Műtermi lakásból csodálatos közösségi tér alakult
De hogyan is lett a Majális/Republicii utca 5. szám alatti műtermi lakásból emlékház, miként alakult át a kolozsvári magyarság egyik fontos kulturális bástyájává, közösségi terévé? Mint az Kós Katalinnak, az emlékház vezetőjének felvezetőjéből kiderült, az emlékház létrejötte mindenekelőtt annak köszönhető, hogy névadója, Györkös Mányi Albert (1922–1993), akit gyermekekkel nem áldott meg a sors, felesége, Jakab Ilona festőművésznő pedig korábban távozott el örökre mellőle, halála előtt egy évvel úgy döntött: tulajdonában levő lakását és vagyonát az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre (EMKE) hagyja.
„Alulírott Györkös Mányi Albert festőművész, (…) valamennyi festményemet, valamint a tulajdonomban levő lakást és a benne levő tárgyakat az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre (…) hagyom, azzal a céllal és feltétellel, hogy a fentnevezett lakásműteremben emlékházat rendezzen be, hozza létre a Györkös Mányi Albert Alapítványt, és képeimet állandó jelleggel kiállítsa, biztosítsa a hagyaték szakszerű kezelését és bekapcsolását a szellemi körforgásba” – idézte az emlékház vezetője a tordaszentlászlói születésű zenetanár, festőművész végrendelkezését.
Visszatekintve az elmúlt huszonöt évre, megvonva ennek mérlegét, összességében az a következtetés vonható le: az emlékház gondozását és működtetését vállalóknak egyáltalán nincs miért szégyenkezniük, merthogy az évek folyamán nagyrészt sikerült gyakorlatba ültetniük azt, amit egykor a festőművész elképzelt és megálmodott. Mindezt a Tóth Orsolya és Molnár Ferenc irányításával a Györkös-házról készülő nagyobb lélegzetvételű dokumentumfilm is – amelynek egy részletét a jelenlévőknek is sikerült megtekinteni – egyértelműen igazolja. Ebben megszólalnak olyan néhai jelentős erdélyi közéleti személyiségek, mint például Kötő József színháztörténész, az EMKE volt elnöke, akinek a kezdeti időszakban nagy szerepe volt az emlékház kialakításában, a Györkös Mányi Albertről írt monográfia szerzője, Kántor Lajos irodalomtörténész és műkritikus, Dáné Tibor Kálmán, az egyik alapító, szintén volt EMKE-elnök. Ugyanakkor a filmből arról is tudomást szerezhet a néző, hogy az eltelt két és fél évtizedben milyen programok működtek, illetve működnek jelenleg is a Györkös-házban.
Értékes hagyaték színes programokkal
Az emlékház megálmodója, Györkös Mányi Albert tulajdonképpen zenésznek készült, középiskolai tanulmányainak elvégzése után a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet zenei fakultásán tanult, majd ennek megszüntetése után a kolozsvári Gheorghe Dima Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, ahol 1954-ben államvizsgázott. Ugyanebben az évben kinevezték a kolozsvári Zeneművészeti Középiskola klarinéttanárának. 1962-ben feleségül vette Jakab Ilona festőművésznőt, akinek az ösztönzésére elkezdett festeni. Ez az új világ teljesen elbűvölte, következésképpen külföldön folytatott festészeti tanulmányokat. Rendszeresen kiállított itthon és külföldön egyaránt, több kitüntetésben is részesült. A Majális utca 5. száma alatti műtermi lakásába 1985-ben költözött feleségével, akiknek 1990-ben bekövetkezett halála után teljesen egyedül maradt, ezért 1993-ban betegségtől és magánytól gyötörten saját kezével vetett véget az életének.
Hagyatéka közel kétszáz Györkös Mányi-festményt, több Jakab Ilona-festményt és -grafikát, muzeális értékű kalotaszegi és mezőségi bútort, kerámiát, szőttest, számos könyvet és magántárgyat foglal magába, amelyek állandó jelleggel láthatók az emlékházban. Mindez pedig még otthonosabbá, meghittebbé, értékesebbé teszi ezt a közösségi teret. Az emlékházat 1994 augusztusában avatták fel, és attól a pillanattól kezdve színvonalas kulturális rendezvények helyszíne.
Kós Katalin kiemelte, érdekes egybeesés az, hogy az emlékház eddig 975 eseményt szervezett, az idei év végéig betervezett és részben még egyeztetés alatt álló programokkal együtt pedig 1000-re fog kiegészülni a negyedszázados intézmény rendezvényeinek száma. A legrégebbi rendezvények közé tartozik a JelesNapTár, az Ember és Természet Kollégium, a két sikeres beszélgető est, a ZeneSzó és a Nyitott szemmel, az EMKE-borklub, a Prospero páholy, a Régiók találkozója. Ezenkívül rendszeresen koncertek, kiállítások és előadások helyszíne a Györkös-ház. A zenészek számára a helyet az teszi még vonzóbbá, hogy az emlékház birtokában található egy 1994 októberében megvásárolt kiváló minőségű Steinway zongora. Ennek értékét csak növeli az, hogy egykor ezen koncertezett Szvjatoszlav Richter világhírű orosz zongoraművész is.
Óriási hiányt pótolt az emlékház
A jubileumi ünnepségen Benkő Levente történész-szerkesztő moderálásával meghitt hangulatú kerekasztal-beszélgetés is zajlott, amelynek a résztvevői – Széman Péter, az EMKE elnöke, Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés főszerkesztője és Kós Katalin, az emlékház vezetője – a Györkös-ház történetével kapcsolatos emlékeiket elevenítették fel. A beszélgetésbe bekapcsolódtak olyan személyek is, mint Balogh F. András irodalomtörténész, akinek az édesanyja, Balogh Éva hosszú ideig az emlékház gondnoka volt, a tordaszentlászlói Boldizsár Zeyk Imre nyugalmazott tanár, Györkös Mányi Albert és családjának közvetlen ismerője, szomszédja, jó barátja. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kecskés Tibor kolozsvári magyar konzul is, aki kiemelte, hogy az EMKE fontos missziót, küldetést tölt be Erdély művelődési életében, akárcsak a Györkös Mányi Albert által örökségül hagyott emlékház.
A beszélgetés résztvevőinek egybehangzó véleményeként fogalmazódott meg a gondolat, miszerint a Györkös-ház egy csodálatos kulturális központ, üde színfoltja Kolozsvárnak, amelyre a jövőben is nagyon kell ügyelni. A ház „gondviselői” az elején még nem látták annak valós lehetőségét, hogy a műtermi lakóházat tényleg kulturális köztérként lehet egyszer majd működtetni. Tényként állapították meg azt, hogy az emlékház a kilencvenes évek folyamán óriási hiányt, űrt pótolt. Azt is kiemelték, hogy huszonöt év alatt az itt működő programoknak köszönhetően igazi törzsközönség alakult ki a legkisebbektől a szépkorúakig. Az emlékház vezetője külön köszönetet mondott együttműködő partnereinek, a közönségnek és mindazoknak az önkénteseknek, akik az évek során segítséget nyújtottak ház működtetésében. A jelenlévők kifejezték reményüket, hogy a továbbiakban is sikerül majd sokszínű és érdekes kulturális programokat működtetni a Györkös-házban.
