Egészséges életmóddal megelőzhető a betegség
A cukorbetegség esetében legfontosabb a megelőzés egy egészséges életmóddal – jelentette ki egy bukaresti konferencián Romulus Timar, a Romániai Diabétesz Társaság elnöke. Világszerte több mint millió cukorbeteg él, ezek 90-95%-a 2-es típusú diabéteszben szenved, és ezek körében mintegy 90%-ra tehető a túlsúlyos vagy elhízott személyek száma.
A kilátások elég aggasztóak: világszinten 50%-kal nőni fog a cukorbetegek száma a következő 20-25 évben, Európában mintegy 16%-os növekedésre számítanak. Márpedig a diabétesz 26-szorosára növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, ez a legfőbb oka a lábak amputációjának, a fejlett országokban a cukorbetegség a fő okozója a krónikus vesebetegségek végső stádiumának. Világviszonylatban a felnőtt cukrosok fele Kínában, Indiában, az Egyesült Államokban, Brazíliában és Indonéziában él. Az európai nők 4%-a, a férfiak 6%-a érintett ebben a helyzetben.
Az első számú megoldás a megelőzés: nemcsak a betegség kialakulását kell megelőzni, hanem az elhízást, a szervezet túlzsírosodását, a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, az egészséges életmód révén, főleg a magas diabétesz-kockázatos személyek esetében (a 45 év felettiek, a túlsúlyos személyek, akiknek a családjában előfordult már diabéteszes megbetegedés, a magas vérnyomással élők stb.).
Legalább ugyanilyen fontos a korai diagnosztizálás, ez ma már minden háziorvosi rendelőben egyszerű vérvizsgálattal megejthető, majd az eredmény szerint a megfelelő kezeléshez is juthat a páciens. A szakmai fórumon az is elhangzott: fontos lenne a cukorbetegek egységes jegyzékének megalkotása Romániában.
Láthatáron túli a biztos karbantartás
– A szakirodalom és saját tapasztalatom szerint a cukorbetegség nem betegség, csupán sajátos egészségi állapot, tulajdonképpen kiegyensúlyozott, normális életvitelhez köthető. Ami viszont néhány szigorú „játékszabályt”, nagy önuralmat igényel, különben igen súlyos következményekkel járhat. Főleg az 1-es típusú változat esetében, amely megköveteli a napi akár többszöri inzulinadagolást. Mai felszerelésekkel és igen sokféle, hatékony inzulintípusokkal ez már gyerekjátéknak tűnik ahhoz képest, amit 1990 előtt kellett nálunk átélni. Amikor néha maga a létfontosságú, államilag támogatott gyógyszer is hiányzott az erre hivatott központi patikából, minden este másnapra gondosan ki kellett főzni a régimódi fecskendőt és a hozzá tartozó vastag tűt (gyakran a rendszeres szúrás a bőrt annyira megkeményítette, hogy a tű már nem tudta átdöfni), havonta kellett többórás sort kiállni a vénás vérvételes ellenőrzéshez kötött recept beszerzéséért. Ma már hajszálvékony, gyakorlatilag érezhetetlenül szúró tű, mindig használatra kész fecskendő, és ami szintén lényeges, leheletnyi vércseppmintával működő tesztelő készülék segít kordában tartani a „hullámzásra” igencsak hajlamos vércukorszintet. Utóbbival kapcsolatos azonban, hogy igen kevés a fejadag a tesztszalagból, a sokszori országos szintű reklamációk után még mindig elégtelen, három hónapra kétszáz darab (a napi fogyasztás 3-5 db.). Akinek ennél több kell, vásárolja meg a minimum 1,25 lej/db gyógyszertári áron. Az erre vonatkozó ideális megoldás Nyugaton már megszületett az úgynevezett non-invazív, vagyis tűszúrástól, tehát fájdalomtól mentes, és folyamatos vércukormérő tapasz. Amit fel kell ragasztani a felhasználó karjára, lábára vagy hasára, nem zavarja semmilyen mozgás vagy vízben tartózkodás, és 24 órán keresztül elektronikus szenzoron, meg leolvasó karórán keresztül nonstop „közvetíti” a pillanatnyi vércukorszintet. Amit szükség esetén bármikor lehet korrigálni akár szénhidrátbevitellel, akár pótinzulinozással. Például Svédországban ilyen készülék jár minden 1-es típusú cukrosnak. Tegyük hozzá, nem olcsó mulatság. Nálunk ezt a gyakorlati alkalmazást talán az Észak-Erdélyi Autópálya befejezése is le fogja körözni – mesélte megkeresésünkre Béla, aki régóta szenved cukorbetegségben.
Népbetegség, mégsem ismerjük
K. G, akit szintén cukorbetegséggel diagnosztizáltak, állapota társadalmi megítéléséről mesélt. Mint mondta, Romániában népbetegségként tartják számon a cukorbetegséget, ez a nagyszámú kettestípusú cukorbetegségnek, inzulinrezisztenciának köszönhető, bár egyes típusú, inzulinos cukorbeteg is nagyon sok van. – Azon túl, hogy a legtöbb ember sajnálkozik, sokan nem tudják a betegséget beazonosítani, nem ismerik a kezelését, csak a családban hallott rémsztorik jutnak eszükbe automatikusan. Egy vendéglőben történt meg velem, hogy ki akartam számolni, hogy mennyi szénhidrátot tartalmaz az étel, ezért még egyszer el akartam kérni az étlapot. A pincér visszakérdezett, hogy miért kell, elmondtam, hogy mivel cukorbeteg vagyok, szeretném tudni, hány gramm krumpli van az ételben, hogy annak megfelelően fecskendezzek be inzulint. A pincér ijedt arccal bámult vissza rám, és azt javasolta, hogy akkor egyek kevesebbet. Bár népbetegségről beszélünk, mégsem tudatosították az emberekben, a környezetünkben, hogy mivel jár egyik és mivel a másik típusú diabétesz, és hogy ez egy viszonylag jól kezelhető állapot – mutatott rá.
