Megnyitották Kolozsvár Gyógyszerészeti Múzeumát hétfőn a főtéri Hintz-házban. Az ingatlant 2016-ban szolgáltatták vissza a Németországban élő Georg Hintznek és családjának. Az ingatlantulajdonos által finanszírozott felújítási munkálatok 2018-ban kezdődtek el. A Gyógyszerészeti Múzeumban jelenleg hétezer tárgy van. A gyűjtemény alapját Orient Gyula (1869, Nagybocskó – 1940, Kolozsvár) gyógyszerész és orvostörténész által adományozott 2500 tárgy képezi. A Gyógyszerészeti Múzeum 312 négyzetméteren kapott helyet havi ötezer eurós bérért.
„A Gyógyszerészeti Múzeum célja az erdélyi egészség- és betegségtörténet kutatása és bemutatása. A múzeum nemcsak Kolozsvár, hanem egész Erdély történetének részét is képezi – fogalmazott Felix Marcu, az Erdélyi Történeti Múzeum (MNIT) igazgatója.
– Nagy öröm ez számomra és őseim számára is, akik itt laktak és dolgoztak. Édesanyámtól és nagybátyáimtól 2017-ben vettem át a házat. A tulajdonosi minőségemet igazoló iratok mellett volt egy kiüresítésre való felszólítás is. Az ügyvédem megkérdezte, hogy ennek mikor szerzünk érvényt, ám azt mondtam, hogy soha. Tárgyaltam a múzeum vezetőségével, sikerült egyezségre jutnunk. A szakembercsapat nélkül a múzeum újranyitása lehetetlen lett volna – nyilatkozta a megnyitón Georg Hintz.
George Cupcea, az MNIT aligazgatója kiemelte: az ingatlantulajdonos mindig is támogatásáról biztosította a múzeumot, és bizalmon alapuló kapcsolat jött létre közöttük.
Múmiapor és szerelmi bájital is várja a látogatókat
Ana-Maria Gruia muzeológus, a gyógyszerészeti múzeumban megnyitott kiállítás kurátora elmondta: a felújítási munkálatok során a szakemberek római kori és középkori ház maradványaira bukkantak. Az alagsorban nemcsak régi orvosságosüvegek láthatók, hanem orvosi berendezések is a 19. és a 20. századból. De itt tekinthető meg az ismeretlen rendeltetésű múmiapor is. Ugyanakkor néhány fűszert, különleges illatú szárított növényt is megtekinthetünk, megszagolhatunk. Szerelmi bájital is fellelhető, amely forralt borból és különböző fűszerekből készült valamikor.
Szintén az alagsorban a családoknak és a kisebb gyerekeknek szándékoznak műhelytevékenységet tartani, így például a résztvevők a szappankészítés fortélyait is elsajátíthatják. Az alagsorban 19. századi krajcárokat találtak, ezek a tulajdonos számára is meglepetést jelentettek. Mivel az összeg nem volt túl nagy, feltételezhető, hogy egyik alkalmazott rejtette el a ház alagsorában a pénzérméket.
Benjamin Kohl, a restaurálási terveket készítő Planwerk cég munkatársa elmondta: először 2016-ban jártak a gyógyszerészeti múzeumban.
– A nagyszámú tervezőből álló csapat szívesen dolgozott, de nagy kihívásokkal kellett szembenéznie. Az épület a maga természetes pompájában áll most önök előtt, nem is sejthető, milyen erőfeszítések árán. Ez az épület a város történetének része, szerencséje volt a tulajdonossal, aki hajlandó volt befektetni – magyarázta Kohl.
– Az épület nemes rendeltetéssel bír. Kulturális, történelmi és építészeti szempontból is jelentős. Nosztalgiával gondolunk vissza az elmúlt évekre, amikor itt dolgoztunk. Nem hiszem, hogy valaha is előfordult, hogy ilyen értékes műemléket újítsunk fel – magyarázta a kivitelező Weberbau cég igazgatója, Weber Tibor Rudolf. A felújítási munkálatokban több mint hetven szakember vett részt különböző szakterületekről.
– A múzeumban helyet kapó impozáns gyűjtemény egyrészt gyógyszerészeti, másrészt orvosi tevékenységgel kapcsolatos tárgyakat tartalmaz. A történelem tisztelőjeként igyekeztem a földszinten az eredeti bútorzatot megőrizni. Az alagsorban kiállított orvosi eszközök és berendezések elhelyezésére pedig olyan tárgyakat használtam, amelyek nem zavaróak, illetve nem ütnek el a több mint százéves darabok hangulatától – magyarázta Furu Xénia építész, aki a földszinti és az alagsori helyiségeket alakította ki.
A gyógyszerészeti múzeum földszintjén található a régi – 18. századi – officina, ahol a gyógyszerek eladása és a vevők fogadása történt. A falakon és a mennyezeten látható gyönyörű festmények célja az volt, hogy a látogatókat elbűvöljék. Az új officinát vélhetőleg a 19. század végén alakították ki, ahova az utcáról lehetett bejárni. A helyiségben ma is láthatók a régi festett szekrények, amelyeket a kolozsvári múzeum munkatársai szintén restauráltak. Külön helyen őrizték a gyógyszerek gyártásához szükséges nyersanyagokat: a hatalmas szekrény számtalan fiókján olvasható annak az anyagnak a neve, amelyet az elmúlt kétszáz évben ott raktároztak.
A múzeum 10–18 óra között látogatható, román és angol nyelven is lehet tájékozódni a ház történetéről, remélhetőleg hamarosan magyar nyelven is hallhatunk ismertetőt. A nyomtatott tájékoztató füzetek mellett szakember útbaigazítását is kérhetjük.
Rohonyi D. Iván felvételei
Évtizedekig Szent György-gyógyszertár néven vált ismertté
[…] A krónikák szerint Hintz György Gotlieb a Segesvárról származó Johan Hintz (1759–1819) és Katharina Wolff (?–1846) fia 1835 márciusában feleségül vette Mauksch Augusta-Mathildét, aki apjától, Mauksch Tóbiás gyógyszerésztől, az evangélikus egyház egykori főgondnokától örökölte a patikát, amely évtizedekig Szent György-gyógyszertár néven vált ismertté Kolozsváron, és amelyet az államosításig a Hintz-utódok vezettek. (Nem tudni, hogy a patikát azért hívták Szent György-gyógyszertárnak, mert az öreg György Gottlieb és fia ezt a nevet választották, vagy esetleg fordítva: a patika neve ihlette a családot, és ezért nevezték az elsőszülöttet Györgynek.)
Az ingatlan utolsó tulajdonosa dr. Hintz György Károly (1874–1956) volt. A gyógyszerész 1907-ben vette feleségül Boros Ellát, dr. Boros György unitárius püspök lányát. Ella mama három gyerekkel ajándékozta meg Apapát (valószínűleg ez a becenév a német Opából származik). Éva leányuknak szintén három gyermeke született: első, Balázs Tónival kötött házasságából Magdolna, a másodikból, Nagy Gáborral Éva és Ágota. Gyógyszerész fiuknak, Györgynek Guráth Ilonával kötött házasságából született Edith, György (ő volt az utolsó gyógyszerész) és Márta. A szintén gyógyszerész Gábornak a Nagy Emmával kötött házasságából származik Emma és Gábor.
A kommunista rendszer bezáratta a patikát, derékba törve a 1835-ben induló gyógyszerésznemzedék hagyományát, helyébe lángossütődét akart nyitni. Szerencsére a gyógyszerészeti egyetem igyekezett „menteni a menthetőt”, és az egykori gyógyszertár megmaradt helyiségeiben. Az alagsorban ma is látogatható gyógyszerészeti múzeumot rendezett be a megmaradt berendezésből és Orient Gyula, a Ferenc József Tudományegyetem gyógyszerészprofesszorának gyűjteményéből. […]
Az ingatlanon sokat rontottak az elmúlt évtizedek alatt végrehajtott szakszerűtlen átalakítások. Az államosítás után a sarokházat áttörték, így alakították ki az átjárót. Az épületet ért „korszerűsítések” nem értek itt véget: a nyolcvanas években például légkalapáccsal szakították fel az üzlethelyiségek márványfödém-burkolatát. Ekkor a ház egyik fala majdnem kidőlt, a pincében levő boltíveket téglapillérekkel támasztották alá. […]
Guráth Béla
(Szabadság, 2011. június 30.)
Az öreg „Hintz-ház vallomása
Valószínűleg itt nyílt meg 1573-ban Kolozsvár első - Erdélynek Szeben, Beszterce és Brassó után a negyedik gyógyszertára, 1949-ig megszakítás nélkül működött. Minekutána valószínűleg százötven éven át a város tulajdonában volt, a 18. század közepén Maucksch Tóbiás patikus váltott rá engedélyt, súlyos aranyakkal (1777-ben a fia számára Marosvásárhelyen is nyitott patikát, a Tholdalagi-házban.)
A gyógyszertár kétszáz éven át a családkezén maradt. A ház emeletét ma is —immár kétszáz esztendeje - ugyanannak a patikus-családnak a leszármazottai lakják. (…) A Hintz-lakásban száz-kétszáz éves bútorokba, tárgyakba, festményekbe, edényekbe, óraritkaságokba ütközik minduntalan a szem. Minden a családi törvény védnöksége alatt állt, az ősöktől maradt ereklyéket nem volt szabad széthordani, mert mindez az elsőszülöttre szállt a György névvel, a patikával, meg persze a foglalkozással együtt. Egy ajtó fölött a Maucksch Tóbiást ábrázoló, sötét tónusú olajfestmény uralja a falat, mellette a fia, János, majd sorban a patika hírnevét öregbítő Hintzek következnek. A név kötelezett; az emléktárgyakkal körülvett környezet figyelmeztető jel volt a mesterséghez való hűségre..
- A patikusok még a múlt század elején is csak hat gimnáziumi osztályt végeztek. Utána évekig valamilyen patikában inaskodtak, szakavatott mesterek keze alatt - mondja Hintz György nyugalmazott gyógyszerész.
- Nagyapám volt az első a családból, aki nem elégedett meg ennyivel, Bécsben tanult, majd Szebenben és Miskolcon gyakornokoskodott. Később a gyógyszerész doktori címet is megszerezte.1884-ben Kolozsvárt az orvosi egyetem mellett ő alapította a gyógyszerészeti tanszéket, sőt ő volt az első professzora is. Gyógyszerészeti műtant adott elő (ez ma gyógynövénytannak és gyógyszer-technológiának felel meg) Bécset is megelőzve. Diákjai itt „praktizáltak", ez volt végeredményben
a negyvenes évek végéig a gyakorlóhelyük. Nagyapám kezdte elsőként gyűjteni a régi patikaszereket, edényeket, könyveket, recepteket. Az edényekből egy szekrényre valót az egyetemen tartott. Fia 1934-ben az intézetnek adományozta ezt a kollekciót. Sajnos, a gyűjteménynek a háború után nyoma veszett, jóformán semmi sincs belőle a múzeumban, hacsak nem az Orient-kollekció révén. A század elején ugyanis jónéhány tárgy a mi patikánkból került a híres műgyűjtő tulajdonába – nyilatkozta a család ötödik Hintz Györgye.
(Részlet Szépréti Lilla: Az öreg „Hintz-ház“ vallomása című cikkéből, Új Élet, 1976)
