Találkoztam valakivel, aki azt csinálja, amit szeret
 |
– Mi az első emléked a varrással kapcsolatosan?
– Még gyerek voltam, amikor megismerkedtem a varrással, talán anyukám vagy a nagymamám tanított. Nem igazán sikerült megszerettetni velem, hiszen a mai napig nem tudok igazán szépen összevarrni valamit kézzel. A történetem inkább ott kezdődött, amikor középiskolás koromban felfigyeltem olyan különleges ruhákra, amelyeket nem lehetett találni a boltokban – ezért elkezdtem magamnak megvarrni néhányat. Ilyen volt például az első manókapucnis felsőm. Varrógépet csak egyetem után vásároltam magamnak, akkoriban varrónőhöz jártam, hogy képezzem magam, megtanuljak géppel varrni, nadrágot szabni... Időközben várandós lettem. Persze, amit addig sikerült megtanulnom, az velem maradt, de egy tanfolyam még jól jönne, rám férne. Amíg az nincs, addig minden darabbal csak kísérletezem.
Máthé Orsolya: ...nem hiszem, hogy igazán illene rám bármi is, de a dizájner végül is jól hangzik FOTÓK: MÁTYÁS ORSOLYA
– Hogyan kezdted eladni a termékeid?
– Sok gyerekcuccot készítettem Samunak, a kisfiamnak. Aztán más gyerekeknek is ajándékoztam, és amikor azt láttam, hogy másoknak is tetszik, amit csinálok, elvállaltam az első rendeléseket.
– Mivel foglalkozol még?
– Ornitológus, ökológus is vagyok. Az egyetemen környezettudomány alapképzést és ökológia mesterit végeztem. Aztán ökológusként helyezkedtem el, főleg papírmunkát végeztem. Igazából nem szeretem meghatározni a foglalkozásom, nem hiszem, hogy igazán illene rám bármi is – bár a dizájner végül is jól hangzik.
– A varrás mai napig hobbi?
– Hobbi, ami mára a fő bevételi forrásommá vált. Néha madarászként végzek terepmunkát, de ebből igazán kevés van.
– Ha képbe jön a pénz, a kézművesség megszűnik szívügynek lenni?
– Számomra nem szűnt meg. Szeretek alkotni, ez feltölt, hozzám ad, kielégít.
A kézművességből nem luxust, csak biztonságot szeretnék teremteni magunknak
– Milyen, amikor inspirál valami?
– A színek és a formák örömmel töltenek el. Főleg azok, amelyekre a természetben figyelek fel. A levelek különlegesen. Ha az erdőben sétálunk, általában megcsodálom őket a földön, a fán, szerintem gyönyörű formáik vannak. Nemrég voltunk kint a családdal, és haza is hoztam néhányat, ötletként a következő termékeimhez. A felnőtt ruháimban sok a levélminta. A levelek mellett a madarak inspirálnak. Néha járok táborokba, ahol madarakat gyűrűzünk, és van időm megcsodálni őket. Egy tábor alkalmával a búbos banka színei ihletettek meg. A kezemben tartottam, és felfigyeltem arra, hogy a narancssárga-fekete-fehér milyen gyönyörű színkombináció. Már akkor elkezdtem fejben formálni a képet, hogy hogyan lehetne esztétikusan rávetíteni egy ruhadarabra.
– Milyen anyagokkal dolgozol?
– A téli időszakban főleg polárral, tudod, a bolyhos, vastag, meleg anyaggal dolgozom, mert erre van igény. Általában különleges színeket vásárolok, használok fel. A legtöbbet Magyarországról rendelem, de az országban is rábukkantam legalább két helyre, ahonnan tudok vásárolni. Persze folyton vadászom az új anyagokat, szép színeket különböző oldalakon, helyeken. Dolgozom még mintás, rugalmas pamutokkal, gyapjúval, amit szintén sokan szeretnek.
A lakókocsi ritkán vendégek szálláshelye, akik azért érkeznek, hogy megismerjék az itteni kultúrát
– Hogy működik a rendelés?
– Azt hiszem, nem értek elég jól ahhoz, hogy pontosan lemérjek valakit, meg az amúgy is macera. Leginkább univerzális méretekkel dolgozom, de ha kérés van egy bizonyos méretre, akkor igyekszem annak eleget tenni. Mindig bemutatom a vásárlónak, hogy milyen anyagok vannak épp kéznél. A különleges kérésekre is nyitott vagyok, legutóbb például egy lány arra kért, hogy bárány formájú zsebet varrjak a felsőre. Igazából minden darab nagyon egyedi. Két egyformát még sosem készítettem.
– A te esetedben beszélhetünk visszatérő, hű ügyfelekről, klienskörről?
– Abszolút! Sokan vannak, akik megláttak valamit a stílusomban, megszerették azt, és többször visszatérnek újabb kérésekkel, rendeléssel.
– Mennyi időt vesz igénybe egy termék elkészítése?
– Ha igazán arra tudok koncentrálni – akinek kisgyereke van, tudja, hogy ezek nagy szavak (nevet) –, akkor átlagosan négy óra alatt el tudok készíteni egy felsőt. Általában nem vállalok határidős rendeléseket. Megesett már, hogy túlvállaltam magam, és a kisfiam lebetegedett, így nem tudtam teljesíteni a kéréseket. Ma már inkább nemet mondok, ha túl sok munka jutna kevés időre.
– Mit tartalmaz a felszerelésed?
– Van egy varrógépem, amivel mintákat, cipzárt varrok az anyagra, és van egy négy tűs szegőgépem, amivel beszegem azt. A szabóolló fontos eszköz a készletemben, jó sok cérnám van és rengeteg egyéb apróság: szálbontó, csipesz, címkék, kapcsok, tűk, szabásminták, anyagok. Van itt egy vasaló is, amivel a cipzárra vasalok egy réteg erősítő anyagot, hogy ne húzza össze a cipzárt a varrógép, ne ráncolja az anyagot.
– Mi a sláger a vásárlók körében?
– A polárfelsők, egyértelműen. Szeretik őket, mert akár 10 évig is kitarthatnak, és jól jöhetnek minden évszakban.
Míg Máthé Orsit a színek és formák, engem a kézművessége, otthona, a környezete inspirál FOTÓ: LILIBUG/FACEBOOK
– A munkáddal kapcsolatban megjegyezted, hogy nem tudod és nem is akarod megígérni, hogy nem találni bennük hibát. Megelőzte-e ezt bármiféle rossz tapasztalat?
– Nem feltétlenül. Megtörtént már, hogy a cipzárral akadtak gondok, de nem is volt kérdés, megjavítottam. Azért jegyeztem ezt meg, mert fontosnak találom kiemelni, hogy amíg a tömeggyártásban semmiségnek számíthat egy ruhadarab kiselejtezése, én ezt nem engedhetem meg magamak. Egyedül dolgozom, és nem tudok tökéleteset készíteni, vagy egyszerűen félretenni, kidobni valamit, ha az nem tökéletes.
– Mi a titkod, hogyan hangolod össze az anyaságot és kézművességet, miközben egy hatalmas kert és állatok is gondozásra várnak?
– Általában eltervezem a napjaim, tudatában vagyok annak, hogy erre szükségem van. A magam főnöke vagyok, ami azért jó és rossz egyben, mert könnyen fel tudom menteni magam. De fontos számomra a következetesség. Ha elterveztem, hogy a napi hat órát le akarom dolgozni, akkor ehhez is tartom magam. Na meg figyelek arra, hogy rendben legyen önmagammal. Rendszeresen járok szaladni az erdőbe, jógázom, szeretek elmerülni a csendben. Ez mind-mind része annak, hogy alkotni tudok.
– Van-e konkurenciád?
– Azt hiszem, az én esetemben még nem beszélhetünk konkurenciáról, mint olyanról. Van egy nemzetközi kézműves oldal, ahol láttam a saját termékeimhez hasonló darabokat, de a környezetemben nincs olyan készítő, kézműves, akire ilyen szempontból konkurenciaként tekinthetnék. Termelés szempontjából is még nagyon kicsinek számítok, nem termelek annyit, hogy megérezzem az ilyenféle befolyást a munkámra.
– A közösségi oldalakon aktívnak számítasz?
– Igyekszem nem túlzásba vinni a posztolást, mert számomra is zavaró, amikor valakinek már sok az online jelenléte, sok a reklám. Hetente egy-két alkalommal teszek közzé általában fotós tartalmat a munkámmal kapcsolatban, de persze ez nem szabályszerűen működik. Van, hogy elcsúszom vele, de akkor sem stresszelek rá.
– Hogyan képezed magad?
– Főképp a gyakorlat képez. Az ötvenedik próbálkozás eredménye mindig jobb, mint az első (nevet). Emellett internetről tanulok. Oktatóanyagokat, videókat nézek, lépésről lépésre követem valaki más munkáját, amit aztán én is kipróbálok, vagy csak ellopok egy-egy technikát. Olyan is van, hogy támad egy-egy jó ötletem, elképzelésem, amit nem engedek csak úgy el, leülök, és megvarrom. Ha pedig nem sikerül túl jól, megtartom magamnak. Ezekből is rengeteget tanulok.
– Szerinted miért döntenek sokan a dizájnertermékek mellett? Valóban a kisvállalkozók támogatása a fő szempont vagy egyszerűen csak menővé vált a dolog?
– Környezettudatosabbak lettünk, azt gondolom. És tudatosabbak afelől, hogy kinek van igazán szüksége a támogatásra: a kézművesnek vagy egy multinak. Én is igyekszem kézművesektől vásárolni. Mindig arra gondolok, hogy amíg egy nagyvállalatnak teljesen mindegy, hogy én megveszem-e a termékét vagy sem, addig egy anyukának, kézművesnek nagyon sokat jelenthet. Úgy érzem, ma már sokan átgondolják ezt.
– Te miket szoktál kézművesektől vásárolni?
– Az ékszereket nagyon szeretem. Meg a kencéket.
– Milyen lehetőségei vannak ma egy dizájnernek onnan kezdve, hogy van egy jó ötlete?
– Szerintem nagyon nehéz befutni, felépíteni egy brandet. Jelenleg én is azt érzem, hogy picit el vagyok veszve. Nem tudom, hogy merre tovább. Ugye egyedül dolgozom, nem egy csapatmunkából veszem ki a részem, s így nagyon nehéz menedzselni az egészet. Mindig ott a kérdés, hogy mit kéne vagy mit tudnék még bevállalni, hogy jobban menjen. Elmenni vásárokba, üzletekbe vinni a terméket, hogy jobban megismerjenek és felfigyeljenek a munkámra? Azt hiszem ez termék- és dizájnerfüggő. Emellett fontos az üzleti érzék is. Én sosem voltam jó ebben. Mai napig csak tapogatózom.
– Mi a csúcs számodra? Mit szeretnél kihozni ebből az egészből?
– A célom az, hogy a kisvállalkozásomból meg tudjak élni, fenntarthassam a családom. Azt hiszem, a legtöbb kézműves erre vágyik. Persze a dolog relatív. Mások vagyunk, nem mindenkinek ugyanannyi az az összeg, amiből meg tud élni, amire ideálisként tekint. Én nem vagyok nagyravágyó anyagilag. Azt szeretném, hogy biztonságot teremtsek magunknak azzal, amit a kézművességből megkeresek, nem pedig luxust.
Ismerős az érzés, amikor egy őszinte beszélgetés csordultig feltölti az embert? Az Orsi és családja körében töltött idő után két dologban voltam egészen biztos. Elsőként, hogy a fakopáncs valóban roppant érdekes madár, illetve abban, hogy az önazonosság csodákra képes, és megkerülhetetlenül boldogságot hoz.
Leginkább a természet színeiből, a levelek formáiból merít ihletet a mintás ruhadarabokhoz
