Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young azzal a belső biológiai órával foglalkoztak, amely a nappalokhoz és éjszakákhoz való alkalmazkodásban segíti az élőlényeket. A tudósok eredményei magyarázatot adnak arra, hogy a növények, állatok és emberek miként igazítják életritmusukat a bolygó keringéséhez.
A kutatók ecetmuslicát használtak modellszervezetként. A rovarok genetikáját vizsgálva le tudták írni, hogy miként szabályozza az egyik gén a normál napi biológiai ritmust. Később kiderült, hogy több élőlény, így például az ember szervezetében is hasonlóan zajlik a folyamat.
A belső óra megismerése elengedhetetlen, hiszen a biológiai óra olyan tényezőket határoz meg, mint a viselkedés, a hormonszint, a testhőmérséklet, az alvás vagy az anyagcsere.
Ha a környezet és az óra közt eltérés alakul ki – például időzónákon át történő utazás esetén -, az jólétünkre is hatással van.
Az óra zavarát emellett mutációk is kiválthatják.
Az élőlények életritmusát szabályzó gént már az 1970-es években felfedezték, az igazi áttörés azonban 1984-ben, Hall, Rosbach és Young közös kutatásával jött el. A szakértőknek sikerült izolálnia az érintett gént, Hall és Rosbach pedig később a gén által kódolt fehérjét is elemezték. 1994-ben aztán Young újabb, a belső órát szabályzó gént azonosított.
Azóta a kutatások a rendszer újabb és újabb molekuláris elemeit mutatták ki. A három tudós úttörő munkájának köszönhetően mára sokkal jobban értjük a biológiai óra működését.
Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 108. alkalommal ítélték oda, összesen 214 tudósnak: 39 alkalommal kapta egy, 32 alkalommal két, 37 alkalommal három tudós részesült megosztva az elismerésben. A 214 kitüntetettből 12 nő van, akik közül csak Barbara McClintock vehette át egyedül a díjat 1983-ban. A kitüntetést kilenc alkalommal (1915, 1916, 1917, 1918, 1921, 1925, 1940, 1941 és 1942) nem ítélték oda. A díjat egy kitüntetett nem vehette át: a német Gerhard Domagkot Adolf Hitler arra kényszerítette, hogy utasítsa vissza a neki 1939-ben megítélt orvosi Nobel-díjat, a tudós az érmet és az oklevelet (a pénzösszeget már nem) csak 1947-ben vette át.
Az eddigiek során a legfiatalabb kitüntetett Frederick G. Banting, aki 1923-ban harminckét évesen vehette át a díjat, míg a legidősebb Francis Peyton Rous, aki nyolcvanhét éves volt, amikor 1966-ban neki ítélték a kitüntetést. 1947-ben fordult elő első alkalommal, hogy egy házaspár mindkét tagja, Gerty és Carl Cori is megkapta az orvosi Nobel-díjat, majd 2014-ben a norvég May-Britt Moser és férje, Edvard Moser szintén megosztott orvosi Nobel-díjat kapott. A díjazottak átlagos életkora ötvennyolc év, a legidősebb élő kitüntetett az 1920-ban született Edmond H. Fischer amerikai tudós, aki 1992-ben kapta meg a díjat.
Érdekesség, hogy a díjat el nem nyert jelöltek kilétéről ötven évig nem közölhető információ. Így például csak a fél évszázad lejártával derülhetett ki, hogy Sigmund Freud osztrák pszichiátert több mint tucatnyi alkalommal jelölték, de egyszer sem kapta meg a díjat.
