Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély januári számában. (Borítóképen: „Éttermünk” az évvégi túrán)
Már második éve élünk a járványban, 2021 decemberében még mindig negyedik, sőt már ötödik hullámról beszélnek. A közelben levő erdők ösvényein próbálunk megnyugvást keresni a jelen nyomasztó gondjaira. A szigorítások, az állandó maszkviselés, a távolságtartás miatt mozgásigényünket a Kolozsvár környéki erdők ösvényein gyalogolva próbáljuk pótolni, ahol megnyugtat a csend és jólesik a tiszta levegő.
Mára számos kutatás megerősítette, hogy az erdőélmény csökkenti a stresszt, a depresszió tüneteit, javítja az alvást, jó érzetet kelt és energetizál, mindezt fizikai értékek is alátámasztják, az erdőben tett séta közben csökken a vérnyomás és a pulzusszám, sőt az erdőélmény immunerősítő hatású. Ki kell menni hát a természetbe! Nem kell túlbonyolítani a dolgot, stresszoldó tablettákra sincs szükség, elég egy húszperces laza séta a természetben ahhoz, hogy a szervezetünkben lévő stresszhormonok szintjét jelentős mértékben csökkentsük.
Leányvár és Gorbó-gerinc sűrű ködben
December 11-én a Leányvár és a Gorbó-gerinc szerepel a havi EKE-programban. Ez a túra látványos, télen-nyáron járható az útvonal, megnézhetjük az egykori vár maradványait, szép a kilátás a környékre a Várhegyről és a Gorbó-gerincről is. Lehetne egy szép téli kirándulás, frissen hullott hóval, de sajnos nem így alakul. Borús, ködös, esős időre ébredünk, a hőmérők higanyszála fagypont feletti hőmérsékletet mutat, sáros utakra számíthatunk. A túrán meredekebb részek is várnak ránk, szükséges a bakancs és a túrabot. A Monostor lakónegyedből, az M21-es autóbusz Bucium utcai megállójából indulunk. Az időjárás nem túl biztató, aki reggel kinéz az ablakon, az inkább otthon keres elfoglaltságot magának, kevesen gyűlünk össze, olyanok, akik nem szeretik a hétvégét a szobában tölteni, akiknek hiányzik a friss levegőn való mozgás, gyaloglás, akiknek „kilométerhiányuk” van. Összesen hatan indulunk a szászfenesi autóbusszal a Leányvár negyedig. Onnan tovább gyalog, a tömbházakat elhagyva, kimásszuk a Leányvár nevű ikerdomb mindkét csúcsát. A második csúcson megnézzük a vár maradványait, de kilátás nincs a sűrű köd miatt. A vártól Kolozstótfalu felé folytatjuk utunkat, eleinte az erdőben haladunk. Végül kiérünk a fák közül, füves, bokros részen találjuk magunkat, sok a galagonya, csipkebogyó a bokrokon, a nedvesség a levegőből lecsapódik az ágakon, összeszáradt leveleken, vízcseppek csillognak a piros bogyókon. Alattunk a völgyet köd borítja, csak halványan látszanak Kolozstótfalu házai. Sáros út vezet a faluba, elérjük a Szászfenes felől jövő aszfaltot, majd balra térünk egy szekérúton, amely felvisz a Gorbó-gerincre. Hát sárból itt sincs hiány, valószínűleg erre hajtják a faluból az állatokat a Gorbó-tetőn levő legelőkre. Felfelé haladunk az erdő széléig, innen tovább már a gerincen. Ebédszünetben juhászkutya közeledik felénk, boldogan elfogadja a maradék szendvicset, egy darabig még el is kísér. Elhaladunk egy tanya mellett, ahol nagy sereg szürke lúddal kölcsönösen egymásra csodálkozunk, később lovakat látunk egy csoportban, kicsit távolabb juhok legelnek. Áthaladunk egy erdős részen, majd ismét füves legelő következik. Eljutunk egy itatóhoz, majd egy telefonjel-erősítő toronyhoz, innen már látszik a Gorbó-völgy elején épült új lakónegyed, a Szent János kút felé vezető műút és a Monostor negyedben épült 25 emeletes West City Tower.
Hazafelé a Gorbó-gerincen FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Borforralás a Bácsi-torokban
Decemberben tartjuk az év végi hagyományos borforraló túrát a Bácsi-torok egy tisztásán, a túrát Szilágyi András már 24 éve minden évben megszervezi, ezúttal december 18-án. A részvevők a törökvágási falumúzeumtól indulnak a Hója-erdőn keresztül, de aki ezt a távot túl hosszúnak találja, az megközelítheti a helyszínt Kisbácsból, a 31-es autóbusz megállójából. Amíg felforr a bor, a tűz mellett parázson szalonnát sütünk. Sajnos, ahogy telnek az évek, a résztvevők száma mind jobban apad. Negyed évszázad nagy idő, a régiek közül sokan betegek vagy egészségi állapotuk már nem engedi meg, hogy eljöjjenek, sokan a régiek közül eltávoztak közülünk, már a bor forralásához is elég egy kisebb üst. Most, december közepén egész tavaszias az idő, a déli órákban még a nap is kisüt. Kellemesen telik a nap, jólesik találkozni, beszélgetni, énekelni.
Borforralás a Bácsi-torokban FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Évzáró túra utolsó szerdán
December 29-én az óév utolsó túrájára indulunk Szabó Jánossal, a szerdai túrák szervezőjével. Elhagyjuk a Monostor negyed tömbházait és az erdő ösvényein folytatjuk utunkat az enyhe emelkedőn, felérünk a Diós-nyereghez. Az út itt elágazik, a gerincen a Bükki-telep felé halad, a másik út a Plecska-völgyben haladó műútra vezet. A völgybe nem lehet belátni, idő erősen ködös, talán ezért vagyunk kevesebben a szokottnál. A gerincúton haladunk tovább, balkéz felől sárga sávval jelölt út kapcsolódik bele. Pár méterrel feljebb a fák közötti ösvény kis erdei tisztásra vezet, ahol asztal és padok várják a fáradt túrázókat, ott kényelmesen elfogyasztjuk tízórainkat. Előző éjszaka hullt egy kevés hó, vékony rétegben megmaradt a megszáradt leveleken és bokrokon. Mivel a hőmérséklet zéró fok felett van, sajnos a hó olvadni kezd és esőcseppszerűen csepeg alá a fákról.
Évnyitó a Rejtett-forrásnál
Január 2-án zajlik az újesztendő évnyitó első túrája a Rejtett-forrás tisztásán, a „józanító” túra, ahogy tréfásan nevezni szoktuk. Szervezője Kovács D. Zsuzsa, a kolozsvári EKE elnöke és túravezetője. Szépen süt a nap, +12°C van, ami teljesem szokatlan ilyenkor. A Rejtett-forrás tisztását beragyogja a napsugár, egész tavaszias az idő 2022 második napján, kellemesen, jó hangulatban telik az idő. A kiránduláson 35-en köszöntjük együtt az újévet, abban reménykedve, hogy a 2022-es esztendőben még több szép és emlékezetes kirándulásban lehet részünk.
Indulunk a „józanító” túrára
