Benkő Judit zenetudós elmondta, az idei kiállítás a tavalyi, Huszka Jenő 150. születési évfordulójára készült tárlat folytatása. Felidézte, hogy Huszka Jenő unokája, Zsuzsa asszony számos adattal gazdagította a korábbi kiállítás anyagát. Hozzátette, az idei tárlat egyszerre tekint vissza a Huszka-emlékévre és készíti elő a jövő évi, Kálmán Imre születésének 145. évfordulójához kapcsolódó megemlékezéseket. „Kálmán Imre munkásságának bemutatásakor eluralkodott rajtam a lokálpatriotizmus. A most közzétett anyag kizárólag azon alapul, hogy a maga korában az erdélyi újságírók és zenetudósok hogyan írtak a Kálmán-operettekről” – fogalmazott.
A kiállítás megnyitóját követően Szendy Szilvi és Peller Károly pályafutásuk fontos állomásairól, az operett műfajának jelenéről és jövőjéről, valamint a közönséggel való kapcsolatukról beszéltek. A találkozón személyes élményeiket és kulisszatitkaikat is megosztották az érdeklődőkkel.
Benkő Judit zenetudós kifejtette, a kolozsvári operettjátszást bemutató kiállítás az operett négy alapfiguráját – a primadonnát, a bonvivánt, a szubrettet és a táncos-komikust – is bemutatja. Hozzátette, hogy a tárlaton primadonnaként Pálmay Ilkát (1859–1945) idézik meg, akit a pesti közönség mellett a kolozsváriak is nagyra becsültek, és távozása után a helyi színház örökös tagjává választották. „A nagy sikerű bonvivánok közül Gáspár Istvánról mindenki nagy rajongással beszélt Kolozsváron. A kedves és mosolygós szubrett kapcsán Timkó Edit jutott eszembe, akit „örök Stáziként” emlegettek. Partnere, Szabó Gyuszi táncos-komikus szintén nagy közönségkedvencnek számított – mutatta be az operett négy kulcsfiguráját a zenetudós.
Benkő Judit előadásából megtudtuk, Kolozsváron már a 19. századtól ismerték és szerették az operettet. Jacques Offenbach (1819–1880) francia zeneszerző húsz operettjét mutatták be, az első előadás pedig szintén Offenbach-mű, az Eljegyzés lámpafénynél volt. Az 1900-as évek elején a nagy operettszerzők művei is színpadra kerültek, köztük ifj. Johann Strauss A denevér című nagyoperettje és A cigánybáró. Az első, Kolozsváron bemutatott Lehár-operett A drótostót volt. Színre vitték Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát is, amely mindmáig a kolozsvári közönség egyik kedvence. Huszka Jenő Bob herceg című operettjével „vonult be” Kolozsvárra, magyaros hangvételét a korabeli sajtó is méltatta. Kálmán Imre pedig 1908-ban vezényelt először Kolozsváron.
A tárlat megnyitóját követően a magyarországi művészpáros, Szendy Szilvi szubrett és Peller Károly táncos-komikus, bonviván Székely Zsejke operaénekes kérdéseire válaszolt. Elmondták, mindketten nagyon fiatalon kerültek a Budapesti Operettszínházba, ahol számos előadásban voltak egymás partnerei, és már az első pillanattól megszerették ezt a műfajt.
A mai magyar nyelvű operettjátszás helyzetéről Peller Károly elmondta, külön kell választani Budapestet és a vidéki színházakat. Míg a fővárosban működik az operettszínház, vidéken az intézmények inkább kötelességként tűzik műsorra az operetteket. A Budapesti Operettszínház 2001-es újranyitása után a társulat több musicalt is bemutatott, ennek köszönhetően pedig a fiatal közönség nemcsak a musicalekre, hanem az operettekre is nyitottá vált. A vidéki operettjátszás ugyanakkor a zenekari, énekkari és tánckari tagok hiánya miatt is nehéz helyzetben van. Szendy Szilvi szerint a vidéki közönség szereti az operettet, ám sok helyen nincs elegendő hely a zenekari árokban vagy nincs megfelelő létszámú zenekar. Emellett az operett látványos és költséges műfaj, amelyre nem mindig jut elegendő anyagi forrás.
„Nektek operettet játszani magyar nyelven küldetés” – hangsúlyozta Peller Károly. A két művész azt is kiemelte, hogy az erdélyi közönség szeretettel fogadja őket, és gyakran együtt énekel az előadókkal. Úgy vélik, az operettszínház feladata a műfaj legjavának bemutatása, miközben folyamatosan keresni kell az új utakat. A szövegkönyveket időnként érdemes aktualizálni, hiszen ami egykor poénnak számított, ma már nem feltétlenül működik. „Láttam hiteles operettjátszást nem korhű kosztümökben, és láttam pocsék előadást korabeli ruhákban” – jegyezte meg Peller Károly.
Szendy Szilvi szerint az operett akkor lehet igazán sikeres, ha a szereplők önazonosak a színpadon. Egyik művész sem tartja szükségesnek az improvizációt, az esetleges újításokat mindig előre egyeztetik. Mindketten örülnének egy magyarországi és erdélyi művészeket összefogó közös produkciónak, ugyanakkor megjegyezték, hogy az ilyen koprodukciók ritkák. Végül megígérték, jövőre ismét fellépnek a kolozsvári Bánffy Palotakoncerten.
