Megérdemelt siker – Luisa Râpă koncertje a Farkas utcai templomban

Megérdemelt siker – Luisa Râpă koncertje a Farkas utcai templomban
Nem ritkaság az, ha egy család több tagja ugyanazt a szakmát műveli. Egyrészt magától értetődő, hogy két zeneakadémiai oktató szülő gyermeke is a komolyzenei pályát választja. És a gyermek gyakorol, elvégzi először a zenelíceumot, majd a zeneakadémiát. Lehet, nyomasztja, hogy mindkét szülője zenész. Lehet, többször az arcába vágták: neked könnyű, mert apád, anyád… A jobbik esetben az ilyen fiatal összeszorítja a fogát, és még nagyobb lendülettel gyakorol, hogy „kinőjön” a szülei árnyékából.

 

Talán a fentebbiek történhettek Luisa Râpă erdélyi, pontosabban kolozsvári származású fiatal orgonaművésszel is. Mindkét szülője a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia oktatója, ő pedig édesanyja hangszerét, az orgonát választotta. Azonban nem elégedett meg az itteni zeneakadémián tanultakkal, hanem a würzburgi és a lipcsei zeneakadémián tökéletesítette tudását. Ahogy a műsorfüzetből kiderült, a fiatal művész egyelőre nem fog hazatérni, mert élete és karrierje Németországban teljesedik ki: 2018 őszétől egy ottani templom orgonistája lesz.

A 9. Kolozsvári Magyar Napok és a Farkas utcai református templom nyári hangversenysorozatának közös rendezvénye volt az augusztus 22-i orgonakoncert, ahol  Luisa Râpă lépett fel, tegyük hozzá: nem először.

Mostani koncertjén egy kevésbé ismert német zeneszerző, Julius Reubke (1834–1858) a 94. zsoltárból ihletődött orgonaszonátáját adta elő, amiről a fiatal művész már a koncert előtt elmondta, hogy egyik kedvence. Reubke mindössze 24 évet élt, így kevés szerzemény maradt utána, de a fentebbi orgonaszonátát az előadók ma is szívesen építik be repertoárjukba. Teszik ezt azért, mert a romantikus mű, a szép dallam és a technikai bravúrok mindig elnyerik a zeneértő közönség tetszését. A közel harmincperces mű számtalan lehetőséget biztosít az orgonistáknak tehetségük megcsillantására, muzikalitásuk kibontakozására. Luisa Râpă játékát elsősorban a magabiztosság és a precizitás jellemezte. Erőteljes fortéit hallgatva nem is jut eszünkbe, hogy huszonéves fiatal hölgy az előadó. Râpă minden technikai problémát megoldott, muzikalitása folytán pedig elegáns, nagyívű zenei frázisokat hallottunk. A négy tételből álló mű másik erőpróbája a tételek különböző jellegének és tempójának megvalósítása. Ezzel sem maradt adósunk.

Második műként Jehan Alain (1911–1940) francia zeneszerző Trois Danses című, nagyon ismert művét hallgathattuk meg. A  mű tételei szuggesztív címmel rendelkeznek: Joies (Öröm), Deuills (Gyász) és Luttes (Küzdelem). Luisa Râpănak sikerült mindhárom tempót és karaktert hitelesen tolmácsolni.

Következtetésként elmon­d­­hatjuk: Luisa Râpă jól sáfár­ko­dott Istentől kapott tehetségével. E­mellett kitartása és szorgalma sikeres pályát vetít elő.

(Borítókép: Luisa Râpă - középen - egy kevésbé ismert német zeneszerző orgonaszonátáját adta elő. Fotó: KMN)