Mégis a szalagtárban, amelynek nagyobb részét már digitalizálták, több ezer felvétel van, egy része szalagon és számítógépen, más része cédén – ez utóbbiak a kétezres évek fordulóján keletkeztek. Emellett biztosan van olyan jelentős anyag, amelyet a jelenlegi és korábbi munkatársak személyes archívuma őriz.
A rádiózás kevés forrásból kutatható, ezért arról sem sokat tudni, milyenek voltak az első műsorok. Az alapító munkatársakkal készült felvételekből tudjuk, hogy az első adásnap műsorait négy hét alatt készítette el a 15 tagú szerkesztőség 13 kilós magnetofont cipelve magukkal a korábban frontot is megjárt terepjáró Skodával. (Erről is hallhattunk Rácz Lajos alapító igazgató visszaemlékezésében az Aranyhangok című rádióműsor ünnepi kiadásában, 2024. március 16-án. Szerkesztő: Maksay Magdolna.)
Az első adásnap műsorának konkrét tartalmát nem ismerem. A már kezdeteknél jelen levő Kovács Ferenc visszaemlékezéseiből a következők derülnek ki:
„A Kolozsvári Rádiónak az elején (de később sem, egészen bezárásáig) nem volt se román, se magyar szerkesztősége és ez az igazgató újítása volt, dicséretet is kapott érte. Volt négy rovat (Információ, Ipar és mezőgazdaság, Kultúra és Zene), és bizony, a szerkesztőket kényszerítették, hogy bizonyos dolgokat mindkét nyelven végezzenek el, főleg a magyar szerkesztőket, mert a román, ha egy mukkot sem tudott magyarul, nem csinálhatott semmit. (…) Egyes műsorszámokat (Falurádió, Rádiószínház stb.) a tegnapi bukaresti szerkesztők, Ábrahám János, Muzsnay Magda, Kovács Ferenc áthozták Kolozsvárra. Ennek a rádiós áttelepítésnek célja az (is) volt, hogy a műsorszerkesztő-riporter közelebb kerüljön a hallgatóhoz és a valósághoz. Művelődési szempontból pedig az, hogy az erdélyi értékek könnyen mikrofonközelbe jussanak. Ilyen szempontból a stúdiónak már kezdettől műveltségközvetítő és értékmegőrző szerepe lett.” (Romániai Magyar Szó, 1997. augusztus 15.)
Hogy az értékmegőrzést mennyire komolyan gondolhatták az akkori rádiósok, arról szintén az ünnepi műsorban vallott Muzsnay Magda. Egyrészt elmesélte, hogy az eseményeket elejétől végéig rögzítette, majd azt műsorba szerkesztette, ezáltal dokumentum értékű felvételek készültek. Másrészt arról is hallottunk, hogy a kertjében, a vasládában rejtett el általa értékesnek ítélt felvételeket. S térjünk vissza ismét Kovács Ferenc emlékezéseihez:
„Muzsnay Magda úgy gyűjtötte be a hangokat, hogy éjjel utazott és reggel már dolgozott. Ő volt az első, aki felismerte közülünk, hogy írót, tudóst, művészt, akit ma megszólaltatunk, annak hangja (és mondása) 30 év múlva már művelődési érték lesz, egy darabkája az erdélyi magyar kultúrának.” (Romániai Magyar Szó, 1997. augusztus 15.)
Valószínűsíthetjük ma már, hogy ez az eltökéltség nem sokat változott majdnem 50 éves rádiós pályafutása alatt. Maksay Magdolna jelenlegi szerkesztő szerint a szalagtári felvételek majdnem fele átment Muzsnay Magda kezén.
Az értékőrzés jó példái a működés első éveiben készült színházi és operaműsorok, rádió-adaptációk. Az Utunk 1955. december 2-i számában olvashatunk arról, hogy Szinberger Sándor, az Állami Magyar Opera rendezője a Toscát rádióra alkalmazta. Az újságíró (aláírás a cikk alatt: S. L.) lelkesen ecseteli, mennyire jó megoldásokat alkalmaztak ahhoz, hogy az opera érthető és a kevésbé avatottak számára is élvezhető legyen. Ugyanitt olvashatunk az alkotókról: „Az összeállítás Porzsolt Viktor zenei rendező munkáját dicséri, az alakítások Orosz Lujza, Pál Magda, Senkálszky Endre, Flóra Jenő, Angi Béla, Szendrei Mihály színművészeket, valamint a mesélő szerepében H. Szigeti Irmát.”
Szintén a Szinberger Sándorral való együttműködés példája egy talán még ennél is korábbi felvétel, amely Déryné életének egy epizódját dolgozza fel.
„Rövidesen előadják a Kolozsvári Rádióban Deák Tamás és Szinberger Sándor Kalandos szökés című zenés hangjátékát. A hangjáték, amelyet Delly Ferenc állami díjas érdemes művész rendez, Déryné, a magyar színháztörténet kiváló alakja pályafutásának egyik érdemes mozzanatát eleveníti fel”– ezt írta az Utunk folyóirat 1955. január 7-én.
Az Előre napilap 1955. május 7-i számában tudósít: „Szombat esténként állandósítottuk a magyar nyelvű rádiószínházat. A darabokat részben a stúdióban veszik fel, részben a színházi előadásokon. (…) Jelenleg Kalandos szökés címen zenés hangjátékra készülünk, amely Déryné életéből készült — mondja Grunea Vasile, helyettes igazgató.” A felvétel ma is megvan a szalagtárban, ezt külön megkérdeztem a napokban Bács Mária szalagtárostól, viszont a dátumokkal valami gond lehet, mert a stúdiófelvétel időpontja: 1955. január 1.
A szalagtár adatai szerint: „Előadják a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészei: Bisztrai Mária, Halasi Géza, Perényi János, Flóra Jenő, Horváth Béla (és mások). Rendezte: Delly Ferenc állami díjas érd. művész. Zenéjét összeállította: Deák Tamás és Szinberger Sándor. A zongoránál: Földvári Ernő. Technikai rendező: Erich Halpert és Székely Gyula, illusztráció: Porzsolt Viktor.”
Egyébként a Kolozsvári Rádió első rádiószínház-premierje a Bánk bán volt parádés szereposztásban. Bánk: Senkálszky Endre, Gertrudis: Poór Lili, II. Endre: Halász Géza, Ottó: Horváth Béla (a szalagtárban, legalábbis Kovács Ferenc szerint Flóra Jenő), Melinda: Dorián Ilona, Tiborc: Márton János. Rendezte és rádióra alkalmazta Delly Ferenc, az összekötő szöveget Bara Margit mondta el. Ez a régi stúdióban készült 85 perces felvétel is létezik a T 428-as jelzeten, keletkezési ideje a nyilvántartás szerint 1954. május 8., amikor a rádió még két hónapos sem volt.
Míg 1956–1989 között szinte nem volt olyan színházi előadás, amelyet ne rögzítettek volna a Kolozsvári Rádióban, 1990 óta nem készültek felvételek teljes színházi közvetítésekről, a jogdíjtörvény miatt sem. A színházi témák felelőse, Gergely Zsuzsa szerkesztő szerint a 89-es fordulat utáni évek a színházban műfajbeli változást is hoztak: sokkal több a látvány- és mozgásszínházi előadás, nincsenek klasszikus díszletek sem. Rádiós szempontból ezeket a darabokat csak „túlbeszélve”, szinte teljesen narrátori szövegben lehetne bemutatni – ez viszont a hallgatónak nem okozna színházi élményt. A rádióban fontos lenne, hogy az előadásban a szót ne helyettesítse színészi eszköz, ne legyen erős rendezői koncepció, ami csak hangban visszaadva, valószínűleg nem működik.
Másik lehetőség volna a rádiójáték. Egy időben igyekeztek rögzíteni évente egy felvételt: 2009 tavaszán Bálint Tibor: Az engesztelés napja, 2008 nyarán Hatházi András: A hetérák tudománya (ősbemutató rádiójátékban), 2007-ben Szombati Gille Ottó: A harmadik kőtábla című drámájának átiratát. A szereplők között voltak Temesvár, Székelyudvarhely, Kolozsvár és Szatmárnémeti társulatainak színészei. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel való együttműködés keretében színis hallgatók is gyakorlatoztak a rádióban, hangjátékok készítésével. Így született meg például 2012-ben Hatházi András: Sárkánymese 10 hangra című rádiójátéka. Anyagi, műszaki és személyzeti gondok miatt ez az együttműködés is elmaradt, de ennek lenne a legtöbb esélye a folytatásra. Ezzel együtt, a Kolozsvári Rádió műsorában gyakran jelen vannak (nemcsak a művészeti műsorban) a színházi események, a színészekkel, rendezőkkel készült interjúk.
A Kolozsvári Rádió sugárzásának 1989-es újraindulása után a műsorok tartalma esetlegesen állt össze. A tájékoztató műsor ötlete 1993-ban fogalmazódott meg, majd 1994-ben hangzott el először a Nap-Óra című műsor, ami egyórás zenés tájékoztató magazin volt – innen származik a neve is: egy napról egy órában számoltak be a kollégák. „Alapító” szerkesztői: Bardócz Sándor, Szabó Kinga, Kelemen Hunor. Az indulásnál ott volt Márkus Etelka, Fóris-Ferenczi Zoltán és Németh Attila is. A kezdeti idők hírforrásai sem hasonlítanak a maiakhoz: távírógépen küldték az Agerpres híreit, a Kossuth Rádió és a román rádió híradóit élőben hallgatták a szerkesztők, s abból jegyzetelték a híreket. A délutáni műsort reggel megismételték – mondták a szerkesztő kollégák, akik ez esetben is a leghitelesebb források.
A tipikusan közszolgálatinak tekintett, a hallgatókkal kapcsolatot tartó, szolgáltató, illetve az oktató-nevelő jellegű rétegműsorok adásideje és aránya többször változott az elmúlt 35 évben, de folyamatosan jelen van a Kolozsvári Rádió műsoraiban. Csak a „csomagolás” formája változott: a töményebb szerkesztést felváltja a lazább jellegű, azaz a szakosodott rétegműsort felváltja a zenés, több témát feldolgozó magazin.
A régiekről az egyetlen forrásunk az újságban publikált rádióműsor, ahol jó esetben leíró címeket találunk, illetve többször olvashatunk arról is, hogy gazdaképzőt sugároz sorozatban a rádió, illetve, hogy Nyelvőr címmel is létezett rovat, amelyet egyetemi tanárok szerkesztettek.
A tájékoztató műsorok heti adásideje nem változott jelentősen az elmúlt több mint 30 évben. A legérdekesebb változás 2007-ben figyelhető meg, amikor a szórakoztató jellegű műsorok aránya csökkent a tájékoztató, illetve a szolgáltató vagy rétegműsorok javára. Ez gyakorlatilag egybeesik azzal a pillanattal, amikor 2006-ban Kolozsváron beindult a máig egyetlen magyar nyelvű kereskedelmi rádió, ami sokkal nagyobb konkurenciának számított, mint az adáskörzetben máshol szórt magyar műsorok. A Kolozsvári Rádió műsorstruktúrájának ilyen jellegű átalakítása azt sugallja, hogy a szerkesztőség nem kívánt konkurálni, sőt inkább megerősítette, tudatosította az alternatívát, a közszolgálati tartalom, a tájékoztatás és az oktatás-nevelés és szolgáltatás fenntartását.
A közszolgálati rádió az elmúlt három évtized alatt mindenképp elmozdult a képzeletbeli egyenesen: a kezdeti helyzethez képest növekedett a szórakoztató tartalmak aránya, de ez nem jelenti azt, hogy a közszolgálati rádiózás klasszikus értelmezése idejét múlt. Sokkal inkább azt bizonyítja, hogy a változásokra változással válaszol, tehát mindig alkalmazkodásra képes..
Eléggé hiányos a rádióval kapcsolatos forrásanyag, ezért tisztelettel kérem ezúton is mindazokat, akik ismertek vagy ismernek régi kolozsvári rádiósokat, esetleg birtokukban van bármi Kolozsvári Rádióval kapcsolatos forrásanyag, juttassák el azt a Donát út 160. szám alá hozzám vagy a Szabadság szerkesztőségébe.
--------------
A szerző a Kolozsvári Rádió szerkesztő-műsorvezetője, a BBTE újságírás és digitális média szak meghívott oktatója
FOLYTATJUK
