Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély augusztusi számában.
A Torockói-hegységben, Torda városától néhány kilométerre található Tordai-hasadék még a mezozoikumban keletkezett, vulkáni és üledékes kőzetekből, a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc–Szind mészkőgerinc között, egy nagyobb barlangrendszer beszakadásából. 1938 óta védett terület.
A hasadékot az Aranyos völgye felől, Mészkő falutól közelítjük meg. Jó aszfaltos út vezet egészen a hasadék bejáratáig. Autóbuszunk a menedékház közelében parkol, onnan gyalog vágunk neki a szorosnak.
A sziklaszoros hossza 1270 méter, a Hesdát-patak szeli keresztül. Naponta több száz kiránduló megfordul itt, az alpinisták a hatalmas sziklafalakat célozzák meg, míg mások csupán a kirándulás kedvéért látogatnak el ide. A túra könnyű, kellemes erdei sétával kezdődik. A patak völgyében ösvény vezet, minden átkelés hídon vagy függőhídon történik, a nehezebb szakaszok kapaszkodókkal vannak ellátva. A sziklafalak elérik a 150-250 métert, a sziklák közt 32 barlang található. A túra során érintjük a Sárga-tornyot, majd a 200 m magas sima, lapos falú Falkolosszus mellett haladunk el. A hasadék közepe táján szép látvány a Csorgó, ahogy kristálytiszta vize a mohás köveken megtisztulva csordogál. A hasadékban körülbelül a felénél található a Danila-tó, ahol tulajdonképpen a kiszélesedő patak tűnik álló víztükörnek. A tó után a Kis- és Nagy-Balika barlang következik. A hasadék végén a meredek sziklaszirtek elfogynak, és barátságos kis rétre érünk. Itt eldönthetjük, hogy visszajövünk-e a patak mentén, vagy a piros körjelzésű turistautat választva felkapaszkodunk a hasadék peremére. A Tordai-hasadék mindkét oldalán halad egy-egy útvonal, mindkettőt piros ponttal jelzik. Mivel nagy a meleg és délutánra a sóstavakhoz akarunk jutni, úgy döntünk, hogy a hasadék hűvös ösvényén térünk vissza. A hasadékban tett sétára még száraz időben is szükséges jó, masszív lábbelit, azaz túrázásra alkalmas cipőt választani, mert az ösvényen a kövek és a sziklák csúszósak lehetnek, vagy feltörik a lábat.
A Tordai-hasadékhoz egész mondavilág fűződik, keletkezését például isteni csodának tartják. A legenda szerint Szent László királyt és seregét nagyszámú kun harcos üldözte. A király Isten segedelméért imádkozott, amikor a gigantikus sziklatömb kettéhasadt. A király katonáival épségben átjutott, míg üldözőik mind a szakadékba estek. A király lovának patkónyoma még ma is látható a hegytetőn, a Patkóskövön. Torda környékén a történeti feljegyzések szerint két búcsújáró hely is kialakult – az egyik ilyen kultuszhely a Tordatúr és Magyarpeterd között fakadó Szent László kútja (Királykútja) volt, amelyet Szent László napján búcsújárás formájában látogattak a környékbeliek. Számos szövegváltozat említi a hasadék mélyén fakasztott forrást is. A Szent László rozmaringfájának mondája szerint a hasadékot átugrató király kalapjából kihulló rozmaringszál fogant meg évszázadokkal ezelőtt a szakadék peremén fácska formájában. A mondák szerint a barlangokban tündérek laktak, akik közül egy beleszeretett az állatait legeltető pásztorfiúba, ezért a tündér kővé változott, a kőoszlop most is ott magasodik a barlang fölött. De ezen barlangok bújtatták el Balika román betyárt is, aki a szabadságharc idején a labancok elől menekült.
A szorosból visszatérve üdítőt vásárolunk a menedékház melletti teraszon, majd déli két óra körül búcsút intünk a hasadéknak, és visszautazunk Tordára, onnan kanyargós, szűk utcákon – több helyen javítják az utakat, ezeket ki kellett kerülni – végül elérünk a bánya bejáratához, amelynek közelében található a Dörgő sós strand is. Az itt látható modern bejárat akkor készült, amikor a bányát kiépítették turisztikai központnak, abban az időben készült el a két sóstó (a Dörgő és a Süllyedt-akna) körül az öltözővel, tusolókkal és étkezőhelyiséggel ellátott modern strand.
Erdélyben már az ókorban folytattak vasérc-, arany-, ezüstbányászatot. A mai értelmezés szerinti hagyományos sókitermelés a 11–13. században kezdődött. A Sóstavak vidékén és Sósvölgy déli felén lévő sóbányákról a 13–15. századból származnak írásos bizonyítékok. A sókamrák a mai tavak helyén álltak. A tordai sóbányászat az 1840-es évektől kezdett hanyatlani, 1932-től megszűnt a termelés és feledésbe merült. A II. világháború idején a régi bánya menedékül szolgált a lakosságnak a légitámadások alatt, majd később sajtot érleltek a járatokban. A tordai sóbányát 1992-ben nyitották meg újból, kizárólag turisztikai és gyógykezelési céllal. Mivel nem volt alkalmas közönség fogadására, a helyi önkormányzat belevágott egy hosszú távú projektbe, és a 2008–2009-es években részben európai, részben helyi alapokból korszerűen felújították. A 2010 januárjában felavatott és megnyitott tordai sóbánya ma már merőben másként néz ki. A benti hőmérséklet állandóan 11 Celsius-fok körül van, ezért tanácsos zárt cipőben és vastagabb felsővel felvértezve lemenni a bányába.
A nap második felében mindenki választhatott a sóstói fürdőzés és a bányalátogatás között. Jólesett újra végigjárni ezeket a helyeket és jó volna a többi szép kirándulóhelyet is felkeresni Torda környékén, a Túri-hasadékot, a Berkesi-szorost és a Hesdát-patakon a Csukás-vízesést. Talán legközelebb, egy másik kiránduláson.
