Kalotaszegnek van múltja, jelene – és legyen jövője
Írta: Dézsi Ildikó, Kerekes Edit, Újvári Ildikó
A Barcsay-kert pompás helyszín: a város központjában van, még akkor is, ha Bánffyhunyadon minden közel van, egyenes, tágas, közel a focipálya, közel a főút, szemben a Ravasz-ház. Megnyugodva olvassuk a faragott kereszten a tenyérnyi feliratot, miszerint e helyen valamilyen román szent tiszteletére templom épül, a keltezés 1994 – talán azóta letettek a tervről, s maradhat a Barcsay-kert közösségi rendezvények helyszíne, amúgy sem „ildomos” a focipályás szomszédság.
Párta: a gyöngyös csoda
Nagyon a nyitáskor érkezünk szombaton, sok helyen még csinosítják bemutatkozó sátraikat a falvak. Az érdeklődők száma mértékletes, bármennyire igyekeztek a szervezők elkerülni, mégiscsak ezen a hétvégén zajlottak a közeli Magyarvalkón is a falunapok, Nyárszón pedig közel kétszáz gyermek néptánctáborozott. Van itt bujka, kosarat is fonhatunk, bár estig csak öt centire halad a fesztiválozók munkája, Inaktelkéről félkész pártát hoztak, s két generáció asszonyai mesélnek a pompázatos mesterségről.
Fotó: Dézsi Ildikó
Aki nem próbálta vagy nem mérte, az biztosan nem tudja, hogy egy párta 3-4 kiló. Na de nem súlyában, hanem a díszítés gazdagságában, tarkaságában van egy párta szépsége, értéke. És attól is értékesebb lehet egy párta, hogy mennyi szívvel és lélekkel készítik el. Az inaktelki Kálmán Pali Erzsébet – Erzsika – és unokahúga, Tárkányi Éva pártái nagyon értékesek lehetnek, hiszen csupa szívvel-lélekkel magyarázták a készítés módját, meg a pártaviselés szokását. Először konfirmáláskor kerül gyöngyös párta a lányok fejére, akik aztán ezt a szép fejéket nagyobb ünnepekkor viselik – amíg „pártában vannak”, tehát amíg lányok. A díszítést egyrészt egyéni elképzelés, másrészt a megrendelő ízlése szerint alakítják, természetesen követve a hagyományokat. Mert a nádasmenti párta díszesebb, a felszegi és alszegi nem annyira díszes – magyarázza Erzsika. Ami egy párta elkészítési idejét illeti: Éva szerint 1-2 hónap, Erzsika viszont, amennyiben a házimunkát is beleszámolja, biza két és fél hónapra saccolja. Hogy darabszámra vagy kilóra mennyi gyöngy kell egy pártához? Ezt sem nem számolták, sem nem mérték, de tucatszám veszik a gyöngyöt, és ami megmarad egyiktől, felfűzik a következőre. Erzsika szalagot még a hetvenes években hozott Csehszlovákiából (ma már olyan szépet nem találni), és őrizgette az unokáknak: most már készíti a gyöngyös pártát a kicsi Sárának és Nórának.
Kalotaszeg színekben és íróasszonyokkal
Íróasszonyokkal kellene találkoznunk a Ravasz-házban, de csak néhányukkal sikerül, többen egy temetés miatt hiányoznak. A szűk órásra tervezett beszélgetés nagyon rövidnek bizonyul, a kalotaszegi írásos és vagdalásos varrottasok világát csak csodálóként ismerők csupán némi fogalmat alkothatnak arról, mekkora világ ez, és a talán legismertebb Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkán, Kalotaszeg nagyasszonyán kívül évszázadok micsoda nagy asszonyainak volt és van része abban, hogy mindmáig sem felejtettük el a kardos mintát, tulipánost, napraforgóst, táblást, szűröst, madarast. A maiak nem mindig értenek egyet abban, hogy mi az igazán értékes, melyik az értékesebb technika, stílus, de mindannyian az átmentéséért, felelevenítéséért, megőrzéséért cselekednek hobbiból, elhivatottságból, valamilyen ösztönös késztetésből. Laczi Júlia tanítónő, Péter Jani Csilla, Péter Mónika-Mária magyartanár, Kudor Mária, Kiss Lukács Erzsébet, és még Sara Meaker is, a skót férjével együtt évek óta Kalotaszegre telepedett angol nő, akinek lábán varrottas cipő, karcsú derekán formásra vágott írásos öv – gyűjtenek, akár menthetetlennek vélt munkákat, kutatják az elfeledettnek hitt mintákat, írják azokat (ma már nem kékítőbe mártott üvegtollal) fodovászonra, nyersvászonra, tanítják fiataloknak, gyerekeknek, akik kezükben a tűvel és cérnával azt kérdezik: „Hogy tudom a tűbe ezt a vonalat bevezetni?” –, hogy a hetes táborok végére aztán csudálatos szépségek kerüljenek ki a kezük alól.
Borítókép és fotók: Lonay Arthur
A kalotaszegi táj és zsoboki képzőművészeti táborok lenyomatai láthatók Essig Kacsó Klára festőművész Kalotaszeg színekben című kiállításának alkotásain, amelyet a Kalotaszegi Magyar Napok keretében nyitottak meg szombat délután a bánffyhunyadi Ravasz Házban. Szabó Attila muzeológus, a Zilahi Képtár kurátora úgy vélte, a művész három minőségében is jelentőset tett le az erdélyi képzőművészet asztalára. Tanáremberként – hiszen hosszú ideig rajzolni tanította a gyalui és zsoboki gyerekeket –, alkotótábor szervezőként és képzőművészként is jelentős a munkássága – mutatott rá Szabó.
– Essig Klára nagyon nehéz feladatot vállal, mert mer figuratívan festeni akvarellel. És ez az, ami nehézzé teszi a feladatot, mert az akvarelltechnikát kevesen tudják jól uralni. Főleg a tájképfestészetben, de nem csak, a motívumot meg kell tudni ragadni, miközben a képnek frissnek kell maradnia. A jó megfigyelőképesség és frissesség is tükröződik a képzőművész alkotásairól – sorolta a festőművész erősségeit. – Ami a kiállított képeket illeti, láthatjuk, hogy a tájkép és a kalotaszegi falu dominál, de látható egy sorozat Kalotaszeg templomairól is. Ugyanakkor figurális kompozíciókat is találunk, amelyeken kalotaszegi asszony vagy népviseletbe öltözött lányok láthatók – mondta a muzeológus.
Kalotaszeg könyvekben, regényekben
A rendezvénysátor egész nap szűknek bizonyul, pedig legalább százan beférünk. Oldalt is állnak, míg az eső engedi, és a meghosszabbításában felállított sátor alatt is, csakhogy hangosítás híján ott már végképp inkább csak kikövetkeztetni lehet, mit is beszélnek „bent”. Szabó Zsolt a sztánai füzetek „hencegő példányait” hozta el mutatóba, Hover Zsolt magyargyerőmonostori lelkipásztor pedig harmadik meseregényének a nyomdából frissiben érkezett példányait. A valóságelemekből és legendákból építkező A hetedhét ösvény és A kalotaszegi Madárleány után A hetedhét trónharc sokkal több valós történelmi eseménnyel dolgozik, a cselekmény helyszíneinek fontos eleme a többi kalotaszegi település mellett Nagyvárad és Bánffyhunyad.
A Kalotaszeg térségében élők dolgos hétköznapjait vagy éppen népviseletét kapta lencsevégre Lonay Arthur az utóbbi egy hónapban készült életképein, amelyek szintén választ adhatnak arra a kérdésre, amelyet különleges érdeklődés mellett feszegettek féltucatnyian: van-e jövője Kalotaszegnek.
Kalotaszeg jövője az egzisztenciától függ
Sokan voltak kíváncsiak arra a beszélgetésre, amelynek témája a tájegység jövője volt. A meghívottakat bemutató Buzás-Fekete Mária alpolgármester elmagyarázta, olyan embereket hívott, akik szeretik Kalotaszeget, ott élnek, kutatják a térséget, hogy közösen keressenek választ Kalotaszeg jövőjének kérdésére: Péter Mónika-Mária pedagógus, aki Székelyföldről települt Kalotaszentkirályra, Boldizsár Zeyk Imre tordaszentlászlói helytörténész, nyugalmazott pedagógus, Fülemile Ágnes és Balogh Balázs magyarországi néprajzkutatók (akik hosszabb ideig Kalotaszegen laktak és kutatták a térséget), Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera szucsági származású és ott élő igazgatója, valamint Bethlendi András jogász, a Musai-Muszáj mozgalom egyik aktivistája, a mérai világzenei csűrfesztivál egyik szervezője, és a Kalotaszeg Legénytársulat tagjaként a Fölszállott a páva legutóbbi győztese.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, aki szintén Kalotaszegen, Vistán él, a beszélgetés moderátoraként négy témában faggatta a meghívottakat: kinek mit jelent Kalotaszeg, nevezzék meg Kalotaszeg egy értékét, vázolják a tájegység legnagyobb gondját, veszélyét, kinek és mit kell, kellene tennie Kalotaszegen. A változatos, de sok vonatkozásban egyetértő, egybehangzó válaszokból Kalotaszeg szeretete, csodálata, az iránta való aggódás, de a cselekvő tenni akarás is érződött, attól függetlenül, hogy ez a vidék egyeseknek választott hazája, szülőföldje, vagy csak kutatási területe.
Kalotaszeg értékét a zenében és táncban, díszítőművészetében, szépségében látják, de emberi kapcsolataiban, gazdag történelmében is. A gondok között említették egyrészt a hiányos román nyelvismeretet, az anyanyelvtől való távolodást, a nyelvjárások elfelejtését, a vegyes házasságokat is. Gazdasági téren a vidék lakosságmegtartó ereje hiányzik, működő gazdasági élet, munkahely hiányában. Volt, aki az intézményrendszerekben, oktatásban, közlekedésben látott és érzett problémát: hogy sok helyen román osztályba íratják a gyerekeket, hogy nem működik az ingázás. A cselekvést illetően többen kiemelték, hogy mindenkinek tennie kell a lehetőségei szerint, és nem mindig másra várni. Fontosak a helyi rendezvények, a hagyományőrzés, stabilizálni kell a közösségeket. Nagy a felelőssége mindebben az értelmiségnek, de a gazdasági vállalkozóknak is, hiszen ha megteremtik az egzisztenciális alapokat, nincs veszélyben a közösség.
Az érdekfeszítő beszélgetés miatt csúszással kezdődtek a koncertek, de a szombat estére lezúduló záporeső sem tántorította el a résztvevőket: néhányan már a magyarbikali gyermekzenekar előadását is esőkabátban, esernyővel a színpad közelében hallgatták. Még javában énekeltek-zenéltek, amikor a keleti égen erőteljes színekben pompázó kettős szivárvány kötötte össze cifra Kalotaszeget Felszeggel.
