Olajos István emlékkiállítás (1915-1944)
A magyar kultúra napján, január 22-én délután nyitották meg a kolozsvári Bánffy-palotában Olajos István székelyudvarhelyi születésű képzőművész életmű-kiállítását, a Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Művészeti Múzeum és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum közös szervezésében. A megnyitón jelen volt Lucian Nastasă-Kovács, a Művészeti Múzeum igazgatója, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Portik Blénessy Ágota művészettörténész, a kiállítás kurátora, Lőrincz Ildikó művészettörténész, a Haáz Rezső Múzeum múzeológusa, és Ferenczy Miklós református lelkész.
Portik Blénessy Ágota a száztíz évvel ezelőtt született művészre emlékezett, akinek színvonalas alkotásaival a Barabás Miklós Céh tavalyi jubileumi kiállításán találkozott. A tavaly nyáron a Haáz Rezső Múzeumban megrendezett emlékkiállítás anyagát kölcsönözték, kiegészítve a magángyűjteményekben levő alkotásokkal. Nagy részük a Gy. Szabó Béla-hagyatékból került elő. A kurátor ismertette a termekben kiállított alkotásokat. Az elsőben a művész dokumentarista életművét gyűjtötték egybe, például a művész önarcképét, az 1930-as években készült linóleum dúcokat (Csónakázó, Hegyi táj, Kalapos öregember, A parkban, Táj alakkal, Ex libris Clara Steiner, Almaszedők), amelyeknek eredeti lenyomatai elvesztek, az Olajosról készült alkotásokat, s többek között Kós András gipszszobrát. A második teremben a két ismert olajképen kívül, amelyek az udvarhelyi múzeum tulajdonában vannak, akvarellek, pasztell munkák láthatók, amelyek portrékat, életképeket, városi részleteket, házakat, különböző tájképeket ábrázolnak. A harmadik teremben a dekoratív csendéletek mellett néhány minimalista kedves tájképet is kiállítottak, amelyek nagyon erős szimbolikus töltettel bírnak. A kurátor szerint fontos a feledésbe merült alkotó előtérbe helyezése, s hozzátette: Olajos a harmincas-negyvenes évek kolozsvári és erdélyi képzőművészetének kiemelt alakja volt.
Lőrincz Ildikó művészettörténész Olajos István életművét ismertette: „Olajos korához képest erőteljes, komoly, érett művészi teljesítménnyel jelentkezett összesen 12 csoportos kiállításon Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Budapesten. Bár a tárlatok kritikusai legfeljebb egy-két mondat erejéig foglalkoztak az ő munkáival, kitartó jelenléte a Barabás Miklós Céh csoportosulásában is azt mutatja, hogy Erdély legkomolyabb képzőművész egyéniségeinek szövetségébe tartozott. Fennmaradt képei értékes, fejlődőképes tehetségről tanúskodnak. Képein talán a legerősebb nyomokat a francia impresszionisták, posztimpresszionisták, illetve Van Gogh művészete hagyta, a természet árnyalatainak összehangolását kevés színnel, de a színmélységet helyesen adagolva, hibátlan komponáló készséggel hozta létre. Finoman temperált akvarell tájképei okkal szélesebb skáláját mutatják a néhány közismert és közkedvelt típus-hangulatnál. Mintha lelke mélyéről halászná elő a kincseket, bensőséges lírikusa a színeknek, a lehető legszűkebb skálán mozgó koloritjával erős komponáló képességgel hoz létre levegős víziókat. Pasztell képeinek színkezelése, rajzkészsége egyéniségéhez simul. (…) Egyik legfestőibb darabja, legkiforrottabb, legdrámaibb hatású kompozíciója a Hólapátolók, amelynek koloritja Gruzda Jánost juttatja eszünkbe, csak a hideg kékesszürke hófoltok villogása hiányzik. A kép alakjain nyugalom és mozgás, színek és arcvonások tükröznek egy egész világot, minden gondjával és velejárójával. Az éppen szükséges és elégséges festék felvitelével lényegre hatóan megjelenített utca és a hólapátok, a táj és az emberalakok ábrázolása fenséges. Nem lehet szó nélkül elhaladni csendéletei mellett sem. Kompozíciói frissességét vázlatosságuk adja. Megjelenített tárgyait és virágait a stilizált és a figurális olykor kevert ábrázolásával teszi különlegessé. Jó képkivágások, szerény, semleges háttér jellemzik. Művészetében a klasszikus rajztudása, a természet iránti érzékeny figyelem és a modernizmus felé való nyitottság egyszerre volt jelen. Fellelhető munkáinak száma alig haladja meg a negyvenet. Rövid idő alatt magasba ívelő pályáját brutálisan lezárták. Ez a kiállítás nem csupán emlékezés, hanem egy új kezdet is. Lehetőséget teremt arra, hogy párbeszédbe lépjünk Olajos István életművével, és általa egy tágabb történelmi és kulturális örökséggel” – zárta méltatását Lőrincz Ildikó művészettörténész.
Ferenczy Miklós, az Olajos-hagyaték kezelője ismertette, hogy a művész első emlékkiállítását 1993-ban szervezte a Gy. Szabó Galériában, a Pata utcai Fehér Galériában 2005-ben is bemutatta az anyagot. „Egy művész addig él az utókorban és a családban, amíg emlékeznek rá” – emelte ki a református lelkész.
Olajos István a Barabás Miklós Céh fiatalokból álló csoportosulásának, a Tizenötöknek egyik tagja volt. 1915. december 2-án született Székelyudvarhelyen. Félárván nevelkedett, anyja alkalmi munkával teremtette elő taníttatásának költségeit. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte a Római Katolikus Főgimnáziumban, Diviaczky Rezsőtől sajátította el rajztechnikákat és az akvarellfestést. 1934-1940 között végezte el a Kolozsvárról Temesvárra költöztetett Szépművészeti Iskolát. Első ízben 1939-ben, majd 1941-ben a Barabás Miklós Céh fiatal művészeinek a kiállításán vett részt. Mint céhtag, később is részt vett a szervezet csoportos kiállításain, 1941-ben Budapesten, majd Kolozsváron, Szászrégenben, Marosvásárhelyen. A főiskola elvégzése után a Szilágy megyei Füzeszentpéterre került rajztanárnak. 1942 októberétől a kolozsvári Malom utcai román gimnáziumban helyettes tanár, ahol rajzot, művészettörténetet, számtant és honvédelmi ismereteket tanított. 1944-ben a Református Kollégium tanára, a Pásztortűzben Incze János képkiállításáról publikált. 1944-ben SAS-behívót kapott, Désen jelentkezett. Mivel elkésett, nem kellett bevonulnia, tanártársával már visszafelé tartottak Kolozsvárra, amikor októberben, a Maniu-gárdák garázdálkodása idején, ismeretlen tettesek a fejérdi erdőben meggyilkolták. Hátramaradt képeinek egy részét Gy. Szabó Béla megvásárolta, akinek a hagyatékát Ferenczy Miklós református lelkész gondozza. Emlékkiállításai: Gy. Szabó Galéria, Kolozsvár, 1993; Haáz Rezső Múzeum képtára, Székelyudvarhely, 1999; Pata utcai Fehér Galéria, Kolozsvár, 2005; Gyülekezeti terem, Magyarléta, 2023; Haáz Rezső Múzeum képtára, Székelyudvarhely, 2025.
Az életmű-kiállítás február 8-ig tekinthető meg a Bánffy-palota / Művészeti Múzeum Főtér 30. szám alatti emeleti termeiben, szerdától vasárnapig 10-17 óra között.
