„Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.”
(Áprily Lajos)
Turistatérkép a Feleki-gerinc legmagasabb pontján
Szeptemberben még a fák megőrzik szép, zöld lombjukat, a csodálatos őszi színeket az erdők legtöbbször október közepén öltik magukra. Október 16-ra terveztünk egy kirándulást a környék legmagasabb pontjára, az Árpád-csúcsra (833 m). A túra legnagyobb része erdőben halad, így alkalmunk nyílik megfigyelni az őszi színpompába öltözött erdőt. Reméltük, hogy szép idő lesz, de éjszakára beborult és eleredt az eső.
Reggel még tócsák állnak az utakon és a víz kis erecskék formájában csordogál. Az előző napok száraz, meleg, napos időjárása után a föld hamar magába szívja az esővíz egy részét, a többi páraként lebeg a fák között, kísérteties képet kölcsönözve az erdőnek, de annál jobban felélénkítve a levelek tarka színeit. A megszokott úton, a Bükki-teleptől haladunk a Mikesi-házak felé a Sárosbükkön keresztül, majd az egykori rádiósházat elhagyva érjük el az Árpád-csúcsot, ahol a kitört jelzőtábla most is két fa közé támasztva áll. A Feleki-gerincen vagyunk, köd borítja a tájat, de kilátni még szép időben sem lehet már a csúcsról. Rég volt, amikor a kilátótoronyból körbe láthattuk a tájat. Elteltek az évek, az északi oldalon megnőttek a fák, a torony elkorhadt. Később pad és asztal készült, ahol a kirándulók megpihentek a lombok alatt. Déli irányba látszott a Torockói-hegység, kimagaslott a Székelykő, nyugati irányba a kopár Kis-Magura, azon túl a Gyalui-havasok. Most kerítésekbe ütközünk, a bozót megnőtt, takarja a kilátást. A területet felparcellázták, egy víztartály is készült, idővel talán beépül majd ez a rész. Nemrég a csúcson két tartóoszlopra turistatérképet helyeztek (megyei tanács, hegyimentők), ilyen térképeket több helyen is láttunk a Bükk-erdőben az utóbbi időben. Ismerteti a jelzett turistautakat, a bejárásukhoz szükséges időt, a távolságot, szintkülönbséget. Megújult néhány turistajelzés is. Ezek a térképek segítik azokat a kirándulókat, akik nem ismerik a Bükk turistaútjait. Hazafelé menet áthaladunk a Bivalyos-réten, majd a Dumbrava-gerincen a kék kereszt jelzésen érünk a Monostor negyedbe. A túrán 11-en vettünk részt, 17 km-t tettünk meg.
A Mikesi-tó partján: nyugalom, csend és gyönyörű panoráma
November 13-án egy távolabbi kirándulóhelyre, a Mikesi-tóhoz készülünk. Az M16-os autóbusz román opera melletti megállójában gyülekezünk, onnan indulunk Fazakas Feri túravezetőnkkel a Bükki-telepig, onnan gyalog eleinte a telep házai között, majd a Sáros-bükk jelzett turistaútján. A Mikesi-házaktól balra (déli irányba) térünk a piros sáv jelzést követve, amely a Mikes-tetőn halad a Tordai hasadék irányába. Elhagyjuk a kalandparkot, majd egy kilométer után jobbra térünk, szekérúton beereszkedünk a völgybe (Hosszú-völgy). Kiérünk az erdőből – ezen a részen sok a fehértörzsű nyírfa. A völgy szemben levő oldala kopár, füves terület, a domboldalakon juhokat legeltetnek, esztenát is látunk. A völgyön haladunk tovább déli irányba, mellettünk kis patak csörgedezik, amely a pár kilométerre levő Mikesi-tóba ömlik. A mesterséges tavat ez a patak és a tőle nyugatra levő Mikes-patak táplálja.
A Mikesi tónál FOTÓ: PÁL GYÖNGYIA Mikesi-tó Kolozsvártól 18 km-re található, távol a város zajától és nyüzsgésétől, ahol nyugalmat, csendet és gyönyörű panorámát találunk. A festői környezetben, a természet közepén található panzióhoz kéthektáros halastó tartozik. A kis gyűjtőtónak 1988-1989 között árvízvédelmi szerepe volt a Mikes-patak (Varaticilor-völgy) és a Hosszú-völgy (Valea Lunga) találkozásánál. Az Árpád-csúcs (Vf. Peana) alól fakad a Mikes-patak, amely a Tordai hasadékon áthaladó Hesdát-patakba ömlik. A Mikesi-tó 1992 óta magántulajdon. Dombok között fekszik, 630 m magasan (szélesség: 60 m, hossza: 350 m), délen nyírfákkal borított legelő, északon, Kolozsvár irányába, tölgyes, fenyős, nyírfás, bükkös terület veszi körül. Közelében, 2 km-re található Mikes (Micești) falu. Megállunk a kis földgáton, amelyen áthalad a faluból jövő út, majd szerpentinben folytatódik és felvisz a tó nyugati oldalát övező domb gerincére, a Szélmalom nevű állatsimogatóhoz, onnan a Szelicsei útra. Már késő ősz van, csendes a tó környéke, a sima vízfelületen visszatükröződik a táj, csónakokat csak a parton látunk. Nem időzünk sokat, mert a nappalok már rövidek és hosszú út áll előttünk hazáig. A tótól déli irányba indulunk a falu felé, jobbra elérjük a narancssárgával jelzett kerékpáros utat, amely szép erdőn keresztül vezet fel a Mikes-gerincre. Ott a piros sáv jelzésen visszaérünk a kalandparkhoz, onnan a Mikesi-házakhoz, majd a Bükki-teleptől a Páter-gerincen folytatjuk utunkat és még sötétedés előtt megérkezünk a Monostor lakónegyedbe. 20 km-t tettünk meg.
Megkövesedett csigaházak a szászfenesi Csiga-dombon
November 20-án Kisbács felé indulunk a 31-es autóbusszal, a végállomástól (Napolact megálló) kezdjük gyalogtúránkat, keresztülmegyünk a Nádas-patak hídján és a vasúti síneken, elérjük a Bácsi-torok utcát, amely az azonos nevű kis szorosba vezet. A Bácsi-torokban a Hosszú-patak vágott magának utat. A szoros jobb oldalán meredek falak magaslanak fölénk, az egykori kőbányák nyomait látjuk, ezen a részen régészeti ásatásokat is végeztek. A másik oldalon állt valamikor a Bácsi-torokban működő menedékház, amelynek teraszán régen kellemes órákat töltöttünk a kirándulások után. Az elmúlt évtizedekben az épület elhagyottan állt, megrongálódott, benőtte az elvadult növényzet; figyelembe véve a Hója-erdőhöz fűződő paranormális történeteket, úgy nézett ki, mint a rémfilmek kísértetkastélyai. Most úgy tűnik, mintha a tetőszerkezetet felújították volna. A völgyben haladó, pár éve aszfaltozott úton megyünk előre, pár percre megállunk az egykori Kolping-forrás mellett, elhagyjuk az út jobb oldalán levő kis tavat és a szucsági legelő felé folytatjuk utunkat. Nemsokára az aszfalt véget ér, az éjszakai esőtől feláztatott sáros földúton haladunk tovább, bakancsaink mind nehezebbek a tapadós sártól. A legelőn keresztül jutunk a Bongár-patak feletti nyeregbe. A Csiga-domb felé vezető úton is sok a sár, ezért a levéltakaró borította erdei ösvényeken próbálunk a Muzsda-dombon keresztül megszabadulni a tapadós sártól, végül kis kerülővel, de kevesebb sárral jutunk fel a 615 m magas Csiga-domb tetejére. A Kis-Szamos és a Bongár-patak által közrefogott hegyláb legmagasabb pontja a Csiga-domb. Nevét a dombon és a vízmosásokban található nagyszámú, az egykori meleg vizű tenger lakóinak megkövesedett maradványai adták. A nagyméretű és látványos csigakövületeket az idők folyamán jórészt elhordták, azonban a tavaszi olvadások még moshatnak ki szép példányokat. Kövületekben gazdag rétegek láthatók a Csiga-domb alatt, a Szászfenesi tó melletti meredek marton is.
A Csiga-dombtól hazafelé a Szent Pál-tető és a híres Kerek-tisztás (UFO-tisztás) felé megyünk, majd a Kányafő úton ereszkedünk le a Donát negyedbe. A kiránduláson 13-an voltunk, a megtett út hossza 15 km.
Csoportkép a szászfenesi Csiga-dombon FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
(Borítókép: Csoportkép az Árpád-csúcson FOTÓ: PÁL GYÖNGYI)
