Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár és az Orosz Alapítvány elnöke szerint az „alapítványt tenni” régies, elavult szófordulat, de a lényege az, hogy valaminek az alapjait lefektetjük, megrajzoljuk képzeletbeli terveink körvonalát, megfogalmazzuk céljainkat, s valami olyan maradandót tervezünk, amely nemcsak magunkról, hanem a közösségünkről is szól. „Maier-Orosz Judit 2022-ben alapítványt hozott létre, célja az volt, hogy a családi hagyatékot, a családi szellemiséget továbbadja, hogy ezek az értékek megmaradjanak és továbbépüljenek. Szüksége volt egy olyan csapatra, aki ezt a feladatot elvállalja, és az általa alapított és létrehozott Orosz Alapítványt a Kincses Kolozsvárra bízta. Ez a közös kezdeményezés a Magyar Szalonban csúcsosodott ki. Azok a kulcsszavak, mint magyar kultúra, kolozsvári magyar közösség, tudomány, előadások itt, ebben a térben megfelelő otthonra fognak találni. Meggyőződésem, hogy a szalon különböző képzőművészeti kiállítások, filmklubok, tudományos beszélgetések, előadások helyszíne lesz, ami idevonzza a látogatókat” – emelte ki Gergely Balázs.
Maier-Orosz Judit, a többszörös senior világ- és Európa-bajnok úszó beszélt a közös ingatlanvásárlásról, amiben nővére, a szintén senior világ- és Európa-bajnok úszó, Flóra Orosz Katalin (1934-2021) oroszlánrészt vállalt. Halálával a döntések terhe rá maradt. „Eljött a végelszámolás ideje, egyedül, segítség nélkül nem lehet jövőt építeni. Nem az a fontos, amit az ember megtart, hanem az, amit tovább tud adni. Találtam egy segítő kezet, Gergely Balázst és csapatát, akik átveszik a stafétabotot, én adom a teret, ők megtöltik tartalommal: pezsgő élettel, derűvel, vidámsággal, zenével, kacagással, fiatalsággal. Itt nívós előadások, képzőművészeti kiállítások, kamarazenei koncertek lesznek, hiszen az alapítvány egy jó minőségű zongorával gazdagodott. A sport fontosságáról és nevelő szerepéről is szó kell legyen. Az, ami érték van most a kezükben, az a múltban gyökerezik. Nem azért őrizzük a múltat, hogy benne éljünk, rajta rágódjunk, hanem azért, hogy tudjuk, honnan indultunk el. Hiszem, hogy közösségünk jövője abban az erőből táplálkozik majd, amit elődeink hagytak ránk, akiktől életet kaptunk, és akiktől hazát örököltünk. A múltunk nem mögöttünk van, hanem bennünk él, a kincseinkben, képességeinkben, a nyelvünkben, a hitünkben, az egymás iránti felelősségünkben. Ha mindezeket az értékeket sikerül továbbadni a következő nemzedékeknek, akkor nem kell félni a jövőtől. Közösségünk nem elveszíti, hanem továbbörökíti múltjának kincseit, és hittel és reménnyel építi a holnapot” – zárta beszédét Maier-Orosz Judit.
Molnár-Bánffy Kata, a báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola tiszteletére alapított Carola Egyesület ügyvezető elnöke szerint egyesületük célja a magyar kisebbség kulturális értékeinek kutatása, felfedezése, védelme, restaurálása és népszerűsítése, az örökösök nélkül maradt erdélyi magyar (képző)művészeti hagyatékok kezelése. „Sipos László hagyatéka az első, de ő volt az egyetlen férfi alapító tagja a Carola Egyesületnek. Halála után munkái felleltározása komoly feladatot jelentett, a felvinci műtermének megőrzése, annak felújítása is kihívás számukra. A Kincses Kolozsvárral, az Orosz Alapítvánnyal, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézettel közösen szerveztük meg ezt a kiállítást” – zárta beszédét az ügyvezető elnök.
Felszólalását követően a jelenlévők abból a kolozsvári Videopontes Stúdió által 2006-ban készített portréfilmből láthattak részletet, amelyben Sipos László saját művészi hitvallásáról beszélt. A filmet Maksay Ágnes készítette, operatőrként Kötő Zsolt működött Közre. A filmben az alkotó így vall önmagáról és művészetéről: „Amit én csinálok, az a mai divatos áramlatokkal szembemegy. Tudtuk, mi a divat Párizsban, New Yorkban, Berlinben, de nem vagyok biztos abban, hogy nekünk itt Kolozsváron, Bukarestben vagy Sepsiszentgyörgyön ezekhez kellene-e igazodnunk. Ha ezután igazodtunk volna, akkor nem lenne (nekünk) se Csontváry, se Gulácsy, se Derkovits. (Festményeimben) különböző harmóniákat próbálgatok, ugyanazt a formavilágot más háttérrel, más súllyal, más színekkel. ’Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan’, mondta Szilágyi Domokos.Nagyon fontosnak tartom, hogy a (művész) se önmagát, se a nézőt ne csapja be. A művésznek is megvan a felelőssége, legyen véleménye a világról, és tanítsa meg látni a nézőt. Talán azért érzem jól magam itt Felvincen, mert ki tudtam alakítani magamnak azt a sarkot, ahol jól érzem magam, és talán befolyásolni tudom azokat, akik őszintén nézik a munkáimat. A képzőművészet nemcsak egyfajta értékítélet, hanem gondolkodásítélet is, vagyis gondolkodásra való késztetés kellene, hogy legyen.”
Lucian Nastasă-Kovacs, a kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója rövid köszöntőjében felidézte Sipos László alakját, valamint azt a tényt, hogy a Covid-járvány idején volt már Sipos-kiállítás Kolozsváron, ám az akkori rendkívüli helyzet miatt ezt csak kevesen láthatták, így külön örömöt jelent számára, hogy a Kolozsvári Magyar Szalon tárlata újra betekintést enged a művész sajátos világába.
Az est zárásaként Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora ismertette a tárlat koncepcióját. Elmondta: a kiállításnak először a Felvinci remete címet szánta, ám amikor megtekintette a Kolozsvári Magyar Szalon kiállítóterét, rájött, hogy ide a Sipos László számára is legfontosabb alkotásokat kell elhoznia, amelyek ihletője nem más volt, mint felesége, múzsája és élettársa, a kiállítás pedig ezt követően kapta A múzsa délutánja címet. „Felesége halála után volt egy időszak, amikor nem alkotott, egy időre elhallgatott, mert az alkotó hallgatásával is ki tudja magát fejezni. Egy idő után elkezdte létrehozni azokat a fekete-fehér grafikákat, amelyek a hallgatás időszakát töltötték ki. Majd az egyik művésztelepen kezdte el ismét a színes folyamatot, amikor vegyes technikájú, akvarellel is készült munkák születtek” – fogalmazott Szebeni Zsuzsa majd hozzáfűzte: „Egy érdekes, másfajta munka is látható a tárlaton, a művész diplomamunkája, egy falikárpit. A haute-lisse technikával készült alkotás egyedi darab, amelynél ugyanaz a rétegzettség, egymásra helyezés jellemző, amit később a festészetében is alkalmazott. Ezen kívül van egy ötvösmunkája is, a Vasmacska, amit most nem állítottunk ki”. Azt is megtudtuk a kurátortól, hogy a művész a vásznait újrahasznosította, a festéket lekaparta, majd ismét ráfestett. A kiállításon látható félig kész munka is, amit már sajnos nem tudott befejezni. Soha nem adott el semmit, amit mégis, azt később visszavásárolta, Szőcs Gézától például A vörös bikát. Van, amit kétszer is megfestett, mert munkája múzeum tulajdonába került” – tudtuk meg Szebeni Zsuzsától.
A megnyitón a Flauto Dolce régizene együttes – Szabó Mária, Majó Zoltán és Miklós Noémi – dinamikus barokk zenéje különleges atmoszférát teremtett.
A kiállítást április 30-ig, minden csütörtökön 13-18 óra között lehet megtekinteni (Farkas / Kogălniceanu u. 8., első emelet, 23-as ajtó),csoportok számára előre egyeztetett időpontban, amelyet a Kincses Kolozsvár Egyesület elérhetőségén tehetnek meg a 0364-103548 telefonszámon.
