A jelenlévőket Sándor Tamás konzul köszöntötte, majd átadta a szót Killyéni Andrásnak, aki arra emlékezett vissza: néhány évvel ezelőtt Csige Soma konzul úrral hosszasan beszélgettek arról, mit tehetnének így év vége felé azokért, akik valamilyen kiváló eredményt értek el az adott évben a sport terén. Az azóta távozó konzul helyébe érkező Sándor Tamással pedig azt képzelték el, hogy idéntől ez az esemény szóljon elsődlegesen arról a kategóriáról, amelynek talán a legnagyobb szüksége van a segítségre: a középiskolás magyar diákokról – hiszen nekik szakszerű irányításra, sportszervezésre van szükségük –, mégpedig úgy, hogy ez az esemény köszönje meg mindazoknak a tornatanároknak, edzőknek, sportszervezőknek a munkáját, akik lehetővé teszik, hogy a fiatalok sportoljanak, megszeressék a mozgást, hogy a sport által közösséggé kovácsolódjanak. „Hiszen itt egy olyan sportéletről van szó, amely akarva-akaratlanul hozzánk, szülőkhöz is nagyon közel áll, és nem csak azért, mert a gyermekünk valamelyik magyar iskolába jár, hanem azért is, mert ezek a testnevelők azok, akik próbálják megtanítani gyerekeinket futballozni, úszni, labdajátékokat űzni... Persze érintve vagyok nem csak szülőként, de édesapám által is, akinek az alapgondolata az volt: a gyerekek találkozzanak, ismerkedjenek, vetélkedjenek; így indult 1995-ben az – akkor még csak négy – iskola bajnoksága... Azóta egy igen hosszú utat jártunk be, ma már nagyon zsúfolt a versenykalendárium, nagyon sok rendezvény kerül lebonyolításra iskolák között, nem beszélve az iskolán belüli versenyekről, bajnokságokról. Ezeket mind meg kell szervezni, hatalmas plusz munka a tornatanároknak. Magam is emlékszem, a ’90-es évek végén a Báthoryban milyen nagy dolog volt a házi focibajnokság, és mennyire haragudtunk, amikor tizenegyedik osztályban megvertük volna a két tizenkeddik osztályt, de abban az évben nem volt, aki megszervezze a focibajnokságot a rengeteg más elfoglaltság miatt. A mai napig őrzöm ennek és az egyéb iskolai sportrendezvényeknek az emlékét, és azt, hogy mennyire fontosak voltak számunkra”.
Könyvet bújni bárhol lehet...
A sporttörténész arra is rávilágított: az iskolai sport fontosságára már az 1850-es években rájött Thomas Arnold angliai tanár és iskolaigazgató. A történetről talán nem is tudnánk, ha nem látogatta volna meg iskoláját maga Pierre de Coubertin báró, a modernkori olimpiák atyja, és nem hatja át ennek az iskolának a módszere annyira, hogy cikket is írjon róla.
„Hogy miben volt ez különleges? A klasszikus (brit és nemcsak) oktatási rendszerben az oktatás három pilléres volt: ott volt a tanár, aki nevelte a gyereket, ott volt a pedagógus, aki vigyázott a gyermekre, és ott volt harmadiknak a lelkész, aki a tanuló lelki nevelésért felelt. Az oktatás három fő helyszíne így az osztályterem volt, a bentlakás és a templom. És Thomas Arnold bejelentette a negyedik pillért, mert úgy vélte, kell oda a tornatanár illetve a tornaterem. És hát eljut oda ez a brit oktatási rendszer, hogy szintén az 1880-as évek végén egy kolozsvári, magyar érdekeltségű szakember, Felméri professzor, aki a kolozsvári egyetem első professzora volt, leírja Az iskolázás jelen Angolországban című munkájában, hogy sok esetben a szülők, amikor bemennek az iskolába, belépnek a tornaterembe és megnézik, hogy milyen az, ki ott a tornatanár. Mert könyvet bújni bárhol lehet, de a délutáni aktivitások, a testi nevelés az mind pluszt jelent” – elevenítette fel a sporttörténész.
Killyéni András azt is elmesélte, az 1890-es években mifelénk is kacérkodtak a brit példával: ha a két nagy brit egyetem regattát rendez, akkor a budapesti és a kolozsvári egyetem is kellene rendezzen ilyen jellegű sportvetélkedőket. De sajnos a két város közötti távolság végül ezt nem tette lehetővé, utána pedig az első világháború lezárta azt a kérdést, hogy Kolozsváron is működjön egy olyan oktatási intézmény, amelyben ott van a sport alappillérként. „Ennek ellenére az iskolákban a testnevelés tovább élt, ma 125 évnyi iskolás sporttörténetről beszélhetünk, ahol nagyon magas, nagyon komoly szinten űzték a sportot” – folytatta, majd aktuális kolozsvári példával élt: a Killyéni-emlékverseny történetében a legtöbb aranyérmet nyert lány, Miklós Andrea kvalifikálta magát a jövő évi párizsi olimpiára. „Nagyon-nagyon büszkék vagyunk erre, ez egy óriási teljesítmény mind az ő, mind edzője, Kanizsai Magdolna, azaz Magdi néni részére – jelenleg mind a ketten Dél-Afrikában vannak, ezért nem tudjuk most szemnélyesen megköszönni munkájukat –, és hát zárójelben jegyzem meg: Magdi néni édesapám tanítványa volt...”
Nagyjaink emléke az iskolák falai között
„Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy számos olyan projektet lehetett az idén támogatni, amely az iskoláinknak a sportéletét illetve nagyjainknak az emlékét idézi fel. Tavaly ilyenkor, karácsony előtt vette fel édesapám, Killyéni Péter nevét a Református Kollégium tornaterme, az idén az Apáczai-líceum tornatermét neveztük el Orbán Olgáról. És lesz folytatás: jövőre a János Zsigmond Unitárius Kollégium tornaterme veszi fel László Gyula nevét, és hát Ozorai Schenker Lajos, a kolozsvári vívás egyik legnagyobb alakja is megérdemli, hogy emléktábla őrizze a nevét a Báthoryban – erről már többször beszélgettünk, de jogviták és problémák miatt eddig ezt nem lehetett megvalósítani, de hátha most... – folytatta Killyéni András, aki ezután rendre szólította ki az Apáczai-, Báthory-, Brassai-líceumok, az unitárius és a református kollégiumok, majd pedig a fentebb említett kolozsvári magyar sportegyesületek képviselőit, hogy egy-egy, a Sándor Tamás konzul által átadott sportszer-csomaggal, zsáknyi labdával vagy éppen zsáknyi vízi nudlival megköszönje nekik mindazt, amit a sportért tettek.
Végül egy „teljesen szubjektív” díjazás következett:
„Volt ennek a Covid utáni két évnek néhány olyan mozzanata, amely számomra nagyon fontos volt, ezért mertem javasolni a konzul úrnak, hogy egy-egy emlékoklevéllel és könyvcsomaggal megemlékezzünk ezekről a pillanatokról” – magyarázta Killyéni, majd Matei Linda testnevelő tanár az erdélyi magyar testnevelés és oktatás megismertetése és népszerűsítése érdekében végzett munkájáért, Balló Laura testnevelő tanár a Killyéni Péter Atlétika Emlékverseny szakszerű megszervezéséért, Grabán Zsolt az Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpia lebonyolításáért vehetett át elismerő oklevelet Sándor Tamás konzultól.
„Lindának számos, az iskolai testnevelés és a mozgás fontosságát népszerűsítő szakcikke jelent meg az elmúlt két évben a Magyar Közoktatás folyóiratban, ez egy színfoltja a kolozsvári testnevelés-oktatásnak, így munkája igazán értékes és hiánypótló az erdélyi magyar középiskolás sport szempontjából. Emellett a doktori tanulmányait is elkezdte, de szakmai aktivitása is példaszerű: oktatási tevékenysége mellett aktívan részt vett a hetes rögbiben is, sportolóként majd edzőként egyaránt” – méltatta az első díjazottat a felterjesztő.
„A Killyéni Péter emlékverseny főszervezője hosszú időn keresztül Tőkés-Szondi Edit tanárnő volt. Nyugdíjba vonulását követően a főszervezői teendőket Laura vette át, akinek irányításával két tökéletes versenyt bonyolított le az Apáczai-líceum és Református Kollégium testnevelő tanári csapata. A precizitása és odafigyelése mellett nem tekinthetünk el Laura emberi értékeiről, hiszen a szervezés és versenylebonyolítás mellett a meghívottakkal is foglalkozott és mindent is csinált: például vásárolt, de ha kellett, akár mosogatott is, mindig utolsóként távozva a rendezvény helyszínéről” – szólt Killyéni az Apáczai-líceum tornatanáráról, Balló Lauráról.
„Grabi pedig, akivel évtizedek óta ismerjük egymást, elévületlen érdemeket szerzett az erdélyi magyar középiskolás sportversenyek szervezése terén. A Sportolimpia a legnagyobb erdélyi sportverseny, amely összeköti a magyar középiskolás diákokat. Egy ilyen szintű verseny lebonyolítása óriási feladat, hiszen a helyszín és a versenyszámok kiválasztásától a költségvetés, infrastruktúra és elszállásolás biztosításáig milliónyi feladat nyomja a főszervező vállát. Emellett Grabi folyamatosan azon gondolkozik és egyeztet a beavatott szakemberekkel, miként lehet optimalizálni és bővíteni a versenyt annak érdekében, hogy minél több fiatalt szólítson meg, minél többen versenyezzenek a fair play szellemében. Mi pedig büszkék vagyunk, hogy ilyen sportbarátunk van, aki ha kell, egy valódi olimpia lebonyolítását is sikeresen véghez vinné” – méltatta a harmadik kitüntetett a sporttörténész, aki végül köszönetet mondott Sándor Tamás konzulnak, hogy lehetővé tette a rendezvényt, és – miután a konzul az év végén személyes okok miatt visszakötözik Magyarországra – neki is megköszönte a közös munkát. „A kezdetektől fogva úgy tudtunk beszélni, mintha 30 éve ismernék egymást, és lett pénz az emléktáblákra, a különböző rendezvényekre, és az idén számos olyan helyre kísért el, ahol azért harcoltunk, hogy a sportmúltunkat megfelelő képpen lehessen megőrizni” – tette hozzá, reményét fejezve ki, hogy a konzul hamarosan visszatérhet Kolozsvárra, és e munkát úgy folytathatják, ahogy másfél éve elkezdték.
Az eseményen készült fotóriportunk megtekinthető ide kattintva.
