A csendesebb élet reményében sokan választják újra Erdélyt
A maroknyi romániai német kisebbség létszáma a rendszerváltás után drámaian csökkent. Ma alig van 10 ezer, magát németnek valló román állampolgár, de a közelmúltban egyházi vezetőjük jó hírrel szolgált, hiszen kiderült, hogy immár két éve stabilizálódott a német nyelvű evangélikus hívek száma, sőt, enyhén nőtt is, amivel több évtizedes hanyatlási folyamatot törtek meg.
A nagyszebeni és a szászmedgyesi helyi román nyelvű sajtó (Ora de Sibiu, Turnul Sfatului, Ora de Mediaș) beszámolt a közelmúltban arról, hogy Reinhart Guib, a romániai német evangélikus egyház püspöke sajtótájékoztatón közölte: immár második éve növekedést regisztrált a német evangélikusok száma Romániában, ami azért számít rendkívülinek, mert 1939 óta először fordult elő a létszámgyarapodás. Ez azt jelenti, hogy a szászoknak 80 év után sikerült megtörniük a folyamatos hanyatlást. Abszolút értékben nincs szó jelentős gyarapodásról, ugyanis a német szászoknak nem létezik tudatosan felépített és finanszírozott hivatalos hazatelepítési programja. Ez csak szerves, természetes folyamatnak tekinthető, ezért sem beszélhetünk több ezrek hazatéréséről. A püspök közölte, hogy a német evangélikus hívek száma a két egymást követő növekedési év után elérte a 10 883-at, ami azt jelenti, hogy 10 ezer körül stabilizálódott a számuk.
A püspök hangsúlyozta, hogy a szászok „természetes módon” térnek vissza oda, ahol a gyökereik vannak, vagy a barátaik élnek. Például a Szeben megyei Kisdisznód olyan példa, ahova nem csak szászok tértek haza, hanem egy élénk nemzetközi közösség jött létre, miután német, osztrák, svájci, de belga és brit állampolgárok is ott telepedtek le. Ugyanoda Németországból is visszatért néhány szász család, akik gyorsan beilleszkedtek, s a helyi közösségben szerepet vállaltak különböző területeken.
„Az ideérkező emberek már tudják, hova akarnak kerülni. Keresik a barátaikat, az ismerős helyeket, többször eljönnek az országba, hogy megnézzék, hol lenne nekik a legmegfelelőbb. Nem próbáljuk őket mind „egy kupacba” gyűjteni, mindenkinek megvannak a saját érdekeik. Mi örülünk, hogy integrálni tudjuk őket ott, ahol kiszemelik a letelepedési helyüket” – nyilatkozta a püspök.
A hazatelepülő szászok között nyugdíjasok vannak többségben, akik idős korukra úgy döntenek: visszatérnek a szülőfalujukba, hogy újra felfedezzék a nyugalmat, és aktívan hozzájáruljanak a közösség életéhez. A püspök úgy látja, hogy főleg olyan, Németországból és Ausztriából érkező szászokról van szó, akik munkás éveik után úgy határoznak: a nyugdíjas éveiket a csendesebb és nyugodtabb Erdélyben töltik. A hazatérők nem csak a tehetősebb anyagi források miatt jelentenek sokat a helyi közösségnek, hanem lelkesedést, új ötleteket és elkötelezettséget is magukkal hoznak, s ezzel képesek újraéleszteni a kis helyi evangélikus közösségeket. Sok visszatérő úgy véli, igazi otthona továbbra is Erdélyben van. Ők nem csupán a közösség tagjaivá, hanem a társadalom fontos pillérévé válnak azzal, hogy különböző projektekben vesznek részt. A Via Transilvanica turistaút lehetőséget nyújt számukra az aktív életmódra, amit nagyra értékelnek.
Reinhart Guib kiemelte: a visszatérők közül sokan nem csupán nosztalgiát keresnek, hanem olyan minőségi életmódot, amilyent a nagy európai városokban ritkán találnak meg. Az sem mellékes – magyarázta a püspök –, hogy Romániában olcsóbb az élet, ami fontos szempont mind a hazatérő nyugdíjas szászok esetében, mind a Romániába költöző külföldi állampolgároknak is, akik a nyugat-európai nyugdíjukkal kényelmesebben meg tudnak élni Romániában, mint a szülőföldjükön.
A német evangélikus egyház számára természetesen fontos, hogy a visszatérők aktívak maradjanak, ami ellentétben áll az 1990-es évek stratégiájával, amikor sok kis közösséget hagytak kihalni. Ma már inkább ezeknek a visszatérőknek az integrációja a cél, biztosítva, hogy legyen hely mindazok számára, akik közösségre és összetartozásra vágynak. Ez arra a felismerésre vezette a német evangélikus egyházat, hogy bármilyen kis közösségről is van szó, megpróbálják fenntartani a helyi templomot és a szászok intézményeit, mert sose lehet tudni, éppen mikor indul el egy újabb hazatelepülési vagy betelepülési hullám a külföldön élők részéről, ami új lelket lehelhet ezekbe a halódó közösségekbe.
„Többé nem szüntetjük meg a közösségeket. Hagyjuk, hogy természetesen növekedjenek vagy csökkenjenek, mert rájöttünk, idővel érkezhetnek külföldről emberek, akik olyasmit keresnek, amit saját országukban már nem találnak meg. Fontos, hogy együtt építsük a jövőt egy olyan helyen, ahol mindannyian otthon érezhetjük magunkat” – zárta gondolatait Reinhart Guib német evangélikus püspök.
A The Economist közlése szerint jelentősen nőtt a Nagy-Britanniát, Kanadát, Németországot vagy Ausztráliát elhagyók száma a COVID-19-járvány előtti időszakhoz képest. A nyugati politikusok inkább az országukba érkező bevándorlókra koncentrálnak, közben pedig sokan elhagyják az országaikat. A nyugati államok közül 31-ből (az Egyesült Államok kivételével) gyűjtött adatok szerint 2024-ben körülbelül 4 milliónyian távoztak, ami 20 százalékkal több, mint a világjárvány előtt. A turistákat és az üzleti célú rövid utazókat nem vették figyelembe. A 2025-ös esztendő első negyedévében a Kanadából történő kivándorlások száma 34 százalékkal volt magasabb, mint hat évvel ezelőtt, Új-Zélandon pedig 29 százalékos növekedést regisztráltak. Svédországban ez az arány 60 százalék volt, míg az olasz statisztikai hivatal „kivándorlási robbanást” észlelt. Izland is a valaha volt legmagasabb kivándorlási rátát jelentette.
