Egyszer ez a királyfi azt mondta az apjának:
– Apám, te folyton csak sírsz! Mi ennek az oka? Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy megtudjam!
– Ó, kisfiam! Ha kíváncsi vagy, elmondom: Volt neked valamikor egy lánytestvéred. Egy nap megparancsoltam neki, hogy menjen hozzá a szomszéd királyság hercegéhez, aki nem mellesleg kőgazdag volt. Csakhogy ez a jelölt rettentően csúnya volt. A testvéred azt mondta, hogy: „Nem!”. Mérgemben béka-átkot szórtam rá. Azon nyomban békává is változott és elugrált. Nagyon szégyellem, amit tettem, ezért sírok egyfolytában.
– Hát, ha csak ez a gond, megkeresem neked!
A jószívű királyfi útnak indult. Addig mendegélt a kerek erdő közepében, míg rátalált a tekergő ösvényre. Már nagyon fáradt volt, így hát lefeküdt. Amikor felébredt, egy csodás réten találta magát. Roppant furcsának találta az egészet. Utánanézett, hogy mi történhetett, mikor észrevette, hogy a tekergő ösvény mocorog, mozog ide-oda. Tehát egy varázs-tekergő ösvényen hajtotta álomra a fejét, ami erre a rétre gurította.
A királyfi nagyon meglepődött. Nem akart hinni a tapasztalatának. Végül megszólította, elvégre varázsösvény!
– Ó, ha tudnál segíteni!
– Miben?
– Te tudsz beszélni is?
– Hát persze!
– Szóval: Volt egy lánytestvérem, akit apám hozzá akart adni egy gazdag, de csúnya herceghez, de ő nemet mondott. Apám mérgében békává változtatta. Őt keresem most.
– Békává, azt mondod. Azt hiszem, tudok segíteni. A szomorúság tavánál megtalálhatod. Gyere, ülj fel rám, eltekergőzök veled odáig. Ha segítségre lesz szükséged, megtalálsz.
– Köszönöm! Már itt is vagyunk? De itt annyi béka van, honnan tudjam, melyik a testvérem?
– A testvéred tud beszélni. Ha beszélsz a békákhoz, a testvéred érteni fogja.
– Jó ötlet!
Az ösvénytől kapott furulya sípjával összeterelte a békákat és elmondta nekik a történetet.
Hirtelen ott termett egy béka, és megszólalt emberi hangon:
– Öcsi, én vagyok! Úgy szabadíthatsz meg, ha egy boldog könnycseppet hozol apámtól. Siess, mert ha teleholdig nem érsz ide, örökké ilyen maradok.
A királyfi a tekergő ösvény segítségével gyorsan hazaért. Elmesélte apjának, hogy megtalálta a lányt. A király örömében örömkönnyeket hullatott. Összegyűjtötte ezeket és gyorsan indult vissza, mert szorította az idő.
– Tessék, idd meg gyorsan!
– Köszönöm! Épp időben!
Miután megitta, egy szempillantás alatt visszaváltozott gyönyörűséges királykisasszonnyá. Boldogan mentek haza a tekergő ösvényen. Volt mit meséljenek egymásnak!
Az öreg király, mikor viszontlátta őket, olyan boldog lett, hogy csak nevetett. Kacagásának hangja még most is csiklandozza a tekergő ösvényt, aki emiatt még tekervényesebben tekereg. Ha nem így lenne, az én mesém is tovább zengene!
A szerző rajza. A 9 éves, szilágynagyfalui Ardai Salomé írta korosztálya legviccesebb meséjét a Tekergő Meseösvény Egyesület pályázatán.
