La Stravaganza ötödik alkalommal
Május 9-én a Néprajzi Múzeum (volt Redut) Unió/Memorandumului utcai székhelyén került sor a barokk zenei fesztivál első koncertjére, ahol D. Castello-, D. Buxtehude-, J. S. Bach-, C. F. Abel- és J. M. Leclair-darabok hangzottak el. A műsorfüzetből kiderült: az est három előadója közül kettő, pontosabban Jocelyne Rainer-Gilbert (hegedű, Bécs) és Ingomar Rainer (csembaló, Bécs) több évtizede művelik és egyetemi szinten oktatják a régizenét. Ilyen előzményekkel nem ért meglepetésként az előadók precíz, muzikális játéka. A kolozsvári származású, jelenleg Zürichben mesteri képzést végző (a műsorfüzet szerint) és tanító fiatal Salat-Zakariás Soma (viola da gamba) játéka légiesen finom, muzikális, ugyanakkor hallatszott, hogy minden előadói bravúrnak a birtokában van.
„Láttam az ifjú májust”
Sajnos, a május eleji hideg időjárás miatt nem mondhattuk el a G. Ph. Telemann-kantáta előadóival, hogy „Láttam az ifjú májust, /.../ amint az égből alászállt/ virágoztak az ormok;/ ahogy földet ért,/ Lába nyomán violák s játszintok keltek”. Az előadók nagyon szép koncerttel ajándékozták meg a közönséget. Georg Philipp Telemann (1681–1767) német barokk zeneszerző halálának 250. évfordulójára emlékezve egy egész estét betöltő koncertet hallgathattunk meg május 11-én a piarista templomban. Annál is inkább dicséretes volt a Telemann-est, mivel városunkban ritkán hallhatók Telemann-művek. Csütörtökön az A-dúr, azaz Béka című hegedűversenyt (szólista: Dénes Anna), az F-dúr furulya és fagott koncertet (furulya: Kővári Aranka, fagott: Gerwald Maximilan Braisch), a Tücsök-szimfóniát és „A Május” névvel illetett kantátát hallghattuk meg (szólót énekelt Gebe-Fügi Renáta szoprán és Cristian Hodrea bariton). Közreműködött a Király Dóra fagottművész által felkészített Transilvania Galante kamarazenekar, amely többnyire (de nem csak) kolozsvári előadókból állt. Dénes Anna a kolozsvári Transilvania Filharmónia zenekarának tagja. Már évekkel ezelőtt volt alkalmam meghallgatni egy nyári, templomi hangversenyen. Az akkori jó véleményem most tovább erősödött: a muzikális, jó felkészültségű hegedűs ez alkalommal is kiválóan teljesített. A következő mű egyik szólistáját, Kővári Arankát még zenelíceumi tanulóként hallottam először furulyálni. Teljesítménye már akkor is figyelemre méltó volt, ezt követően a Flauto Dolce kamarazene-együttes tagjaként többször lépett fel az elmúlt években. Meglepődve olvastam a műsorfüzetben: a fiatal előadó a kolozsvári zeneakadémián nem fúvósként képezi tovább magát, hanem a hangszerek királynőjét, azaz az orgonát választotta. A Berlinben született Gerwald Maximilan Braischt is pár évvel ezelőtt, egy kolozsvári zeneakadémiai versenyen hallottam először fagottozni. Rendkívül tehetséges előadó, akinek szépen alakul a karrierje. Szintén a műsorfüzetből tudtam meg, hogy Braisch Kolozsváron, Barabás Béla fagottművésztől tanult. A fiatal, kiváló tehetségű szólisták mellett számomra az igazi meglepetést a kantáta szoprán szólóját tolmácsoló Gebe-Fügi Renáta szerezte. Ahogy azt Erich Türktől megtudhattuk, a fiatal szoprán először hegedűtanulmányokat folytatott. Énekhangját csak nemrég fedezték fel. Talán a jó templomi akusztika is besegített, ám összegzésképpen elmondható: csillogó, szép hangú szopránt hallgattunk; a közeljövőben érdemes lesz fejleszteni ezt a hanganyagot. Cristian Hodrea számos főszerepet énekelt már a kolozsvári Román Operában, jól kidolgozott, míves hangja most is sikert aratott. Kíváncsian vártam, hogyan szól a barokk fagott és a klarinét őse, azaz a chalumeau? Valószínűleg a templomi akusztika vagy pont az a hely, ahol ültem, nem tette lehetővé, hogy a zenekari összhangzásban jelentős különbséget fedezzek fel a barokk hangszerek és jelenlegi megfelelőik között.
Ratkó Ágnes budapesti csembalóművész pénteki koncertjére is a piarista templomban került sor május 12-én. Műsorán ismert vagy kevésbé ismert korabarokk zeneszerzők – Jan Pieterszoon Sweelinck, John Bull, William Byrd, G. Frescobaldi, J. J. Froberger, J. C. Kerll, M. Rossi, J. Cabanilles – alkotásai szerepeltek. A művésznő először bemutatta a csembalónak a 15. századra jellemző úgynevezett lebegésmentes hangolását, amely szerinte az érzelmek kifejezését is elősegítette. Szavait Erich Türk fordította románra. Ratkó Ágnes tapasztalt, több évtizedes előadói múlttal és sikeres pályával büszkélkedhet. Muzikális, technikailag tökéletes előadását tapssal honorálta a hálás közönség.
(Borítókép: Pillanatkép a nyitókoncertről)
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
