Ebből az alkalomból a Nemzetközi Imanapi Bizottság világimanapi füzetet állított össze a Dél-amerikai Surimane Köztársaságbeli asszonyok több éves előkészítő munkájának eredményeként létrejött munkaanyag alapján. Megjegyezném, hogy az ország 94 százalékát kitevő trópusi őserdők jelentik a „Föld tüdejét”.
A Világimanap a keresztény asszonyok olyan közössége és mozgalma, amely kifejezi, hogy valamennyien egymáshoz tartozunk, egymásra odafigyelünk, egymás terhét hordozzuk. Minden esztendőben támogatást nyújtanak egy olyan projekthez, amellyel a hátrányos helyzetben élő keresztény testvéreiken segítenek. Idén a jövő évi világimanap előkészítésének anyagi fedezete mellett, Erdélyben az adományokkal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának működését, illetve a Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybetegeket mentő missziót támogatják.
A házigazda szerepét is betöltő Veres Stelian, a Szent Mihály Egyházközség plébániai kormányzója a világimanap mottójából kiinduló prédikációjában hansúlyozta, hogy erkölcsileg az ember igaznak és tökéletesen ártatlannak, Isten szentségének tükröződéseként lett megteremtve. Isten látta, hogy minden, amit alkotott – beleértve az embert is – „igen jó”. Ezért a lelkiismeretünk vagy „erkölcsi iránytűnk” ennek az eredeti állapotnak a lenyomata. Amikor valaki megír egy törvényt, elfordul a gonosztól, megdicséri a jó magatartást vagy bűntudatot érez, akkor ezzel alátámasztja a tényt, miszerint Isten saját képmására alkotott minket.
Akárcsak az egész Biblia, úgy a teremtés is az emberért van, az embernek az Istenhez és a többi teremtményhez való viszonyát határozza meg. Az ember Isten képmása, tehát csak Isten áll fölötte. Azért kapott hatalmat a teremtés felett, hogy felelősséggel gondját viselje minden teremtett dolognak, melyet Istentől ajándékba kap a földön. Egyetlen teremtmény fölött azonban nincs hatalma az embernek, és ez pedig az embertársunk, mert ő is ugyancsak Isten képmása.
Hogy tudunk újra és újra Isten képmásai lenni? Hol van a megoldása, feloldása az élet megrekedésének? Jézusban. Az Isten az, aki „ingujját feltűrve”, egy kérő szóra, egy érintésre munkához lát. A Végtelenül Tiszta hozzáér a tisztátalanhoz, nem viszolyog, nem undorodik tőle. Nem tartja Hozzá nem méltónak. Sőt, valamennyiünket megérint. Szól. Szelíden. Kedvesen. Szeretettel – összegezte Veres Stelian.
A nőszövetségi ökumenikus rendezvényen a jelenlevők a világimanapi füzetből imádkoztak és énekeltek Molnár Szabolcs kántor zongorakíséretével. Bemutatták Suriname kulturális és etnikai sokszínűségét, gazdag növény- és állatvilágát, ahol a különböző gyökerekkel rendelkező, sokszínű lakosság egyetértésben él egymással, templomaik békésen megférnek egymás mellett. Az összejövetel néhány női résztvevőjének „megszemélyesítésével” ismertették több Suriname-i asszonytestvér történetét is. Kiemelten szó volt a környezetvédelemről, összegezve, hogy egy bolygónk van, és erőforrásainkon közösen kell megosztoznunk. Vannak országok, amelyek ebből a közösből sokkal kevesebbet, mások pedig sokkal többet kapnak. Teremtőnk adjon nekünk bölcsességet, erőt és bátorságot ahhoz, hogy hűséggel töltsük be Istentől kapott hivatásunkat és felelősséggel cselekedjünk az éghajlati igazságosság ügyében – nyomatékosították.
Az egymás kezét fogva elmondott Miatyánk után, a rendezvény befejezéseként Veres Stelian plébániai kormányzó megáldott a résztvevőket.
(A borítókép a rendezvényen készült, a szerző felvétele)
