A folyamatosan növekedő „könyvhegy” jelenleg mintegy 2500 darabból áll, mindegyik külön értéket képvisel, és különleges emléket idéz fel az adakozókban. Miközben átvesszük és leltározzuk a beérkező könyveket, szívesen hallgatjuk a hozzájuk kötődő történeteket is.
Az egyik jelentős adomány közel 500 könyvből áll, az adományozó szerint „minden meg van benne, ami a ’70-es–’80-as években megjelent”. Két lánya gyűjtötte a könyveket, akik Amerikába költöztek, így lakásuk eladóvá vált, a könyveket viszont nem szerették volna eldobni, így az adományozó örül, hogy „végül mégis megmentődtek”.
Volt olyan személy is, aki a könnyebb szállíthatóság érdekében egy bőröndben gyűjtőtte össze nem csak saját, hanem barátnője könyveit is. Mások többször is visszatérnek, hogy az adományozni kívánt könyveket, ha apránként is, de eljuttassák hozzánk. A könyvek sokaságát festmény- illetve metszetsorozatok is tarkítják, amelyeknek adományozója kiemelte, azért adja az iskolának, hogy az „övéi” maradjanak egyben, ne szóródjanak szét.
„A polcból hoztam egy részt, majd még hozok” – mondta egy újabb adományozó. A gyerekeinek annyi könyve van, hogy már nem fér a polcon, így azt mondta, „ide velük”. Az adományozók mind remélik, hogy a kommandói gyerekek szeretettel fogják olvasni az általuk hozott könyveket.
A beérkező adományokat gyakran újabb ígéretek kísérik: „majd még hozok, de most csak ennyit bírtam lehozni” – hallottuk többször is. A szállításban besegítenek a fiatal unokák, szomszédok, ugyanakkor a Kolozsvári Rádió munkatársai is, akik több alkalommal is házhoz mentek az adományokért az idős személyekhez.
A betérő fiatalok ugyanakkor megcáfolták a napok óta oly sokszor elhangzott állítást, miszerint a „az ifjúság nem olvas könyvet”. És megannyiszor bizonyítékot nyert az állítás, miszerint minden könyv érték. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy van, aki kedvenc könyveit meghagyta magának, hiszen azok a „szíve csücskei”, mások pedig újraolvasták régi kedvenceiket, mielőtt elhozták volna.
Az ifjúsági-, ismeretterjesztő-, illetve kötelező olvasmányok mellett az adományozók nagy hangsúlyt fektetnek a fiatal generáció nyelvismereteinek fejlesztésére is: nagyon sok szótár is érkezett. „Van magyar-svéd szótárom, még be lehet hozni?” – tette fel a kérdést egy hölgy, egy másik pedig biztosított arról, hogy vásárolni fog szótárakat az iskola könyvtárának.
A legnagyobb meglepetést számunkra az ajtó előtt „felejtett” két zacskónyi könyv okozta. Ezek az apró cselekedetek, a ráfordítótt idő és a társadalmi felelőségvállalás fontossága bizonyítják azt, amit egyik kedves adományozónk is mondott: „az emberek helyesen gondolkodnak”.
Marika néni, a Minerva könyvtárosa pedig egy mondatban tökéletesen összefoglalta az elmúlt napok példátlan összefogásának jelentőségét: „Na ezt nevezem hazaszeretetnek!”.
Szabó Rozália-Noémi, Szőcs Csilla