A pompás könyvtártermet csak az ajtóból lehetett lefotózni
Mint ismeretes, Erdély egyik legjelentősebb könyvtárába, a gyulafehérvári Batthyáneumba csak különleges, Bukarestben jóváhagyott kutatói engedéllyel lehet bejutni, így a látogatási nyílt nap igazi szenzációt jelentett. A szkeptikusabbak csak a helyszínen hitték el igazán: a Batthyáneum szolid, sajnos csak nagyon ritkán igénybevehető fakapuja tényleg kitárta a kommunista rezsim és a hazai igazságszolgáltatás által bénulásra ítélt szárnyait...
Ott jártunkkor, két óra körül már nagyjából ötvenfősre dagadt az épület előtt várakozók száma. A nagy érdeklődés miatt az előre meghirdetett tíz- helyett húszfős csoportokat is beengedtek, előzőleg mindenkinek megvizsgálták a zöldigazolványát.
Az eseményen jelen volt a Nemzeti Könyvtár igazgatója, Adrian Cioroianu, akinek jelenlétében nyitották meg reggel tíz órakor, szűk körben, a fent említett kiállítást az épület földszinti termében. A látogatókat ugyan fogadta egy kísérő, aki azonban nem válaszolt a kérdésekre, így az érdeklődőknek meg kellett elégedniük a kiállított tárgyak mellett található, kizárólag román nyelvű, pár soros címkékkel. Az asztronómiai kiállítás anyagát néhány darab, javarészt 17. és 18. századi kézirat, csillagászati eszköz és földgömb alkotta, köztük Batthyányi Ignác csillagászati naplója. A legfelső emeleten található csillagda zárva maradt a látogatók előtt, az intézmény igazgatója szerint sürgős restaurálásra van szükség.
Az igazi kuriózumot természetesen a nagy könyvtárterem, az Aula Magna jelentette, ahol pár perces tájékoztatót tartottak minden csoport számára. A tömör, sebtében elhadart ismertető a terem szerkezetére, berendezésére, stílusára és könyvállományára tért ki, ezért ez új információt csak azok számára szolgált, akik semmit sem tudtak a könyvtárról. Annak katalógusairól, gyűjteményi kötetszámról, könyvtári egységek darabszámáról, továbbá a szintén a Batthyáneum intézményhez tartozó érem-és ásványgyűjteményről, az Erdélyben – Kolozsvár és Nagyszeben után - harmadikként létrehozott csillagvizsgálóról említést sem tettek a vezetés során. A pompás teremben figyelmesen próbáltuk követni a szédületes tempójú bemutatót, az alapítót ábrázoló festményről rekord idő alatt Urániára, Hélioszra majd az erkélyen ábrázolt neves tudósokra ugrottak a tekintetek, és mire esély lett volna egynéhányat felismerni, már el is hangzott egy következő mondat: a teremben nagyság szerint vannak csoportosítva latin, magyar és német könyvek. Tájékoztatója végén a könyvtári alkalmazott a legtöbb kérdést elutasította vagy arra hivatkozott, hogy már utalt a válaszra. Szerencsére szabad volt fényképezni a kiállítóteremben mindenütt, a könyvtárteremben pedig csak az ajtóból és csak telefonnal.
Az asztronómiai kiállítás néhány anyaga
Részleteket és aktualitásokat csak a könyvtár legértékesebb darabjáról, a 800-as évek elején íródott Codex aureus-ról mondott a kísérő: mindenkit megnyugtatott, hogy – az álhírekkel ellentétben - az jelenleg is a könyvtárban van, ellenben a törvény tiltja közszemlére helyezését, mivel a legféltettebb kincsek között tartják számon. És ilyen alapon, sajnos, a gyűjtemény legértékesebb része zárva maradt a látogatók előtt, akiknek meg kellett elégedniük azzal a gondolattal, hogy azon kiváltságosok közé tartoznak immár, akik legalább betehették a lábukat a hétpecsétes lakattal őrzött intézménybe.
Talán ha nem egy, hanem legalább két személyre bízták volna az ismertetést, akik időnként felválthatták volna egymást, akkor nem tűnt volna lóversenynek a látogatás, és az érdeklődők kicsit megízlelhették volna a könyvtár hangulatát, tekintetük megpihenhetett volna a gyönyörű könyveken és berendezésen. Nem a tárlatvezetőt okolom, csupán jelezni szeretném: a kint türelmesen várakozó látogatók talán néhány perccel és pár válasszal többet érdemeltek volna odabent.
A Batthyáneumban tett látogatás röpke illúzióként hatott, valahogy úgy voltam vele, mint a korabeli udvarló, aki előtt szíve hölgye kissé megemelte ruháját, hogy amaz megpillanthassa a kivillanó bokát...
