul jól alakultak – mesélte Orsi. Noha senki sem szeretne ünneprontó lenni, felmerülhet a kérdés, hogy miért tartják fontosnak éltetni ezt a hagyományt és miért megy ki ez is a szokásból.
– Inkább az a kérdés, hogy miért ne tartanánk fontosnak. Ez nagyon szép, értékes és aranyos projekt, ami által nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk is megjön a karácsonyi hangulatunk. Idén az volt a mottónk, hogy Egy gyerek sem maradhat csoda nélkül, mert ők valóban úgy élik meg a Mikulással való találkozást, mint a csodát. A másik ok a szülők és óvodák ragaszkodása, néhány helyre már évek óta visszajárunk. Ugyanakkor az önkéntes egyetemistáknak is jó lehetőség arra, hogy jót tegyenek, barátokat szerezzenek és megismerjék a szervezetet – válaszolta Szőke Orsolya, hozzátéve, hogy az eseményt szeretnék a jövőben is megtartani és minél több helyre eljuttatni a karácsonyi csodát.
