Gyűlnek a sötét felhők fölöttünk, és most nem feltétlenül a tavaszi esőfelhőkre gondolok. Ilyenkor jó ötletnek tűnik kimenni a természetbe, járni egyet, még akkor is, ha kicsit sárosak leszünk. Léket kell vágnunk néha a fejünkbe, hogy kiereszthessük a felgyűlt gőzt. Jó lenne ellenállni, visszapöccinteni a megfélemlítéseket, az agresszivitást már csírájában kiirtani szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt. Jó lenne igazságérzetünket magasabbra hangolni, és azt városunk vezetőségétől is megkövetelni. 

Az erdőben járva, mindamellett, hogy testileg, szellemileg felfrissülünk, találhatunk „zöld aranyat”. Aranynak nevezem a medvehagymát, mert jótékony hatása mellett számtalan finomságot lehet belőle készíteni. Szedése előtt azonban mindenképpen győződjünk meg, hogy valóban medvehagymáról van szó. A növény könnyen összetéveszthető a gyöngyvirággal, az őszi kikericcsel, amelyek nagyon mérgezőek. A legbiztosabb módszer az, ha megdörzsöljük a leveleket, akkor fokhagymaillatot kell érezzünk. 

Ha nincs idő vagy lehetőség erdőbe menni, a piacon, sőt bevásárlóközpontokban is meg tudjunk vásárolni, most van itt az ideje, ne hagyjuk ki.

A vadfokhagymaként vagy boroszlányhagymaként ismert évelő az amarilliszfélék családjába tartozik. A legenda szerint a téli álomból ébredő medvék rengeteg ilyen növényt ettek, innen származik a legközismertebb neve. Más magyarázatok szerint a rendkívül egészséges növény egy medve erejét kölcsönzi annak, aki elfogyasztja. 

A népi gyógyászatban főként emésztési zavarok orvoslására (hasmenés, görcsök, puffadás) használják, de immunerősítő, máj-, epe- és gyomorregeneráló tulajdonságai miatt is értékesnek tartják. Egyes kutatások koleszterin- és vércukorszint-csökkentő, illetve antibiotikus hatását is kimutatták. 

De mindenekelőtt finom íze miatt kedveljük. Tehetjük süteményekbe, főzelékekbe, főzhetünk krémlevest, azonban az egyik legegyszerűbb, leggyorsabb felhasználási módja, ha pestót készítünk belőle, ráadásul ily módon az értékes vitaminok sem párolognak el.

Hozzávalók: 

1-2 csokor medvehagyma
4 csokor petrezselyemzöld
100 g rukkola
1 ek. citromlé
100 g parmezán
50 g dió/mandula/fenyőmag
100 ml olívaolaj
só, ízlés szerint

Elkészítés:

A pesto a világ egyik legegyszerűbb és leggyorsabb receptje, nincs már dolgunk, mint mindent aprítógépbe dobni és összevágni. A sima, krémszerű állag az ideális, ha túl száraz, adjunk még hozzá egy kis olívaolajat, ha esetleg túl olajos, az sem gond, mert az olaj feljön a pesztó tetejére és jól szigetel, így több ideig eláll a hűtőben. Főtt tésztával tálalva teljesértékű ebéd, az egyik legfinomabb és legegyszerűbb dolog a világon. Annak ellenére, hogy létezik az a hiedelem a köztudatban, miszerint a pestós tésztát alig lehet ételnek nevezni, érdemes kipróbálni, és megbizonyosodni az ellenkezőjéről. Az otthon elkészített, házi pestóval nem tud versenybe szállni a bolti verzió, sem ízben, sem színben, sem tápanyagértékben.

A medvehagymás pestónak nagy előnye az is, hogy a harsány, erős ízű fokhagymával szemben ez sokkal selymesebb fokhagymavilágot teremt, a rukkola keserűségét pedig az édeskés dió vagy mandula szerencsésen ellensúlyozza. S hogy mennyire akarjuk a fokhagymára kihegyezni ezt a pestót, ránk van bízva, amennyiben az erősebb fokhagymaaroma hívei vagyunk, adagolhatjuk a medvehagymát bátrabban. Megéri tíz percet áldozni az életünkből azért, hogy finom és egészséges ebéd (vagy vacsora) kerüljön asztalunkra. A tészta megfő, amíg a pestót elkészítjük, s utána már nem marad más hátra, csak élvezni azt az ízbőséget, amit ez az egyszerű fogás nyújt. Néhány napig kis helyen elfér, hűtőben jól tárolható, mi több, ahogy telnek az órák, az ízek egyre jobban összeérnek.