A liberálisok a romániai jobboldal összekovácsolását tűzték ki célul a következő választásokig, amire akár még esélyük is lehet. Ehhez viszont hiteles emberek kellenek. (Vagy legalábbis olyanok, akik erőt sugároznak, bizalmat – tehetjük hozzá.) Kormányzati kötelezettségeiknek is úgy tudnak eleget tenni, ha a párt egységes, különben saját maguk alatt vágják el a fát, mondta ugyanaz a Bode. (Erre a Cîțu-elnökség valóban nem garancia – érthetünk egyet a liberális honatyával.)
Cîțu szombaton mondott le pártelnöki tisztségéről, miután a megyei szervezetek elnökei távozásra szólították fel. Ha valóban léteznek önbeteljesítő jóslatok, akkor Cîțura ez hatványozottan érvényes: véres küzdelmek során – a párt szakadását is megkockáztatva - megszerezte a PNL elnöki tisztségét tavaly szeptemberben, a miniszterelnöki funkciót azonban nem tudta ezzel párhuzamosan megtartani. Októberben a parlament megszavazta a kormánya ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. Utódja az akkori védelmi miniszter, Nicolae Ciucă tartalékos tábornok lett. Mivel a román politika bőven szolgáltatott példát az elmúlt harminc évben arra, hogy egy ilyen szereposztás mekkora feszültségekhez vezet pártelnök és kormányfő között a politikai alakulaton belül, nem volt nehéz megjósolni a következményeket. A frusztrált Cîțu hozta is formáját. Ahol csak tehette, szapulta a kormányt a pártszékházi irodájából, nem kímélve sem a saját, sem a koalíciós partnerek minisztereit. Mindeközben a PNL népszerűsége fokozatosan csökkent. Az Avangarde adatai alapján a liberális párt támogatottsága a tavaly januárban mért 21 százalékról 16 százalékra esett vissza idén márciusra. Ezt a népszerűségvesztést mindenekelőtt a pártelnök kedvezőtlen megítélésének tulajdonítják. Tavaly júniusban 19 százalékra becsülték Florin Cîțu bizalmi indexét, ma már ő a legnépszerűtlenebb politikus alig 6 százalékos támogatottsággal. Cîțu népszerűségében a törést a pártelnökválasztást megelőzően kirobbant botrány jelentette, ami a politikus Egyesült államokbeli viselt dolgaira derített fényt. Azóta a helyzet csak romlott. A PNL-nek tehát olyan vezetőre van szüksége, amely visszafordítja ezt a lemorzsolódási folyamatot.
Nem, Ludovic Orban nem kívánkozik vissza a pártba. Újságírók megkérdezték, ő pedig azt válaszolta: a PNL-nek nem is Cîțu a legfőbb problémája, hanem az, hogy eszköz csupán Klaus Iohannis egyéni érdekeinek kiszolgálására. A pártnak köze sincs már a liberalizmushoz, alkalmatlanná vált azon választók érdekeinek képviseletére, akik szavazatukkal felruházták erre, nyilatkozta az időközben új pártot alapított politikus.
Cîțu utódját a jelenlegi kormányfő személyében, Nicolae Ciucăban látják, aki jelen pillanatban a párt legnépszerűbb tisztségviselője. Ehhez nagyban hozzájárult a háborús veszélyhelyzet – az ország népének nagy részére megnyugtatóan hat, hogy egy magas rangú katonatiszt tartja most kézben a kormányt. Ázsióját csak növelik a Romániának szánt nemzetközi vállveregetések az ukrán háború közepette. Ha viszont az épp kibontakozóban levő plágium-botrány kicsúszik az „ellenőrzés” alól, a PNL-nek ugyancsak meg kellene gondolni, hogy rá merje-e bízni a pártelnökséget, vagy sem.
Emilia Șercan újságíró egy januárban közzétett írásában ugyanis azt állította, hogy a kormányfő 2003-ban leadott hadtudományi doktori disszertációjának legalább egyharmada plágium. Ennek bizonyítására több forrást is megnevezett, amelyből állítólag a jelenlegi kormányfő idézőjelek és hivatkozás nélkül terjedelmes szöveget vett át. A vádak nem múltak el következmények nélkül. Az újságírót ugyan azóta sem keresték meg az általa felvetett plágium-ügyben, viszont az elmúlt időszakban három feljelentést tett azzal vádolva az állami szerveket, hogy lejárató kampányt és megfélemlítési akciót indítottak ellene. Állítása szerint a rendőrség kiszivárogtatta azokat a bizonyítékokat, amelyeket ő maga adott át nekik. Az érintettek nyilván cáfolnak, de bármivel érvelnek, ezt az ügyet ezek után már nem lehet csak úgy eltussolni.
Cîțu, Ciucă, és aki majd utánuk jön. Egyszer fent, egyszer lent… Ahogy a mondás is tartja, apropó „nehéz idők”: ilyenkor az ember azzal főz, ami a piacon kapható. De a gond talán mégsem a kínálatban rejlik, hanem inkább abban, amit Ludovic Orban mondott. Amennyiben a PNL valóban nem több Iohannis távvezérlésű játékszerénél, nem is keménylegények kerestetnek a párt élére, ahogy Bode kilátásba helyezte. És ahogy ezek a nehéz idők megkívánnák. Sokkal inkább gyenge, „de” szófogadó legények. Ezekkel viszont nem lehet pártreformot véghezvinni. És egyáltalán…
