Kihasználva a szép nyárias időt, Barabás Ibolya augusztus 22-én az Egeres melletti Kék Lagúnához szervezett vonatos kirándulást. Egeres faluig utaztunk vonattal, onnan a Berkes-dombot borító erdőn keresztül jutottunk arra az útra, amely az egykori kaolinbányához vezet. Elhagytuk az aszfaltos utat és egy szekérúton, az egykori bányatelep házai közt eljutottunk a Kék Lagúnához. A tó valóban különleges látványt nyújt hihetetlenül kék színével és a tavat övező fehéres-sárgás színű dombokkal. A tó melletti akácfaerdő kellemes árnyékot nyújt, ha megunjuk a napozást. Kolozsvártól mintegy harminc kilométerre, Egeres-Gyártelep mellett helyezkedik el a tó, egy volt kaolinbánya helyén alakult ki, amelyet elöntött a földalatti források vize, áttörve a vékony kaolinréteget. Ugyanakkor a bányászatból hátra maradt gödrökben az esővíz is felgyülemlett. A tó vizének kék színéről annyit lehet tudni, hogy nagy valószínűséggel a kőzetekből kioldott elemeknek köszönhető. A helyenként megjelenő zöldes szín a szakértők véleménye szerint a tóban élő mikroszkopikus növényektől, például algáktól származik.
A Feleki-gerinc legmagasabb csúcsán
Augusztus 29-én az Árpád-csúcsra kirándultunk. A túra hossza 18 km körül mozog, még akkor is, ha a Bükki-telepig autóbusszal utazunk, így a 30 fok feletti nyári melegben szép teljesítménynek számít. Tekintettel a forró hőségre az útvonal meghatározásakor elsődleges szempont volt, hogy erdőben, árnyékában tegyük meg az út legnagyobb részét. A Bükki-telepről a Sárosbükk árnyas ösvényein haladtunk felfelé a Mikesi-házak irányába a Feleki-gerincen levő rádiósházig, tovább a gerincen folytattuk utunkat az Árpád-csúcsig. A gerincút is árnyékos volt, jobbról az erdőszéli fák, balról a megnőtt bozót és cserje takarta éltető csillagunk fényét, a csúcs előtt a legelő szélén haladtunk csak keveset napon.
Az Árpád-csúcs a Feleki-gerinc legmagasabb pontja, 833 m. Szép kilátás nyílik innen: dél felé látható a Tordai-hasadék, a Székelykő, nyugat felé a Gyalui-havasok. Télen, tiszta időben a Fogarasi-havasok gerince is látszik. Az Árpád-csúcson régen kilátótorony állt. Később árnyékos pihenőhely, asztal és pad várta a fáradt túrázókat. Az elmúlt években a csúcsot és környékét legelőnek adták ki állattenyésztők számára, kerítéseket húztak, juhokat legeltettek, kutyák támadtak ránk, a csúcsot jelző táblát kitörve találtuk. Ennek ellenére Kolozsvár természetjáróinak most is legkedvesebb helye maradt az Árpás-csúcs.
Elértük a csúcsot, ahol utóbb már nem láttunk juhokat, de a drótkerítés itt maradt. A csúcsot jelző táblát két fa közé beszorítva találtuk. A hely sajnos nem úgy festett, mint egy kilátópont. A növényzet, a bozót akkora volt, hogy már ki se láttunk belőle. Kerestünk egy helyet, ahonnan látszik a táj. A rendkívül tiszta időnek köszönhetően látszottak a Székelykő sziklaélei, az Öreghavason pedig a radarállomás kupolája is észrevehető volt szabad szemmel. Az Árpád-csúcs alatt nagy víztartályt helyeztek el, nem tudni, mi célból. Talán építkezni akarnak itt fenn és szükség van vízre. A csúcsról a piros kereszt jelzésen ereszkedtünk le egy bekötőútra, amely a Bivalyos-rétre vezet. Áthaladtunk a réten, ez a túra egyedüli napsütötte szakasza, a Dumbrava-gerinc felé vettük az irányt, az erdő szélén pedig a fák alatt ebédszünetet tartottunk. A kék kereszt jelzésen indultunk hazafelé, a Papok-rétje előtt letértünk az István-forrás felé és átmentünk a Szent János-kút völgyében haladó aszfaltos úton. Végül a Páter-gerinc felé vettük az irányt és az erdőn keresztül eljutottunk a Monostor negyedi végállomásra.
Az Egeres közeli Kék Lagúna
