A VilaWeb főszerkesztője, Josep Casulleras a portál szerkesztőségében fogadott
Az hamar kiviláglott, hogy a katalánok megközelítőleg ugyanazon az állásponton vannak saját helyzetüket illetően – azaz: ez így nem mehet tovább és függetlenedni kell –, de a következő lépésekről sokaknak elképzeléseik sincsenek, míg mások tervei gyakran nem találkoznak a többi katalán ötletével.
A délelőttöt a VilaWeb szerkesztőségében töltöttük, az egyik legnagyobb katalán nyelvű portál a belvárosban, egy hatalmas épület méretes félpincéjében működik. A romániai magyar újságírók munkakörülményeihez viszonyítva a VilaWeb rendkívül impozánsnak hatott: modern épület, új számítógépek, utolsó generációs eszközök, üvegfallal elválasztott irodák, tévéstúdió, kisebb könyvtár fogadott, a szerkesztőség előterében üzlet, amelyben a függetlenségi mozgalomhoz köthető termékeket árulták. A katalán függetlenségi mozgalmat és a Katalán Nemzetgyűlést pólók értékesítéséből támogatják főképp, eddig több mint 2 milliót adtak el, a 15 euróért kínált portékának árából 5 euró kerül a közös ügy kasszájába. Míg a szerkesztőséget vettük szemügyre, szinte percenként érkeztek vásárlók, idősek, fiatalok, csoportok, családok és egyének egyaránt, hogy beszerezzék az egységet jelölő, idén türkiz színű pólót s ezzel is elősegítsék a mozgalom és a másnapra kitűzött nemzeti felvonulás sikerességét.
A VilaWebnél Josep Casulleras főszerkesztő fogadott. Az 1995-ben alapított portálnak jelenleg 20 millió látogatója van évente, amellyel a barcelonai, katalóniai portálok közül a 2., 3. helyen szerepel. A portált kísérleti jelleggel hozták létre az 1990-es évek közepén, az internethasználat hajnalán pionírnak számított a piacon. Az alapításkor ketten dolgoztak a szerkesztőségben, viszont, mivel a portál illeszkedett a katalán kultúra erősödésébe, igen rövid időben belül elérte közönségét és sikerült megtartania is azt.
– Politikával, kultúrával, véleménycikkekkel és elemzésekkel, valamint nemzetközi hírekkel foglalkozunk kizárólag. Sport nem szerepel a kínálatunkban – közölték az újságírók. A szűkített kínálat szerintük az egyik eszköze annak, hogy sikerült olvasóbázisukat megtartaniuk és évről évre növelniük, hiszen a választott néhány témában erősek tudtak lenni és egyre erősebbé tudtak válni.
– Saját napirendünk van, amelyet saját nézőpont alapján közelítünk meg. Ezen a nézőponton pedig nem fogunk változtatni – közölte Josep Casulleras főszerkesztő.
Az újságíró szerint a portált inkább a pontosság, mint a gyorsaság jellemzi, és nem fognak kétes információkat csak azért kirakni, hogy ők legyenek az elsők egy adott hír közlésében.
– A pontosság kiépítette a hitelességet, az pedig a bizalmat. Az olvasóink nagyon elkötelezettek – mondta.
Az elkötelezettség pedig kézzelfogható, hiszen javarészt az olvasók tartják fenn a portált. Míg mifelénk még mindig nem divat az online hírekért fizetni – pedig azokon ugyanolyan újságírók dolgoznak, mint a nyomtatott újságokban közölt híreken, akik szintén megéheznek napközben, akiknek szintén szükségük van fedélre a fejük fölé, és cipőre, mert a gyermek iskolába megy… –, ennek a katalán portálnak sikerült 15 ezer online előfizetőt összeverbuválnia mindössze 7 év alatt. Úgy, hogy közben minden hír ingyen elérhető az oldalukon.
– Az előfizetőink hisznek a projektünkben, ezért támogatják a munkánkat – fogalmazott a főszerkesztő.
Ugyanakkor hozzátette, természetesen ők is kedveskednek az előfizetőiknek, különleges hírlevelet és PDF, nyomtatott lap-szerű összefoglalót kapnak a szerkesztőségtől. Az előfizetés különböző privilégiumokkal is jár, így csak azok szólhatnak hozzá a cikkekhez és láthatják a kommenteket, akik fizetnek a tartalomért.
– Ezt a PDF változatot elküldjük a bebörtönzött vezetőinknek is – tette hozzá a főszerkesztő.
A VilaWebet meglepően fiatal újságíró gárda készíti, ám ahogy Európában általában, Katalóniában is nehéz jól képzett, ügyes és a szerkesztőség értékrendjének megfelelő újságírókat találni, közölték a munkatársak.
Kisebbségi újságírók, a Diplocat és a Ramon Llull Intézet munkatársai
A Diplocatról és a Ramon Llull Intézetről
A VilaWebtől ebédelni indultunk, ám mivel Martí kiváló szervező és idegenvezető volt, minden programpont közé beékelt egy-egy rövid városnézést. Megmutatta Barcelona jellegzetes utcáit, ahol a hagyomány, a történelem és a jelen, a 21. századi értékrendszer találkozik, láttunk élettel feltöltött régi épületeket, a barcelonai egyetem egy-két épületét, de Martí megmutatta kedvenc kis terét is. A zárt, pici teret lebombázott falú templom, lakóházak, szűk kapuk keretezték és egy szökőkút uralta, az épületeket, a kopott, használt követ egy zöldellő fa díszítette.
Martí kedvenc terén
Az ebédünkhöz Laura Foraster, a Diplocat főtitkára, valamint Iolanda Batallé és Àlex Hinojo, a Ramon Llull Intézet munkatársai is csatlakozott, mindannyian saját intézményeiket mutatták be, kiemelve azt, hogyan járulnak hozzá a katalán helyzet feloldásához.
A Diplocat (Katalán Közdiplomáciai Tanács), amely a tanulmányutat is szervezte, 2012-ben alakult, a 2007-ben indított Patronat Catalunya Món és az 1982-es Patronat Cataká Pro Europa jogutódja. A köz- és magánszektort ötvöző intézet, amelynek szinte 40 alintézménye van, legfőbb szerepe Katalónia bemutatása a világnak, a katalán külkapcsolatok építése és a katalánok különböző nemzetközi, globális problémákba való bevonása. Munkájukat három fogalom köré építik: feladatuk a kapcsolatépítés, a megerősítés és a kivetítés.
Laura Foraster elmondta, 2017 októberében, az elfojtott népszavazást követően a spanyol kormány felfüggesztette a Diplocatot, majd 2017 decemberében hivatalosan be is szüntette azt. A diplomáciai tanácsot csak 2018 júliusának végén indították újra, így szinte egy évig nem tudtak dolgozni. „A politikai helyzet és feszültség megkívánta a Diplocat bezárását”, közölte a főtitkár.
Hasonló szerepet tölt be a Ramon Llull Intézet is, amely megegyezik a magyarországi Balassi vagy a németországi Goethe Intézettel, céljuk a katalán kultúra, kiváltképp az irodalom és a nyelv népszerűsítése, valamint a katalán tannyelvű egyetemek bemutatása külföldön. A 2002-ben alapított intézet az interakcióra és megismerésre alapoz, a kultúra jó exportja azonban nem könnyű dolog, mesélték az intézet képviselői.
Az intézményi célok bemutatását követően a kialakult helyzetről faggattuk a helyieket, akik szerint az eddigi harcnak, főleg a 2017-es eseményeket követő időszaknak számos haszna volt. Mint mondták ennek köszönhető, hogy a katalánok másképp viszonyulnak már a tartományukhoz és Spanyolországhoz, illetve az, hogy Katalónia felkerült a világtérképre. „Most már betelt a pohár, ez emberi, jogi kérdéssé vált. Megvonták a szavazati jogunkat, politikai foglyok lettek a vezetőink, pedig nem győztük hangsúlyozni, hogy ők jó emberek”, fogalmaztak. Noha nem tudták a helyiek ismételni, hogy ők békés, erőszakmentes hatalomváltást várnak, az indulatok, a fenyegetettségből és a megalázottságból származó feszültség állandóan eleme volt a beszélgetésnek.
A helyiek úgy ítélik meg, hogy a katalánok már nem fogják sokáig elviselni ezt a helyzetet, kialakul az attitűdváltás, amely a hatalomváltás kulcsa is lehet. Szerintük a politikai vezetők bebörtönzése és a szavazati jog megvonása antidemokratikus volt, az emberek pedig ilyen mértékű megalázást nem tudnak elfogadni. Mint mondták, a 21. századi Európában az ő vezetőiket zendüléskeltés vádjával bebörtönözték, és az öreg kontinensen ők az egyetlen nép, amelynek elitjének tagjai politikai foglyok, és akiket kirakatperben ítélnek el. Emellett hangsúlyozták, az Európai Unióban sem bíznak, amely nem tett határozott lépéseket ügyükben, de amely beleszól más, határain kívül élő kisebbségi problémákba.
A beszélgetőtársaink ugyanakkor nem akarják, hogy a sorozatos megaláztatás, a felgyülemlett feszültség erőszakot szüljön. Inkább megvárnák, hogy a helyiek és külföldi szereplők még érzékenyebben foglalkozzanak ezzel a témával, és így érjék el az áhított szabadságot.
Türelemmel, mosolyogva próbálják akaratuk érvényre juttatni, egy teljes forradalmi eseményt levezényelni, ilyenre azonban sohasem volt példa a történelem során. Ez a számukra teljesen elfogadott és érthető felfogás sokunknak egyszerűen értelmezhetetlen. Az egyik svéd kolléga például az összes beszélgetőtársunktól megkérdezte, hogy mégis miként akarnak erőszak nélkül szabadságot kiharcolni maguknak, és egyszerűen egyetlen válasz sem tudta őt meggyőzni arról, hogy ez lehetséges. Érthető módon, hiszen mosollyal még soha nem nyertek forradalmat. … és a mostani események sem ezt tükrözik…
Alfred Bosch mutatta be a kanonok házát az újságíróknak
Találkozás Alfred Boschsal
A délután folyamán a katalán kormány külügyminiszterével, Alfred Boschsal is találkoztunk, aki nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a Diadát megelőző napon és a katalán, spanyol politikai helyzetet vázolta fel rendkívül alaposan, mesélt jobb és baloldali érdekekről, a spanyol vezetés várható lépéseiről. A sajtótájékoztatón jelen volt többek között a Reuters és a Le Figaro újságírója is, akiknek hozzáértése, profizmusa lenyűgözött. Biztos izgalmas, kihívásokkal teli lehet ekkora hírügynökségnél vagy lapnál dolgozni, ahol nincsenek anyagi, személyzeti gondok, amely egészségesen, az alapvető szabályoknak megfelelően működik, nem úgy, mint az erdélyi magyar társadalom által működtetett és azt kiszolgáló média. Szerintem, ha a teljes romániai magyar sajtó összefogna, még akkor sem tudna kiküldeni egy tudósítót Barcelonába, úgy, hogy annak teljes ellátást és a helyi bérekhez igazodó fizetést tudjon biztosítani. Ami szomorú…
A sajtótájékoztató után Alfred Bosch úgy döntött, nemcsak a katalán kormányról mesél, de annak székházát is megmutatja a külföldi újságíróknak. A Katalán Kormány székháza, vagy ahogy ők hívják, a Palau de la Generalitat de Catalunya, Barcelona történelmi központjában áll. A palota számos kort tükröz, hiszen a 15. és a 17. századi időszakban épült, találni gótikus, reneszánsz, de barokk elemeket is benne. A palotát azzal a céllal építették, hogy tartós székhelyéül szolgáljon a katalán képviselőtestületnek (Corts Catalanes), amelyet 1283-ban állítottak fel, és amelyre Európa első parlamentjeként hivatkoznak.
Narancsfákkal ültették be a kormány székházának udvarát. A gyümölcs nem fogyasztható, csak a kellemetlen bűz elnyomására szolgál
A palotának saját narancskertje van, az érett gyümölcsök azonban nem fogyaszthatóak, de nem is ezzel a céllal termesztették őket. A külügyminiszter szerint a várost uraló hatalmas bűz elnyomására ültették be a palotakertet narancsfákkal, hogy azok közé beülve az emberek a narancsillatot és ne a város szagát érezzék. A palotának külön kerengője is van, illetve a Katalánok védőszentjéről, Szent Györgyről elnevezett kis kápolnája is. A kerengőnek egy oszlopa hiányzik, pont az, amely az udvarról a kerengőre vezető lépcső legtetején található. A legenda szerint azért vették ki ezt az oszlopot, hogy a katalán főurak és nemes hölgyek már a lépcsőfordulóból ráláthassanak a kápolnára.
A palota legékesebb terme a Szent György terem, amely három, egymástól hatalmas oszlopokkal elválasztott hajóból áll. Az impozáns terem teljes felületén történelmi eseményeket, témákat feldolgozó freskók láthatóak, amely méltóságteljes, Isten közeli hangulatot kölcsönöz a helyiségnek. A legutolsó hajó végén fekete függöny, előtte pici Szent György szobor. A függöny mögött egy ajtó található, amely a palota Szent János térre néző erkélyére vezet. A kis, szintén Szent György által védett teraszról a Városházára is átlátni. „Ezen az erkélyen fogjuk majd kikiáltani a függetlenséget”, közölte elérzékenyülve de hittel Bosch, aki csak sorolta az izgalmasabbnál izgalmasabb legendákat, a katalánok történelmének legfontosabb fordulópontjait.
A palotából egy gótikusnak tűnő, de valójában az 1920-as években épített híd, a Püspökök hídja vezet át a Kanonok Házába, amely a késő 13., kora 14. században épült. A belső udvar köré épített lakáskomplexumot a 20. században átadták a kormánynak, azóta a katalán elnök lakhelyeként szolgált. Alfred Bosch az elnöki lakosztály egy apró részét is megmutatta nekünk, a hálószobát, nappalit nem láttuk, de az elnök kínai porcelángyűjteményét megcsodálhattuk. A lakosztály állandóan készen áll az egyelőre száműzetésben levő katalán elnök visszatértére.
A kormányépület kerengője, előtérben a hiányzó oszlop
A kedd délután, este nyugodt volt és csendes, és egyetlen jel sem utalt arra, hogy másnap feje tetejére áll a város. Mi egy csendes vendéglőben fogyasztottunk helyi, jellegzetes vacsorát, különböző tésztákat, halat a ház saját fehér és vörös borával, számos katalán és más turisták társaságában. A katalánok nyitottsága a vendéglátásban is tükröződik, a pincérek kedvesek, viccelődnek a vendégekkel, és nem restek a legostobább kérdéseikre válaszolni. Melegen ajánlják saját kedvenc ételüket, részleteket árulnak el a felszolgált borról, a vendéglőről, az ételek készítéséről.
Számunkra meglepő volt átélni, hogyan élik meg az étkezéseket a katalánok, míg nálunk a gyors evés a jellemző, ők a több órás ebédeken több pohár bort is megisznak, és nem este 6-7, hanem inkább kilenc óra fele mennek vacsorázni. A vendéglőkben mindig legalább három fogást szolgáltak fel, tapaszt, főételt, általában halat, kagylót, rákokat, utána desszertet, mellé pedig saját borokat kínáltak. A vendéglátóink szerint, a modern munkaritmus miatt a szieszta hagyománya kezd kiveszni, de azért még sokan tartanak délutáni pihenőt…
FOLYTATJUK
