Terjed a mozgalom az őshonos gyümölcsfák visszateremtésére
A Fehér megyei esemény, amelyre szeptember 22-én, vasárnap került sor, a Tündérkerti Közösségerősítő Hálózat, a Spectrum Színház Egyesület, az Erdélyi Hagyományok Háza és a református egyház közös munkájának köszönhetően valósulhatott meg. Mára a Kárpát-medence minden térségében, mintegy száz Tündérkertet hozott létre a „jóakaratú emberek” közössége, ahogyan Kovács Gyula nevezte a hálózatot.
A szervezők által kiadott közlemény értelmében, a Tündérkert mozgalom célja a kultúránk visszateremtése az őshonos gyümölcsfák mintájára. A gyümölcsészet és a néprajzi hagyományok megőrzése együttes feladat, ugyanakkor szükségesnek tartják minél inkább a fiatalokkal is megismertetni a régi értékeket, hiszen általuk nyernek értelmet, kelnek életre hagyományaink.
A Tündérkert avató ünnepségek egy kerek egészet alkotnak, hiszen a gyümölcsészettől a hitvilágig, a művészettől a hagyományőrzésig mindent körülölelnek. A programsorozat célja, hogy mindezen értékek érvényre jussanak, életre keljenek, meggyökerezzenek a fiatalabb generációknál is. „Hisszük, hogy e programsorozat közösséget, generációkat összekötő hidat épít, élteti a hagyományt, a régit az újjal kapcsolja össze” – vallják a szervezők.
Az egész napos ünnepség református istentisztelettel kezdődött, amelyen Borbándi András magyarlapádi lelkipásztor, Jeremiás próféta könyvének alapján, ekképp fogalmazta meg üzenetét: „A babiloni fogságba került néphez hasonlóan, mi is közép- és hosszútávra kell berendezkedjünk, azaz építsünk házakat, plántáljunk kerteket, házasodjunk és vállaljunk gyermekeket.”
A prédikáció után Bogdán Zsolt és Szarvas József színművészek versösszeállítása hangzott el a templomban. A szavalatokat Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész „Tündérkert” ismertetője követte, amelyben az előadó felvázolta, hogyan került kapcsolatba a mozgalommal, amelynek célja „a Kárpát-medence összhagyományának – beleértve a közösségi cselekvések hagyományát is – a visszamentése”.
A templomból a résztvevők átvonultak a Magyarlapádi Szórványkollégiumba, ahol három előadásra került sor.
Elsőként Ambrus Lajos, József Attila-díjas író, Nagy Almáskönyv című kötetét mutatta be. „E könyv a szerző gyümölcsészeti kutatásainak summázata. Nagyapáink gyümölcskultúrája pedig maga volt az Eldorádó, mint tenyerüket, ismerték szülőföldjük gyümölcsfajait, telepítésük, ápolásuk, betakarításuk, eltartásuk, feldolgozásuk csínját-bínját, élvezetük örömét. Ez az apáról fiúra szálló tudás, ez az örökség mára elveszett, miként a Kárpát-medence almáskertjeinek zöme is a múlté” – olvashatjuk a bemutatott könyv borítóján. Ambrus Lajos íróként több évtizeddel ezelőtt került a gyümölcsészet bűvkörébe és tudósít eltűnt dicsőséges almafajtákról, kertekről, áldozatos életű kertészekről, pomológusokról. A szerző a Tündérkert mozgalom fáradhatatlan tagjaként arra buzdított mindenkit Magyarlapádon, hogy fedezzék fel, ismerjék meg, szaporítsák, védjék, terjesszék szűkebb otthonuk és a tájegység kivesző gyümölcsfáit.
Az esemény kiemelt pontja volt Kovács Gyula pomológus, az első Kárpát-medencei Tündérkert megálmodójának a bemutatkozása, aki felhívta a figyelmet a hagyományos, az őseink által gyakorolt gyümölcstermesztés két fő jellemzőjére: nem használtak vegyszert, így egészséges gyümölcsöket fogyasztottak, és nem metszették a fákat, ezáltal a gyökér és a korona harmonikusan növekedett. Az előadó arra is kitért, milyen fontos szerepet játszott a gyümölcs a magyar nép túlélésében, hiszen az ellenség elhajtotta az állatokat, felélte a gabonát, de a friss gyümölcs illetve az aszalvány megmentette a népet az éhínségtől.
Harmadikként Rózsa Péter, az egyik legismertebb magyarországi biogazdász, arra hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban is lehet egy családban egészséges élelmiszert előállítani.
Az előadások után a résztvevők kivonultak arra a telekre, amelyet az idén tavasszal ültettek be húsz őshonos gyümölcscsemetével. Vasárnap ezeket kipótolták új ültetvényekkel, majd muzsikaszó mellet ünnepélyesen felavatták a fiatal Magyarlapádi Tündérkertet.
A kulturális műsor a közös ebédet és a délutáni istentiszteletet követően folytatódott az Ethnika Kulturális Alapítvány rendezvénycsűrjében. Itt a marosvásárhelyi Spectrum Színház Móricz Zsigmond Boszorkány című színdarabját mutatták be, Török Viola átdolgozásában és rendezésében, szereplők: Bogdán Zsolt, Csutak Réka, Lőrincz Ágnes, Szarvas József, Tatai Sándor. A drámát Móricz az Erdély-trilógia egyik epizódjából írta meg, így a csemeteültető programot és a színielőadást az azonos cím (Tündérkert) is összekötötte.
A vacsora is a közösségépítés szellemében zajlott, hiszen az előadók, a színészek, a presbitérium tagjai együtt étkeztek azokkal a gyerekekkel és szüleikkel, akik a csemetéket elültették és gondozásukat vállalták. Borbándi András lelkipásztor elmondta: az ezer négyzetméteres Tündérkert minden tavasszal bővíthető, ha újabb családok igénylik a csatlakozást.
Magyarlapádon, a népzenéjéről és néptáncáról híres magyar faluban, a hagyományőrzés érdekében szervezett tartalmas nap természetesen táncházzal ért véget.
Kovács Gyula, a Tündérkert mozgalom szellemi vezére, készségesen ismertette olvasóinkkal az általa kezdeményezett hagyományőrző program részleteit.
„Ez nem egy bíróságon bejegyzett szervezet, ez egy szellemi közösség. Nem sokat tudnak rólunk, mert nem a külszín a fontos, hanem a belbecs. Mi azokkal az emberekkel vesszük fel a kapcsolatot, akik az ősi kultúrát képesek őrizni és tovább tudják adni” – vallotta a pomológus, hozzátéve: egy organikus kultúráról van szó, amelyben a gyümölcstermesztés szimbiózisban van a néprajzi és történelmi értékek gazdag tárházával. „Ezért, amikor gyümölcsöt viszünk, azt mondjuk: ez Mátyás király almája, Bolyai ponyikja, Benedek Elek kék almája vagy Petőfi körtéje...”
Kovács Gyula elmondta: mintegy négy évtizeddel ezelőtt, a nyolcvanas évek elején szembesült szülőföldje, Göcsej gyümölcsöseinek a pusztulásával és érezte, cselekednie kell. „Az egész Kárpát-medencében 1300- nál több fajtát őrzünk. A gyűjtéseim kezdetén én sem igazán tudtam értelmezni ezt a hihetetlen sokszínűséget. Rögtön a kezdetekkor szembesülnöm kellett azzal, hogy nem is gyümölcsfákat, hanem jóakaratú embereket kell keresnem. Olyan embereket, akiknek fontos az örökségük, akiknek vissza lehet adni ezt az egészet, és akik képesek arra, hogy a saját szülőföldjük gyümölcsöseit megőrizzék. De ez mindenre érvényes, mert amikor a Tündérkertről beszélünk, akkor ide tartoznak a mesék, a mondák, a gasztronómia, a népi gyógyászat és minden, ami a magyar kultúrába beletartozik. Csak ott gyűjtöttem, ahol úgy éreztem, hogy találok ilyen embereket. És mindenhol, ahol gyűjtöttem, később a család, a fiaim segítségével visszaajándékoztuk a saját fajtáikat, hogy őrizzék tovább, hiszen látnunk kell azt, hogy nem csak a gyümölcsfák pusztulnak, a tudás is. Tehát úgy próbáltam ezt a gyümölcskultúrát megőrizni, hogy először a szűkebb szülőföldemen, Göcsejben, aztán mentem végig: Őrség, Erdély, Székelyföld, mindenfele. Hála Istennek, jól látszik, hogy sok jóakaratú ember van a Kárpát-medencében, hiszen több száz kisközösség van, amely őrzi ily módon a saját közösségét” – vallotta a pomológus.
A szakember kiemelte: korán rájött, hogy az ősöktől kapott hagyományt és tudást nem pénzzel, hanem munkával lehet megőrizni, megtartani. Ezért nem is igényelt uniós- vagy kormánytámogatásokat, hanem hálózatot épített és néhány évtized alatt létrehozta Európa legnagyobb gyümölcsfa gyűjteményét, amely egy nép hagyatékát őrzi, tehát ebben a vonatkozásban is élenjárók vagyunk a kontinensen. Kovács Gyula tízhektáros pórszombati kertjében mintegy tízezer példányos génbank található, amelyet a család önerőből tart fenn. Szerencsére, a legnagyobb pusztítások közepette is sikerült a régi magyar gyümölcsfajták valaha volt legnagyobb gyűjteményét létrehozni.
Kovács Gyula azt is elmagyarázta, hogyan gondoskodtak őseink a gyümölcsfákról, amelyek, napjaink metszett fáival ellentétben, nem húsz, hanem száz-kétszáz évet is éltek és teremtek. „Mi is az őseink általi művelést követjük. Nem használunk vegyszereket, növényvédő szereket és nem metsszük a fákat, hanem vadalanyba oltunk, nem használunk metszőollót. Ott van a harmónia a gyökér és a korona között, az egyensúly a rossz és a jó bogarak, illetve a madarak között, és minden működik. Egyetlen káros kórokozó van, aki a teremtett világot elrontotta, ez pedig az ember”.
Fotók: SZILÁGYI PÉTER
