A döntés nagy szenvedélyeket váltott ki, de sajnos az igazság az, hogy sem ezzel a rendelettel, sem e nélkül nem látszanak azok az eszközök és elképzelések, amelyekkel növelni lehetne a hazai sport színvonalát. A Kolozsvári CFR szerda esti szégyenletes nemzetközi kupaszereplése után azt kell mondanom: ebben a pillanatban mindegy, hogy fiatal hazai játékosok kapnak lehetőséget a pályán vagy légiósok, az eredmény ugyanaz, hiszen a labdarúgás tekintetében rendkívül mélyre süllyedtünk. Biztos igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy hazai fiatal tehetségekkel gyengébbek lesznek a klubok, ugyanis akkor nem hogy egy örmény csapattal szemben sem lehetne némi esélye egy hazai csapatnak, hanem egy Feröer-szigetek-i gárda ellen is már eleve esélytelenül indulna. Luxemburgot nem említem, mert a kolozsváriak saját bőrükön tapasztalták: a Dudelange nem vicc. Talán még jó, hogy kiestek a srácok, hiszen így nem kell másodszor is meggyőződnünk erről...
A sportminiszter rendelete azért nem lesz hatékony és várhatóan nem fog jelentős, rendszerszintű változásokat hozni, mert a hazai utánpótlásnevelés színvonaltalan a legnépszerűbb csapatsportokban. A rendelet – amennyiben hatályban marad - egy idő után magától értelmét veszti, amikor kiderül, hogy a hazai játékosok kényszerű szerepeltetése és a színvonal növekedése között nincs közvetlen összefüggés.
A tragédia az, hogy a jelenlegi korrupt, pénztelen és kiszipolyozott, és ezért a vállalkozók számára nem vonzó sportéletben a külföldiek is gyatrán teljesítenek, hiszen azok a játékosok, akiket meg tudnak fizetni a román klubok, csak alig valamivel jobbak, mint a hazai nevelésű játékosok. Így nem lehet lényeges színvonalnövekedést elérni. A mai teljesítménysport főleg a csapatsportok esetében sok pénzbe kerül. Amíg nem épül ki egy olyan egészséges vállalkozói környezet a sport körül, amely áldoz pénzt a teljesítménysportra, nem fognak elérni eredményeket sem a román klubcsapatok, sem a válogatottak.
Egy jó nemzeti együttes mögött rendszerint színvonalas bajnokság áll, amelyben mindegy, hogy hazai vagy külföldi játékosok kapnak lehetőséget, a lényeg, hogy jó játékosok lépnek pályára hétről-hétre. Ebben a színvonalas környezetben nőhetnek fel csak egészségesen a hazai tehetségek is, akik ha valóban tehetségesek, akkor helyet fognak szorítani maguknak a kezdőcsapatban szabályok nélkül is.
A változáshoz jó utánpótlás-edzőkre van szükség, akiknek meg kellene adni minden támogatást, hogy legalább két generációt felneveljenek. Mert ha ezt úgy teszik, hogy eredményt is fel tudnak mutatni, és megjelennek a tehetséges hazai játékosok, akkor van értelme beszélni a légióskorlátozó rendelkezésről. Különben most csak tartalom nélküli forma. Itt főleg a látványsportokról vagy labdasportokról van szó, amelyek a legköltségesebbek, a legnemzetköziesítettebbek és a legtöbb pénzt vonzó sportágak. Ezekbe világszerte rengeteg pénz áramlik, ezért egy összehangolt, jó stratégia nélkül igencsak nehéz felzárkózni a nemzetközi színvonalhoz (Az élvonalt most hagyjuk, mert ettől olyan távol vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől, ha a labdarúgásra, kézilabdára, kosárlabdára vagy röplabdára gondolunk).
A CFR kudarca után az sem tűnik már lehetetlennek, hogy a Sepsi OSK akár bajnok is lehetne Romániában, hiszen Cristiano Bergodi legénysége az utóbbi időben rendkívül jó játékot mutat. De ha ez meg is történne, akkor is jó tisztában lenni, hogy ez főleg a hazai futball példátlanul alacsony színvonalával magyarázható elsősorban. A Sepsi OSK teljesímténye nem lenne előzménytelen, hiszen az Urziceninek, a Viitorulnak és a Galacnak is sikerült. Persze hármójuk közül kettő azonnal csődbe is ment. Nagyon kevés biztos anyagi háttérrel rendelkező klub van, az a pár szenvedélyes befektető pedig, akinek sikerül egy viszonylag tiszta és jól felépített struktúrájú klubot működtetni, túl gyengék egyedül ahhoz, hogy jelentős nemzetközi eredményt érjenek el. Csak televíziós közvetítési jogdíjakból nem lehet fenntartani klubokat. Ezen a sportot övező légüres teret vagy mostoha környezetet kellene felvirágoztatni, megtisztínai és befektetők előtt vonzóvá tenni ahhoz, hogy egyről kettőre jussunk.
