A tartalmas program fő helyszíne a Bethlen Gábor Kollégium díszterme volt, ahol a Duna Médiaszolgáltató jóvoltából kiállították a magyar koronának a torockói Duna-Házban őrzött másolatát, valamint a koronát és a koronázási jelvényeket bemutató nagyméretű panókat. Díszőrséget állt az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület képviselete, illetve a nagyenyedi cserkészek.
Az esemény ökumenikus istentisztelettel, Szőcs Előd nagyenyedi unitárius lelkipásztor fohászával vette kezdetét. Demeter Szabolcs iskolalelkész, röviden utalva a Szent István-i sorsfordító történelmi pillanatra, arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy az Isten melletti elkötelezettséget újra meg újra meg kell erősíteni. Bíró Károly felvinci-marosújvári római katolikus plébános a Szűzanya közbenjárását kérte nemzetünk megóvásáért.
Az ünnepi köszöntők sorát Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere nyitotta meg, aki Szent István államalapító munkáját állítva viszonyítási alapul, megállapította: „szent királyunk minden nap megvívta a maga harcát sokkal nehezebb körülmények között, sokkal nagyobb ellenséggel, mégis megtette és hazát teremtett. Ilyen értelemben nekünk nincs okunk panaszkodni, nekünk ezer éve hazánk van, nekünk csak össze kell fogni.”
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő felszólalásában három olyan tényezőt emelt ki, amelyek bennünket, magyarokat ezer éve összekötnek és közös történelmünket alkotják Erdélyben, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban: az anyanyelvünk, a hagyományokra alapuló kultúránk és az előttünk járók tisztelete.
Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, a 400 éves iskola múltját az ezeréves Szent István-i örökséghez viszonyítva, kiemelte: „Ez a kollégium nem csak Fehér megyének, hanem az egész magyarságnak a fellegvára és mi egy olyan feladatot kaptunk, amelyet egymás kezét fogva, felfele tekintve, szívünk teljes melegével, keresztényként kell megvalósítanunk”.
Havasi János, a Duna Médiaszolgáltató rádiós médiaszolgáltatási igazgatója, adatokban gazdag, érdekfeszítő előadást tartott a magyar koronáról, annak az Árpád-ház kihalása után kezdődő kálváriájáról, amelynek egyik állomása Nagyenyed, hiszen a főtéri Bethlen-kastélyban, 1551-ben, itt volt magyar kézben utoljára a Szent Korona, mielőtt a Habsburgok birtokába került.
Az ünnepségen jelen volt Panyik Imre felvidéki díszműlakatos, a korona másolatának készítője, aki megosztotta hallgatóságával két-három évig tartó munkájának részleteit, élményeit. Megtudtuk: hosszú éveken keresztül tanulmányozta a korona ötvösmunkájának titkait, és arra az elhatározásra jutott, hogy ezt ő vasból is el tudná készíteni. Havasi János a következőképp méltatta a lakatosmester alkotását: „A másolat érdekessége, hogy annak súlya is szinte hajszálpontosan megegyezik az eredetivel, pedig vasból és nem aranyból illetve ezüstözött aranyból van. Egy olyan hihetetlen műgonddal elkészített másolatról van szó, amelyet én minden közelben élőnek javaslok megnézni, mert valóban ritkaság az, hogy ennyire élethű és szinte a megszólalásig az aranykoronára emlékeztető ékszeregyüttes legyen kiállítva valahol”.
Ünnepi beszédében Tóth Tibor László nagyenyedi református lelkipásztor augusztus 20-a jelentőségét foglalta össze : „A magyarság és a keresztény hit világának a találkozását és összefonódását nemzetünk egyetlen uralkodó személyéhez köti, az első magyar királyhoz, államalapító Istvánhoz, aki egy független és keresztyén államot teremtett, amelynek népe számos alkalommal szorult az egymással szemben álló nagyhatalmak malomköve közé, ahogy a jelenben is. A keresztyén egyházat Isten hozta létre, Ő tartja meg és élteti templomos népét. A keresztyénségnek kulcsszerepe volt, van és lesz a magyarság harcában és fennmaradásában”.
Ezt követően a lelkész a nagyenyedi származású Holányi Julianna festőművész tusrajzkiállítását méltatta, azt a Fehér megyei templomokat ábrázoló gyűjteményt, amelyet évente bemutatnak az augusztus 20-i vándorünnepségen: „... fehérre vitt feketével, tus- és szénrajzzal megörökítette azokat a templomokat, ahol egy valamikori közösség házat épített Istennek, ahol zord idők kegyetlenségében elvérzett az élet, ami pirosan kiömlött az rég fekete, amit istenfélő emberek időnként fehérre meszelnek. Fehéren fekete, fehér és fekete, a gyász színei, de nem csak, mert minden magyar ünnepünkben ott van a fekete. Fekete a fájdalom, a pusztítás, a gyász színe, a fehér a fény, a világosság, a tisztaság és az élet színe. Itt és most beáll a sorba a Bethlen Kollégium, múltja épp úgy fekete és fehér, mint a felsorolt templomoké, de hisszük az Isten színeiben tündöklő jövendőt”.
A felszólalásokat Szabó Zsombor kollégiumi zenetanár kántori zongorakísérete, Bartha Attila szavalata és nem utolsósorban a La Pelegrina21 együttes „A múzsák nem hallgatnak” című, főként késő barokk énekes és hangszeres művekből összeállított koncertje tették felemelkedetté, énekelt a Nagyenyedről elszármazott Kupán Zsuzsánna szoprán. Az együttest Kupán Zsuzsánna, Dávid Gergely és Ferenczi Balázs alapították Marosvásárhelyen, a mostani koncerten pedig további három fiatal zenésszel működtek együtt, a felállás tehát a következő volt: Dávid Gergely –hegedű, Sipos Tamás – hegedű, László Andrea – cselló, Ferenczi Balázs – orgona, Molnár Johanna – brácsa. A fiatal művészek elmondták: a La Pelegrina21 nem pusztán együttes, hanem tehetséggondozó projekt is, amelynek célja, hogy minél gyakrabban teremtsen lehetőséget a fiatal pályakezdő zenészeknek a fellépésre, a tapasztalatszerzésre és a visszajelzések gyűjtésére.
A dísztermi ünnepség után körmenetre került sor: a résztvevők, köztük számos népviseletbe öltözött fiatal, miközben megkerülték a vártemplomot, rövid néptáncbemutatót is tartottak, muzsikált a magyarlapádi Csegely Zenekar.
Az ünnepség zárópontja a kollégium udvarán található Bethlen Gábor-szobor megkoszorúzása és a Fehér megyei RMDSZ Szent István Napi vándorzászlójának átadása volt, amelyet a gyulafehérvári képviselet vett át. A szép ünnepség az iskola étkezdéjében megszervezett szeretetvendégséggel zárult.
Borítókép és fotók: Facebook
