A palotás (Kálmán Imre: Ördöglovas) zenéjére előbb a balettkar kedvcsinálóját lehetett megtekinteni. A tavalyi palotakoncert műsorvezetőjeként debütáló Fodor Réka ismét megbízást kapott, és a hetes számmisztika jegyében vezette fel az előadást (a zárásnál pedig megjegyezte, hogy a hármas számnak is van varázsa, és jövőre reméli, hogy ismét ő lesz a konferanszié).
A műsorban kevés átfedés volt az előző évekhez képest. Szólaltak meg igazi ritkaságok is: Lehár Ferenc Szép vagy Erdélyország című dala a Garabonciás Diákból (ami a Messze a nagyerdő eredetije), és Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből a több rendező által méltánytalanul elhanyagolt Hurrá, hurrá című dal. A már említettek mellett nem hiányoztak a szintén klasszikusnak számító slágerek Zerkovitz Béla, Eisemann Mihály, Ábrahám Pál műveiből. Születésének 150. évfordulóján az évadzáró operettgálához hasonlóan Huszka Jenő előtt is tisztelegtek az énekesek. Két filmslágert is felidéztek (a Lovagias ügy, illetve az Álomkeringő moziból), a balettkar pedig kánkánban és ifj. Johann Strauss polkájában is megmutathatta tehetségét. A táncelőadás ezúttal koreográfusként együttműködő Vlad Sebastian munkáját is dicsérte.
Gyenge Zoltán Balázs hangversenymester – a palotakoncert egyik ötletgazdája – és zenekara, valamint a visszatérő előadók (Egyed Apollónia, Modra Noémi, Kolcsár Katalin, Dezső Ágota, Plesa Róbert – a palotakoncert másik ötletgazdája, szervezője és összeállítója, Rétyi Zsombor, és Rigmányi István) mellett először bemutatkozók (Bíró Anna vagy Nagy László Zsolt a Nagyváradi Szigligeti Színháztól) és magyarországi meghívottak (Bojtos Luca, Dénes Viktor és Horváth István) is fellépett.
Bár a programfüzetben nem szerepelt, (el)várt módon az előadás Kálmán Imre Marica grófnőjéből a Szép város, Kolozsvár című operettslágerrel záródott.
