Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély januári számában. (Borítókép: a soborsini vár kertjében FOTÓ: FAZAKAS FERENC)
Soborsin, a román királyi kastély enyhén szólva csalódást okozott, ugyanis csak a kert látogatható, a garázsban kiállított autók, az autójavító műhely és a múzeum-bolt. Ezekről is vajmi keveset mondott az előzetes egyeztetés dacára késve érkező idegenvezető, a településről meg a kastélyról pedig éppenséggel semmit. A borsos jegyárban benne foglaltatott egy tea vagy kávé. Arra gondoltunk, hogy ezt legalább kastélyhoz illő körülmények közt fogyaszthatjuk el. Ehhez képest a látogatás végén „önkiszolgáltuk” magunkat termoszból, egyszerhasználatos pohárban és az udvaron, állva fogyasztottuk el. Ez aztán a királyi vendégség!
Hogy legalább fogalmunk legyen, hol jártunk, álljon itt a kastély rövid története. A királyi kastély eredetijét egy kb. 1680-ból származó vadászlakot felhasználva Forray András építtette 1810–1816 között. 1848-ban Forray Iván kerítette el vadasparkját, az év végén román felkelők erősen megrongálták. 1866-tól a család nem lakta, de kertjében továbbra is termesztettek gyümölcsöt, a melegházban déligyümölcsöt is. 1895-ben gr. Nádasdy Ferenc uradalma 3334 hold erdőből, gyümölcsösből, ponty- és pisztrángtenyészetből állt. 1895–1910-ben Hunyady Károly és felesége, Nádasdy Irma számára felújították, részben átépítették. Hunyady Károly halála után, 1943-ban I. Mihály román király vásárolta meg. Elkezdte felújítását, de a fordulat után államosították és a belügyminisztériumé lett. Az 1980-as években Nicolae Ceaușescu villája volt, a király 2001-ben kapta vissza az államtól. Díszparkjában 350 éves tölgyek, 170 éves tiszafák és diófák láthatók.
Magas Déva vára és a Magna Curia
Déva Hunyad megye székhelye, legjelentősebb műemléke a romjaiban is fenséges vára, amelynek építéséről szól az egyik legszebb és legismertebb népballadánk, a falba épített asszony történetét feldolgozó Kőműves Kelemen. Ezen az Erdély kulcsának nevezett, hadászatilag fontos helyen épült a 13. század elején a legrégibb királyi várak egyike. 1264-ben már biztosan állt, ugyanis ekkor ütközött meg a vár alatt IV. Béla és fia, a későbbi V. István király csapata. Általában a mindenkori erdélyi vajdai tisztség tartozéka, várnagyát az erdélyi vajda nevezte ki. Uradalma igen tekintélyes nagyságú volt, több mint félszáz falut számlált. Legismertebb birtokosai közt tudjuk Hunyadi Jánost, Szilágyi Mihályt, Báthori Istvánt, Szapolyai Jánost, Izabella királynét, Bethlen Gábort, Bethlen Istvánt, Széchy Máriát. 1849-ben, a világosi fegyverletétel után néhány nappal a vár felrobbant, több mint száz honvédet temetve maga alá. Azóta pusztuló rom. Déva várának börtönében raboskodott és halt meg a vallásalapító Dávid Ferenc (1520–1579.), Erdély első unitárius püspöke. Fogságára egykori cellájában emléktábla utal.
Magas Déva várában FOTÓ: FAZAKAS FERENC
A csoport nagy része a várat látogatta meg, négyen úgy döntöttünk, hogy a Várhegy tövében álló Magna Curiában működő múzeumot fedezzük fel: történelmi, természetrajzi részlegek, római kori kőtár, hatalmas kövületgyűjtemény, köztük a Nopcsa Ferenc által 1897-ben leírt, a kréta időszakból származó dinoszaurusz (Magyarosaurus dacus) maradványok. A mai múzeum elődjét 1882-ben alapította a Hunyad megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat, első igazgatója Téglás Gábor (1848–1916) régész volt.
A Magna Curia létrejötte valószínűleg szorosan összefügg a nagy kiterjedésű dévai uradalom igazgatásával és a vár lakóinak kényelmi igényeivel is. A már korábban meglévő épület első okleveles említése 1590-ből származik. Bethlen Gábor, a későbbi fejedelem 1608-ban kapta meg az uradalmat Báthory Gábor fejedelemtől és hozzáfogott az épület lakályosabbá tételéhez. Fejedelemmé választása után, 1613-ban feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta a birtokot. Ezután készült az udvarház telkének – azóta elbontott – díszes kapuzata, Bethlen Gábor címerével és egy zsoltáridézettel. A fejedelemasszony halála után (1622) Bethlen Gábor öccsének, Bethlen Istvánnak adományozta az udvarházat és a birtokot. István felesége Széchy Mária volt, akit szépsége és kalandos életútja miatt a kortársak, majd később Petőfi, Arany és Mikszáth is Murányi Vénuszként emlegették róla szóló műveikben.
A várak vajdahunyadi királya
 |
| Vajdahunyad vára FOTÓ: FAZAKAS FERENC |
Vajdahunyad vára az egész történelmi Magyarország legimpozánsabb és leginkább épen maradt gótikus várkastélya. Nem véletlen, hogy a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára rendezett kiállításon, a budapesti városligetben e vár részeinek másából kialakított épületegyüttes képviselte a középkort. A Zalasd patak partján, egy szirtfokon álló várkastély a 13. században épült gótikus stílusban, majd a későbbi átépítések során reneszánsz stílusjegyek is megjelentek rajta. A várat a hozzá tartozó birtokkal együtt Zsigmond király adományozta Vajknak, Hunyadi János apjának, katonai érdemeiért. A birtokról kezdte magát a család Hunyadinak nevezni. A legjelentősebb építkezések Hunyadi János és felesége, Szilágyi Erzsébet, valamint Bethlen Gábor korára tehetők.
A vár kútját – a legenda szerint – három török fogoly ásta a kemény sziklába, 15 esztendei verejtékes munkával. Fogvatartóik szabadságot ígértek nekik, ha sikerül vizet fakasztaniuk a sziklából, de nem tartották be szavukat, ezért került a kút fölé egy török nyelvű felirat, aminek a magyar megfelelője a következő: Vizetek van, de lelketek nincs.
Vajdahunyad várában a járvány miatt sajnos nem tartanak tárlatvezetést, több helyen restaurálás zajlik, de még így is van látnivaló bőven Erdély legimpozánsabb gótikus várkastélyában, amelyet Mikszáth Kálmán egykor a várak királyának nevezett. A mostani felújítások után remélhetőleg még több látnivalóval várja majd a látogatókat a Hunyadi család ősi fészke, amelyet Kőváry László, a 19. század neves történésze ekképpen jellemez: „Nincs Erdélyben egyetlen műemlék, mely annyi fényt és nagyszerűséget, több műizlést s nemzeti nagyságunk több jelvényét hordotta volna magán, mint e vár.”
A Kendeffy család ősi fészkétől kősisakos templomokig
Kirándulásunk második napján Őraljaboldogfalván meglátogattuk a református templomot és a Kendeffy kastélyt. A 13. században épült, később freskókkal díszített templomnak sajnos nincsenek már református magyar hívei, havonta egyszer jár ki Hátszegről a református lelkész román nyelvű istentiszteletet tartani az egybegyűlteknek. A szebb napokat látott Kendeffy-kastély elhagyatottan áll, nemhogy látogatható lenne, még csak meg sem közelíthető.
Templom a háttérben Kolcvár romjaival FOTÓ: FAZAKAS FERENC
Malomvíz határában, a Retyezát-hegység északi lábánál sziklás hegy ormán áll a Kendeffy család ősi fészkének, Kolcvárának impozáns romja. Ezt csak távolról szemléltük, nem decemberi látványosság. Megnéztük a faluban a 13. században épült, később freskókkal díszített kősisakos templomot, amely valószínűleg a Kendeffyek udvari kápolnája volt. Sajátos megoldás, hogy emeletes tornya a négyszögzáródású szentély fölött emelkedik. Lakóhelyül is szolgáló emeletére egykor bevonható létra segítségével kívülről lehetett feljutni, lőréses második emelete pedig védelmi célokra szolgált.
Sarmisegetusa (római kori nevén Ulpia Traiana Sarmisegetusa) a rómaiak által elfoglalt Dácia új fővárosa, amelyet a rómaiak alapítottak a 2. században, az egykori dák központ, Sarmisegetusa Regia közelében. Virágkorában (2-3. század) a tartományi főváros harminc hektáros területet foglalt el és 25 ezer embernek adott otthont. Hatalmas fóruma, amfiteátruma, több temploma, szentélye volt, adminisztratív és üzleti épületei, lakóházai. Ezek egy részét már feltárták, de a munkálatok folytatódnak. Az egykor gazdag és virágzó település a rómaiak kivonulása után a népvándorlás viharának esett áldozatul.
Sarmisegetuza dák erődítmény FOTÓ: FAZAKAS FERENC
Különleges építmény Demsus kősisakos Szent Miklós temploma. A keletkezésére vonatkozó legelfogadottabb elmélet szerint a 2. században épült Longinus Maximus római katonai vezető síremlékeként. Ezt alakították jóval később, a 13. században templommá, majd a 15. században freskókkal díszítették. Egykor reformátusok és ortodoxok közösen használták, ma az ortodoxoké. Zeykfalva kősisakos temploma is a 13. században épült, románkori és gótikus elemeket tartalmaz. Eredetileg katolikusnak épült, falait kívül és belül is különlegesen szép freskók díszítik, zömmel a 15. századból származnak. A nagy felületen megmaradt belső freskók apostolokat, szenteket ábrázolnak. Külső festéséből viszonylag kevés maradt meg a keleti, déli falon és a kapuzat lunettájában. Déli oldalához a Zeyk család 1724-ben református templomot építtetett, amelynek a latin nyelvű alapító feliratát tartalmazó követ a templom északi oldalának támasztva mi is láttuk. Magyar hívei hamarosan elfogytak, a templom az ortodoxok birtokába került, de ritkán használják, mert van a faluban is ortodox templom, ezért maradhatott meg szinte eredeti alakjában.
Demsus, Szent Miklós templom FOTÓ: FAZAKAS FERENC
