A Legendás kolozsvári tanárok címmel szervezett beszélgetősorozat harmadik iskolája a Brassai-líceum volt szerdán a Planetárium kézműves sörkert és közösségi térben, a Szentegyház/ Iuliu Maniu utca 4. szám alatt. Több résztvevő is szóvá tette, hogy nem invitáltak meg több oktatót a beszélgetésre. Elhangzott: egyrészt a szervezők a tanintézmény vezetőségére bízták a válogatást, másrészt pedig a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) programfüzetében bárki számára elérhető nyilvános rendezvény meghirdetése felér egy meghívóval. A kérdés tisztázása után a nagy számban jelen levő brassais tanárok, véndiákok nagy érdeklődéssel hallgatták a kisszínpadra hívott Kassay Ildikó és Szabó Bertalan történeteit, visszaemlékezéseit.
– A legendás tanárok közé tartozik mindenképpen Gál Dénes, aki több éven keresztül volt a Brassai igazgatója, Szöllősi Ferenc, aki szerintem a tanintézmény leghíresebb igazgatója volt. Tulajdonképpen ő alakította ki az úgynevezett brassais szellemet. Ő a fiamat is tanította, aki eléggé csintalan diákokat tömörítő osztályba járt, de Szöllősi tanár úr óráin halotti csend volt, mindenki figyelt. Meg is kérdeztem a fiamat, hogyan történhetett meg, hogy míg más órákon rendetlenkedtek, a Szöllősi tanár úrén meg sem pisszentek. Azt válaszolta: amikor a tanár úr megáll melletted, ráteszi a válladra a nagy kezét, s azt kérdezi, na, mi van fiam, akkor már nem tudsz rendetlenkedni – elevenítette fel emlékeit Kassay Ildikó.
Bálint Kelemen Attila volt brassais igazgató említést tett a pozitív és negatív értelemben vett legendás tanárokról. Előbbiekhez sorolta Gaal György irodalomtörténészt, aki évtizedeken keresztül az iskola újságját és évkönyvét szerkesztette. A hajdani intézményvezető említést tett az 1950-es évek tantestületére, akik „igen keményen helytálltak”.
– 1999-ben mentem nyugdíjba, majd két évig félnormával tanítottam a Brassaiban. Két évvel ezelőtt még helyettesítettem valakit, s majdnem nyolcvan évesen be mertem menni órára. Mindig igyekeztem úgy tanítani, hogy értékeket közvetítsek – mondta Szabó Bertalan.
Kérdésre válaszolva Kassay Ildikó az általa is kezdeményezett hagyományőrző táborokról is mesélt.
– Elsősorban az vezérelt, hogy a szerényebb anyagi háttérrel rendelkező diákok is nyaralhassanak valahol, a torockói brassais ház pedig kapóra jött. Azt szerettem volna, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek a természethez – jegyezte meg. A ház megvásárlásának részleteit Bálint Kelemen Attila ismertette.
Az eseményen szó volt az 1989 előtti időszakról, a kommunista rendszer által tett beolvasztási kísérletekről, az 1990-es évekről, valamint a tantestület által „végveszélynek” nevezett mozzanatról, amikor a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak ki kellett költöznie a hagyományos épületből, s az Ókollégiumban kapott helyet. Utóbbi helyzetről Kósa Mária igazgató azt mondta: „magyar egyház magyar iskolát lakoltatott ki”.
A jelenlevők Egyed Emese egyetemi tanár, brassais véndiák által a tanintézményben írt versét idézték fel, amely a címben szereplő versszakkal kezdődik…
