Országos bemutató a Kolozsvári Magyar Operában
KÁLLÓ ZSUZSANNA
Ravelnek mindössze két befejezett operája van (Pásztoróra, A gyermek és a varázslat), viszont e két remekmű tökéletesen tükrözi a zeneszerző sokszínű és sokrétű zenei ízlését és tudását. A művek különálló, egyszámú előadásokként is szoktak műsoron szerepelni, de gyakran követi egymást a két opera ugyanazon előadás keretében. Ez utóbbi esetben előfordulhat, hogy a néző, akarata ellenére, összefüggéseket keres a két darab közt, elmossa a határokat és „két felvonásként” tekinti az egymástól teljesen független operákat. Számos zenetudós szerint egy több darabból álló előadóest műveit nem lehet, sőt, nem szabad öszszehasonlítani. Vagy talán a tiltott gyümölcs nem is olyan mérgező, és szándékosan is össze lehet mosni a határokat? Ezt tette Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója és rendezője, akinek újszerű koncepciója tette igazán egyedivé és különlegessé az előadást.
A függöny felmegy, megszólalnak a Pásztoróra első akkordjai, de a színpadon egy gyerekszobának tűnő díszlet és egy unatkozó gyermek van, a néző pedig jogosan lapozgathatja a programfüzetet, – amit most sem nézett át elég gondosan –, keresve az operák sorrendjét. Még meg se találja, mire az unalmában elaludt gyermeket életre kelt képzeletvilága ágyastól kigurítja a színpadról, majdbetoppan Torquemada, az órásmester, arról zengedezve, hogy milyen csodálatos egy-egy óra tökéletes szerkezete. „Tulajdonképpen úgy próbáltam összefogni a két operát, hogy mindkettő valahogy a gyermeknek a látomása és álma legyen” – mondja a rendező. Ugyanaz az énekművész (Kele Brigitta) alakítja a Pásztorórában szereplő nőt –, aki férje távollétében szeretőit fogadja –, mint A gyermek és a varázslatban az anyát –, aki lusta és csíntalan gyermekét bünteti. A szoprán énekesnő rendkívüli alakítása teljes mértékben megnyerte a közönség tetszését: női báj és ravaszság, vonzó szépség és szélsőséges érzelmek, remek színészi játék, egyedi hangszín, kiváló énektechnika, tudás és profizmus, mindez Kele Brigitta személyében.
A Maurice Legrand, művésznevén Franc Nohain komédiáján alapuló operának (Pásztoróra) rafinált, csipkelődő és komikus hangulatát a zeneszerző igen kifinomult érzékkel ábrázolja. Az órásmester minden héten egy órát tölt a városi toronyóra beszabályozásával, ezt az időt pedig felesége a szeretői fogadására használja. A műben domináns elem a mechanizmus, amelyet a zeneszerző nem csupán zenei eszközökkel fejez ki, hanem a szereplők percre pontos „működésével” is. Ugyanakkor egyes szereplők jellemábrázolása vezérmotívumként tér vissza, mint Gonzalve, a szerelmes költő lírai jelleme – Pataki Adorján személyében –, vagy Don Inigo Gomez, az előkelő úriember kimért, de fondorlatos személyisége – Laczkó Vass Róbert alakításában. Miután a nő rájön, hogy a két szerető közül egyikből hiányzik a szenvedély, a másodikból a férfiasság, e két elemet hirtelen felfedezi a hordárban, aki mindvégig körülötte sürgött-forgott, és az ő parancsára hordozgatta hálószobájába az órák belsejébe rejtőzött férfiakat. Az említett hordár, Ramiro jellemábrázolása tehát zeneileg is lírai szépséget, szenvedélyt és bátor férfiasságot egyaránt képez, mindez puszta egyszerűséggel kifejezve, ugyanis Ramiro tudatában van annak, hogy ő soha nem lesz más, mint egy egyszerű hordár, aki órákat cipel. E tisztánlátás ellenére nevethetett is a néző, amikor Peti Tamás Ottó, a Pásztorórában a hordárt játszó fiatal énekes, a következő operában, a gyermek víziójában egy életre kelt óraként jelent meg.
Veress Orsolya, A gyermek és a varázslat főszereplője
A határok összemosásában fontos szerepet játszott a Carmencita Brojboju által tervezett közös díszlet is. Igényes részletességével olyan lenyű- göző látványvilágot varázsolt, amelynek rég nem örvendett a kolozsvári közönség. A Pásztoróra spanyolos szövésű zenei világa után egy gyerekszobába toppanunk, ahol az amerikai zenés komédia szellemé- ben írt opera várja hallgatóit. A büntetésben lévő gyermekben –, akit Veress Orsolya mezzoszoprán alakít – felébred a bűntudat és mintegy vízióként látja tetteinek súlyos következményeit, amelyekkel életre kelt játékai, mesefigurák és beszélni, járni, panaszkodni tudó természeti elemek szembesítik. A tárgyak és lények kifinomult jellemábrázolását az opera magán-, illetve énekkari tagjai jelenítették meg, a kulminációs pontokat pedig a teljes énekkar képviselte – Kulcsár Szabolcs vezetésével –, illetve Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa –, Kálló Krisztán felkészítésével. Ravel mesterien kifejező, többrétű zenei stílusának és technikájának gazdag hangzásbeli világához hozzájárult a Carmencita Brojboju által tervezett jelmezek elbűvölő látványa is.
Jelenet A gyermek és a varázslatból
Maurice Ravel zenéjében alkalmazott egyedi stílusú hangszerelés különös hatást szokott kiváltani, amelyet a Kolozsvári Magyar Opera zenekarának előadása igényes precizitással ért el, lehetőséget nyújtva ezáltal a befogadó közönség számára érteni és érezni Ravel zenéjét. Selmeczi György, a Kolozsvári Magyar Opera megbízott művészeti vezetője és az előadás karmestere nyilatkozta: „Ne feledjük, nem Ravel szorul a mi érdeklődésünkre, hanem csonkult művészettörténeti tudatunk szorul arra, hogy Ravel megérkezzen az életünkbe, és bámulatos művészetének részesei legyünk.”
(Borítókép: Kele Brigitta és Peti Tamás Ottó a Pásztorórában. Fotók: Biró István)
