Az előző években többször említettem, hogy az ilyen nyár eleji koncertek vidám hangulatát, a zenekar tagjai színes öltözékkel (is) fokozhatnák. Ezen az estén, végre „megtört a jég”, és habár a férfiak ezúttal is kitartottak a fekete mellett, és az est fiatal karmestere is „szigorú” frakkot viselt, de a hölgyek rózsaszín, piros, kék árnyalatú felsői, némi vidámságot loptak a filmzene világába. Ami a hangverseny címét illeti, csalogató volt a Music to my eyes, de szerintem még hatásosabb le(hete)tt volna, ha a zenét kivetített filmrészletek „illusztrálták” volna, így nemcsak lelki szemünk előtt pereg(het)tek volna le, hanem valóban lát(hat)tuk volna a pergő filmkockákban megvalósuló cselekmény-fonalakat.
A zenekart Cristian Spătaru vezényelte. Fiatal, és még kevés a tapasztalata, de szereti, amit csinál. Komoly és igyekvő, de ahhoz, hogy a tökéletesség igényével felszínre tudja hozni a művekben rejlő szépségeket, az érzelmek, a dinamikai árnyalatok és hangulatok sokszínűségét, még csiszolnia kell a tudását.
Cristian Spătaru és a zenekar (Fotó: Cristina Rădulescu)
A Steven Spielberg által rendezett Raiders of the Lost Ark című film Harrison Ford főszereplésével az Indiana Jones filmek sorozatának egyik sikerdarabja, amelynek zenéjét John Williams (sz. 1932.) komponálta. A Raiders March alapritmusának „szívdobbanásait” az ütősöknek, magasba szárnyaló dallamát a vonósoknak, magvát, amint a cím is mutatja, a rézfúvók által megerősített induló-karakternek, a legyőzhetetlen hősiesség jelképének köszönheti. A hangverseny első részét John Williams lehetetlent nem ismerő hősének indulója, a Superman-induló zárta. John Barry (1933–2011) James Bond-szvitje jó zene, amely a főhős, a mindenre kész, rejtélyes, minden helyzetben magabiztos 007-es ügynök bátorságát ecseteli, aki a földön, a levegőben és a víz alatt is minden alkalmatossággal bánni tud, és a legkilátástalanabb helyzetekből is, a legmeghökkentőbb módon szabadul. Az álmodozóan ringató, szép dallamú romantikus keringő hallatán pedig, kinek ne jutna eszébe az a sármos Bond, aki minden nőt levesz a lábáról.
A Rolan Joffé rendezte The Mission című filmből, Ennio Moricone (sz. 1928.) indián folkór-ízű Gabriel’s Oboe című dalát, a hangverseny lírikus szépségű „kis szigeteként” éltem meg, miközben Adrian Cioban kiművelt, szélesen áradó, kristálytiszta oboaszólójával, a zene nyugalma és fájdalmas nosztalgiája egy álomvilágba ringatott. Richard Rodgers & Oscar Hammerstein The Sound of Music című öt Oscar-díjat nyert musicalje, régi kedvencem. A külöböző hangulatú, szvit-szerűen feldolgozott zenekari részletek: a Dó-Ré-Mi nóta, a My Favorit Things – Ilyesmi dolgokat szeretek én, az Edelweis – Havasi gyopár, a Maria, a bábjáték jódlidala, a Climb Every Mountain– Nézd mennyi hegy vár, a hét gyermekes von Trapp család történetének legkedvesebb részleteit elevenítették fel bennem.
Hans Zimmer (sz.1957.) Barbarien Horde című filmzenéje a Ridley Scott rendezte Gladiátorhoz készült. Hangulatában a hősiesség, a küzdelem, a rémület, a harc hevülete és a mélyvonósokon felcsendülő lírai betét képezett kontrasztot. A Game of Thrones HBO tévéfilmsorozat az egész világot meghódította. Zenéjét Ramin Djawadi (sz. 1974.) szerezte. Ezen az estén, a Song about Winter Dan Variu zenekari átdolgozásában hangzott el. Paul Sîrbu érzékeny hegedűszólója régmúlt idők, elképzelt tájak világába röpít(h)ette gondolatainkat. Nagy sikernek örvendett a két rajzfilm-zene: a John Powell (sz. 1963.) komponálta How to Train Your Dragon és a Scott Bradley (1891–1977) szerezte Tom and Jerry, amelyeknek dzsesszes vonulata a közönséget és a zenekart is felvillanyozta. Klaus Badelt (sz. 1967.) az egyik legnépszerűbb filmzene komponista Los Angelesben, többek között a Catwomen, a Miami Vice, a Poseidon, a Heartbreaker zenéjének szerzője. Ezen az estén A Karib-tenger kalózai. A fekete gyöngy átka című filmből hangzottak el részletek. A kalandok izgalmát hordozó zenében a fúvósok és ütősök kiemelt szerepet játszanak, de valójában, ők nemcsak a „kalózzenének”, hanem az egész műsornak megadták a sava-borsát.
A Music to my eyes, mint megannyi filmzeneest, ezúttal is nagy sikernek örvendett. A közönség szerette azt, amit látott és hallott, a zenekart és karmestert két ráadásra ösztönözte: Eugen Doga Keringőjét a Dulcea și tandra mea fiară című filmből, és Vladimir Cosma Sîrba-ját a Le Grande Blonde avec une Chaussure Noire című filmből ovációval kísért vastaps követte, jeléül annak (is), hogy évad vége felé közeledve, jólesik egy kis könnyű-nehéz, nehéz-könnyű szórakoztató zenében ellazulni.
(Fotó: Cristina Rădulescu)
