Céhszabályzat: tilos lakat vagy zár felnyitása a tulajdonos jelenléte nélkül
Zsigmond király 1405-ben hozott rendelete alapján Kolozsvár saját önigazgatási joggal felruházott szabad királyi várossá vált, ami nagymértékben elősegítette a település gazdasági fellendülését és ezzel együtt a céhrendszer kialakulását.
A céhek virágkorát jelentő 17-18. századokban Kolozsváron mintegy 30 céh működött, tagságuk a lakosság egynegyedét tette ki. A legrégebbi és legnagyobb taglétszámmal rendelkező céhek a mészárosok, szabók, szűcsök, ötvösök céhe volt, de a lakatosok céhe is fontos szerepet töltött be a város életében. Az ő feladatuk volt például, a város védelmi rendszerében egyik fontos pontnak számító, a Híd/Wesselényi/ Ferdinánd király utca végében álló Híd-kapu karbantartása, valamint veszély esetén annak védelmezése. A nagy tekintélynek örvendő lakatosmesterek – vagy lakatgyártók, ahogy régen hívták őket – a lakosság kiszolgálása mellett, kötelesek voltak a város által megrendelt munkák elvégzésére is. A város tulajdonát képező épületek, középületek és a védelmi rendszeréhez tartozó építmények ajtóinak, kapuinak rostélyait, reteszeit, zárjait, lakatjait és kulcsait ők javították, vagy ha szükséges volt, újakat készítettek. Számos hasonló jellegű fémmunkák elvégzése mellett, szükség esetén fegyvereket is javítottak, kengyelvasat, zablát vagy a fogház számára béklyókat is készítettek. Az Erdélyi Fejedelemség idején a lakatosok a fejedelmi udvar számára is dolgoztak, de csak ritkán rendelték be őket Gyulafehérvárra munkavégzés céljából. Az udvar számára készített lakatosmunkák, a lakatoktól és kulcsoktól kezdve a lószerszámok fémrészein, az ajtók, ablakok és ládák vasalatán át a különböző fegyverzetekig, igen változatos képet mutattak. A lakatos céh tagjai számára elsődleges fontossággal bírt a minőségi munkavégzés, de emellett nagy hangsúlyt fektettek becsületességük és tisztességük megőrzésére is. Ezért nem volt szabad például mesterségüket lakóházon kívül űzni, viasznyomat alapján kulcsot készíteni, és a céhszabályzat azt is megtiltotta, hogy lakatot vagy zárat a tulajdonos jelenléte nélkül felnyissanak.
A céhrendszer több évszázadon keresztül fontos szerepet töltött be a városok gazdasági, társadalmi életében, de az ipari forradalom hatására bekövetkezett változások fokozatosan megtörték hegemóniáját. A kézműves termelés jelentőségének csökkenése és fokozatos megszűnése a 19. század közepétől kezdődően maga után vonta a céhrendszer jogi megszüntetését is, az 1872-ben elfogadott ipartörvény (8. tc.) pedig lehetővé tette a szabad iparűzést és vállalkozást. Ennek következtében a 19. század végén Kolozsváron a lakatos mesterséget űző polgárok száma elérte a hetvenötöt. Ebben az időszakban többek között olyan ismert lakatosmesterek dolgoztak a városban, mint Haray Antal, Szendrei József, Kelé Izrael, Geng Ádám és Ákos, id. és ifj. Knauer József, Beczkai(y) Péter, Seeman József (ő volt a tulajdonosa a kovácsfujtatókat gyártó Első Erdélyi Nagy Fúvógyárnak), Veress Dániel és Demjén Ágoston. Ez utóbbi kettő működtette – egymást követő időszakokban – a Jókai (egykor Belső-Szén, ma Napoca) utca 12. szám (405 helyrajzi szám) alatt a város egyik legismertebb lakatosműhelyét.
Sírkerítés-részlet Demjén Ágoston névjegyével a Házsongárdi temetőben (Wikipédia)
A „gyilkos” páncélszekrény
A Jókai utcai lakatosműhely kezdeteiről nem sokat tudunk. Feltehetőleg a műhely alapítója egy Veress György nevű lakatos lehetett, de megbízható írásos emlékek hiányában ezt egyértelműen bizonyítani nem lehet. Az ő halálát követően, a lakatosműhely működtetését Kribli Rozália (Rozina) nevű feleségétől 1847-ben született Dániel nevű fia vette át, valamikor az 1870-es évek elején. Veress Dániel 1874-ben alapított családot, ekkor vette feleségül nagykállói Kállai Lajos városi képviselő és belvárosi kerületi kapitány nevelt lányát, Elzmer Rózát. A fiatal, de tehetséges mester rövidesen a város legismertebb lakatosmesterei közé küzdötte fel magát. Az 1878-as párizsi világkiállításon bemutatott munkájáért megkapta a Ferenc József Rend Koronás Ezüst Érdemkeresztet, amelyet ünnepélyes keretek között Kolozsvár városának 1879. április 10-én megtartott közgyűlésén vehetett át. Az 1879. október18–26. között Désen megszervezett áruminta kiállításon az általa készített és kiállított munkáját ezüstéremmel díjazták. A műhelyéből kikerülő munkák nem mindennapi tehetségéről és a szakma iránti elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot. Ez a már szinte túlzásba vitt igényessége és szakmai tudása iránti büszkesége okozta korai és tragikus halálát is. 1880. szeptember 27-én, a sokak által lángésznek tartott Veress Dániel, miközben „egy bonyolult rendszerű pénzszekrény kinyitása fölött töprengett, s mert ez nem sikerült, főbe lőtte magát.” (Ellenzék, 1904.10.12., XXV. évf., 232. szám) A hirtelen felindulásból elkövetett meggondolatlan tragikus cselekedet után, az áldott állapotban lévő és Gabriella nevű első gyerekével egyedül maradt özvegy, Veress Dánielné, Demjén Ágostont kérte fel a műhely átvételére és annak működtetésére.
A Kolozsvár Casino és díszes erkélye a Deák Ferenc (Eroilor) utcában (Rohonyi D. Iván)
Demjén Ágoston, az új cégtulajdonos
Demjén Ágoston Felsőbányán (más források szerint Szatmárnémetiben) látta meg a napvilágot 1841-ben. Nagybányán tanulta ki a lakatos szakmát, majd vándorlása során először Kolozsváron, a Veress féle Belső-Szén utcai műhelyben, majd ezután Bécsben és Budapesten fejlesztette tudását s gyűjtött tapasztalatokat. Jungfer Gyula (1841–1908) híres műlakatos és díszmű kovács józsefvárosi gyárában dolgozott akkor, és ott érte Veress Dániel tragikus halálhíre, majd özv. Veress Dánielnének a műhely átvételére irányuló felkérése. Nem sokat gondolkozott, családjával együtt hazautazott és 1881-ben átvette a mester nélkül maradt, de jó hírnévnek örvendő lakatosműhely irányítását. Nem sokkal később a műhelyt és a telken lévő lakóházat is megvásárolta, majd a lakatosműhely teljes jogú birtokosaként saját nevén új céget nyitott (1885). A műhellyel egyazon telken lévő lakóházat is felújította, annak a Jókai utcára néző frontját pedig 1892-ben teljesen újjáépítette.
Demjén Ágoston kitűnő mesterembernek bizonyult, keze alól számos, remekműnek mondható, olyan alkotás is kikerült, amely általános elismerésnek örvendett a különböző helyi és országos kiállításokon. Még budapesti tartózkodása során készítette el azt a székesfehérvári országos kiállításon is nagy tetszésnek örvendő kovácsoltvas virágállványt, amelyet a kiállítás bezárása után Kolozsvárra küldött, és itt Csapó Sándor üzletében 250 forintért ajánlott megvételre (Magyar Polgár, 1881.02.13., XV. évf. 35. szám). Ugyanebben az időszakban készítette el azt a kovácsoltvas babérkoszorút, amelyet 1880 augusztusában küldött el Ferenc József császárnak 50 éves jubileuma alkalmából. A három hónap alatt elkészült remekművet az uralkodó 50 forinttal jutalmazta. (Magyar Polgár, 1880.09.19., XIV. évf., 217. szám).
A Misztótfalusi Kis Miklós házsongárdi sírját övező kerítés Demjén Ágoston munkája (fotó: László Miklós)
A korabeli sajtóban 1881 második felétől kezdődően megjelent hirdetések szerint, a Demjén Ágoston Jókai utcai műhelyéből kikerülő termékek igen széles skálán mozogtak. Az egyszerűbb reteszektől, záraktól és virágtartóktól kezdve, a „cifrázott pántokon”, sír és lépcső rácsozatokon és kerítéseken át, ajtók és ablakok vasalatáig mindent készített, „vert vagy kovácsolt vasból” egyaránt. Ezek mellett épületlakatosi munkák, ablakok, ajtók, kapuk, erkélyek díszes rácsozatainak kivitelezését, tető- és toronydíszek, villámhárítók készítését és felszerelését is elvállalta. Nevéhez számos elmés újítás, találmány is fűződik. Ilyen volt például az a találmány (szabadalmi iktatószáma 15820/ 1899.10.11.), amelynek tárgya egy falba erősíthető olyan fém betét, amely lehetővé tette a tartó szög beerősítését, bizonyos határon belüli eltolását (pl. függönytartó esetében) és eltávolítását anélkül, hogy ezáltal a vakolat és a festés vagy a kárpit megrongálódna. Egy másik szabadalma egy olyan, kulcsos zárral működtető ablak-szellőztetőre vonatkozott, amelynek nagy előnye az volt, hogy „ártalmas léghuzatot” nem okozott és éjjelre is nyitva lehetett hagyni anélkül, hogy illetéktelenek behatolását lehetővé tette volna. Ilyen szerkezetekkel voltak ellátva az akkor épülő Országos Karolina Korház épületeinek ablakai.
Demjén Ágoston a lakatosmunkák kivitelezése mellet más fémipari cégek termékeinek forgalmazásával is foglalkozott. A Bel-Magyar utca 9. szám alatti raktárából eladásra kínált többek között Hardmuth és hazai gyártmányú kályhákat, takarék- és főző kemencéket. A budapesti Swadolf gyár kolozsvári képviselőjeként forgalmazott még különböző hullámlemezből készült zárredőnyöket, töltő és szellőztetési kályhákat, valamint központ-fűtési berendezéseket.
A Szent Mihály-templom tornyának ablakai
Demjén Ágoston negyedszázados kolozsvári tevékenysége során számos, valóságos iparművészeti remekműnek is beillő munkát hagyott maga után, amelyek közül nem egy mind a mai napig megcsodálható. A kolozsvári római katolikus egyházkerület képviselőtestületi választmányának tagjaként, számos megbízatást kapott különböző, az egyházkerület tulajdonában lévő épületek, templomok számára elvégzendő lakatos munkákra. A műlakatos Jókai utcai műhelyében készült a templom kovácsoltvas, rézüstös keresztelőkútja valamikor az 1880-as években. 1893 karácsony estéjén gyújtották meg először a Demjén Ágoston által készített és ajándékozott, művészi kivitelű kovácsoltvas csillárt, amely a templom központi hajójában volt az 1960-ban végzett restaurálási munkálatokig. Az iparművészeti remekműnek beillő csillárt ekkor lecserélték, sajnos további sorsáról nem tudni.
Demjén Ágoston munkája a barátok temploma művészi kivitelezésű kovácsoltvas ajtaja (Rohonyi D. Iván)
Az egyház számára készült legjelentősebb és legbonyolultabb munkáinak egyikét a Szent Mihály-templom tornya ablakainak kivitelezése és felszerelése jelentette. A templom északi, neogótikus, 1837–1859 között épült tornya, bár a Kammermayer Lénárt pesti rézműves mester által elkészített kereszt 1859. augusztus 7-én történt ünnepélyes felszerelésével gyakorlatilag elkészült, de teljesen nem lett befejezve. A toronyóra a következő évben felkerült ugyan a helyére, a torony ablaknyílásai azonban 1888-ig bedeszkázva álltak. Ebben az évben Éltes Károly apát-plébános és Páll Sándor főgondok felhívással fordultak a toronyablakok kivitelezésének támogatására. Az ablakok elkészítését Demjén Ágoston vállalta magára. Durgó Antal kolozsvári királyi közjegyző előtt 1888. december 5-én megkötött munkabéri szerződés szerint a 14 darab, emeletenként változó méretű ablakok előállítása (lakatosmunka, üvegezés és festés) és felszerelése 8640 forint 90 krajcárba került. Az ablakoknak 1889 folyamán történt kivitelezésének és felszerelésének műszaki felügyeletét Horváth Gyula műépítész vállalta magára.
A torony alsó szintje eredetileg átjárható volt, de a 20. század elején Hirschler József plébános befalaztatta és kápolnává alakíttatta át. Az ehhez szükséges lakatosmunkák elkészítését a prelátus megbízásából Demjén Ágoston végezte el. (Sas Péter: A kolozsvári Szent Mihály-templom egyházi gyűjteménye, Kolozsvár, Glória nyomda, 2009).
Szintén egyházi vonatkozású munkája Demjén Ágostonnak a Karolina téri ferences templom – köznyelven barátok temploma – utcai bejárata számára készített, művészi kivitelezésű kovácsoltvas ajtó is. A külső tölgyfaajtót helyettesítő vasajtó 1902-ben készült és ma is látható. A ferences templom számára is készített csillárt, díjtalanul, akárcsak a Szent Mihály-templom esetében, amiért a ferences rend confraterének, világi szerzetestársának választotta. Demjén Ágoston keze munkájának nyoma a Deák Ferenc utcai minorita templomban is fellelhető. Az 1900-ban felszentelt, egy névtelen adakozó költségén a lourdes-i Szűz Mária és páduai Szent Antal tiszteletére készült oltárhoz (tervezője Kass Antal) a díszes vaskorlátot és a gyertyatartókat ő készítette el.
Természetesen Demjén Ágoston nem csak egyházi vonatkozású lakatosmunkák elkészítésére vállalkozott. Az ő nevéhez fűződnek a Kolozsvári Iparos Egylet Főtér 24. szám alatti székházának épületlakatosi munkái. Az 1884. november 30-án átadott, Maetz Frigyes által tervezett épület kivitelezésében Maetz Frigyes építkezési vállalkozó és Demjén Ágoston mellett számos helybeli iparos is kivette a részét: Bak Lajos (asztalos), Viski Imre (festő), Régeni György (üvegező), Hácsek Antal (bádogos), a Kaukál testvérek (ácsok), ifj. Bertha Mihály és Klösz József (kőszobrászok), Molnár József és Spaller Károly (kályhások). Az úri kaszinónak is hívott, Kolozsvár Casino 1890 végére elkészült Bel-Közép/Deák Ferenc utcai épületének lakatos- és vasmunkái, a kemencék kivételével, Demjén lakatosműhelyéből kerültek ki. Az utcára néző erkély kovácsoltvas rácsozata ma is megcsodálható. Demjén Ágoston keze munkáját dicsérik azok a díszes kivitelű, vert vasból készített kandalló-felszerelési tárgyak is, amelyeket br. Bánffy Ádám számára készített.
A díszmű-lakatosként is emlegetett Demjén Ágoston műhelyéből számos, díszesebbnél díszesebb kapu- és ablak rácsozat is kikerült, de sírok, emlékhelyek köré is tervezett és kivitelezett kovácsoltvas kerítéseket és rácsozatokat. Ilyen például az 1902. május 19-én felavatott Misztótfalusi Kis Miklós síremlékét körülvevő vasrácskerítés, de a temetőben bizonyára még sokkal több hasonló díszes kerítés is van, amelyekről, kellő bizonyítékok híján, nem állíthatjuk, hogy az ő munkái lennének. Az 1896. október 18-án felszentelt, közadakozásból emelt, szamosfalvi 48-as emlékmű díszkerítésének kivitelezésében ő is kivette a részét, további másik három kolozsvári lakatosmester kollégájával, Beczkay Péterrel, Porsche Ferenccel és ifj. Knauer Józseffel együtt. Utolsó munkáinak egyike a Szent György/Arany János (ma Lucian Blaga) teret díszítő, 1904. szeptember 28-án felavatott Szent György-szobrot körülvevő díszes vasrácskerítés.
Demjén Ágoston munkái széles körben ismertek és elismertek voltak, a helyi és országos kiállításokon minden alkalommal osztatlan sikert arattak; a bécsi, a budapesti, párizsi, dési, stb. kiállításokon műveit arany-, ezüst-, bronzérmekkel és kitüntető okiratokkal jutalmazták. Neve országos viszonylatban is ismert volt, az elsők között kapta meg az Országos Iparegyesület részéről az ezüst díszérmet, amellyel a kiváló iparosokat tüntették ki.
Végzetes revolverlövés a Jókai utcában
Kolozsvár lakosságát 1897 tavaszán egy tragikus esemény tartotta lázban, amely sajnos Demjén Ágoston műlakatost és családját érintette. Erről a Kolozsvár tudósítója a lap 1897.05.06. XI. évf. 102. számában a következőket írta: „Revolverlövés riasztotta fel ma hajnali fél három órakor a Jókai-utca 12. sz. ház lakóit: Demjén Ágoston köztiszteletben álló polgártársunkat és családját. A 23 éves ifj. Demjén Ágoston, Demjén műlakatos fia, röpített golyót a fejébe. Jobb halántéka felett érte a lövés. Az öngyilkosnak az első orvosi segélyt Mihály László nyújtotta, ki a szerencsétlen állapotát igen veszélyesnek találta, úgy, hogy kevés reményt fűzhetni életben maradásához. (…) A kétségbeesett szülők nem is gyanítják az öngyilkosság okát. Fiuk úgy tíz nappal ezelőtt sürgős ügyben Párisba utazott, honnan kedden érkezett haza, igen lehangolt állapotban, de azért magaviselete nem adott okot komoly aggodalomra. (…) Városszerte őszinte részvét nyilvánul a megszomorodott szívű család iránt és már a délelőtt folyamán, számosan fejezték ki részvétüket városunk polgárai közül.”
Egyetlen fiának elvesztése, akiben Demjén Ágoston méltó utódját látta, kikezdte az egyébként is szívproblémákkal küszködő műlakatos egészségi állapotát. Egészségi állapotának romlását csak fokozta üzlettársának, az építész Hirschfeld Lajosnak 1902-ben bekövetkezett korai halála, akiért nagy fizetési kötelezettséget vállalt, s akinek váratlan halálával a közös banki kölcsönök visszafizetési terhei már csak az ő vállaira nehezedtek. A szorongatott helyzetben lévő Demjén Ágoston beteg szíve nem tudott megbirkózni az egyre súlyosbodó és kilátástalannak tűnő gondokkal, és 1904. október 10-én rövid szenvedés után végképp megszűnt dobogni, hátra hagyva 30 évi házasság után feleségét, Weis Annát, lányait, Lujzát (Walton Róbertné) és Annát (Bíró Józsefnek, a kézdivásárhelyi róm. kat. főgimnázium tanárának felesége), és három unokáját, Walton Annát, Lujzát és Róbertet. Haláláról és annak körülményeiről az Ellenzék másnapi számában a következő tudósítást közli: „A legnagyobb részvéttel írjuk le e sorokat. Kolozsvár városának köztiszteletben álló polgára, Demjén Ágoston műlakatos mester Kolozsvárt meghalt. A kiváló képzettségű, jeles képességű férfiú még tegnap d.e. a szerkesztőségünkben volt. A szerkesztőség pénzszekrényébe ugyanis a kulcs bezáródott. A bécsi gyáros, hosszas irkálás után, küldött ugyan kulcsot, azonban más rendszerű szekrénynek hasonló számú kulcsát küldötte le. Demjént telefonon kértük szakértői véleményadásra. Demjén Ágoston egy fél óra múlva már szerkesztőségünkben volt. Megvizsgálta a szekrény zárát, rajzot készített s közben tréfált velünk. Senki sem sejtette, hogy oly közel van a vég. Nem gondoltuk, hogy utolszor szorítunk kezet a jó baráttal, a derék férfiúval. Demjén Ágostont különben szívbaj kínozta. E miatt láthatólag szenvedett. A nyáron Jegenyében keresett üdülést. Látszólag jobban lett. (…) Szép családja volt, de egyetlen fiát, aki iparában fényes tehetséggel jeleskedett, bécsi, párisi és londoni mestereknél tanult, élete tavaszán eltemette. Ezóta elborult az élete Demjén Gusztinak is. Nagy és érzékeny szívén gyógyíthatatlan seb keletkezett. Ezt a sebet neje, leányai, vejei meleg szeretete, barátai őszinte ragaszkodása nem tudta meggyógyítani. Ez a szív tegnap este ½ 10 órakor megszakadt. Egy csöpp kis vér buggyant a szívéből az ajakra, s nejéhez intézett egyetlen fájó sóhajjal örökre elnémult. Pár perc múlva a sürgősen odahívott Wettenstein József dr. csak a halált konstatálta (…). A nagy köztiszteletnek örvendő, megbecsült iparos, egykori városi képviselő, a kolozsvári római katolikus egyház, az Iparos Egylet választmányi tagja, és sok más egyesület tagja, bőkezű támogatója temetésére október 12-én került sor a Jókai utca 12. szám alatti családi házból a Házsongárdi temetőben.
A Törs és Ormai bérház a Jókai utca 12. szám alatt a lakatosműhely helyére épült, figyelemre méltó virágdíszes, kovácsoltvas mellvéddel ellátott erkélye (Rohonyi D. Iván)
Az Ormai műemlék ház
Demjén Ágoston halálát követő év elején a Dr. Deák Albert ügyvéd által képviselt Erdélyi Bank és Takarékpénztár javára lefoglalt Jókai utcai lakatosműhely 2007 korona 20 fillérre becsült ingóságait (bútorok, gépek és lakatos szerszámok) árverés útján eladásra bocsájtották. A házat a budapesti Törs és Ormai csatornázási és vízvezeték-szerelő vállalat vásárolta meg az örökösöktől. A fővárosi cég, amelynek Kolozsváron is volt helyi fiókvállalata, a megvásárolt ingatlan helyébe 1905-ben egy kétemeletes, ma már műemléknek nyilvánított, a bécsi szecesszió korai jegyeit magán hordozó bérházat építtetett. Szász Róbert, az épület tervezője, talán tudatosan az egykori díszmű-lakatos, Demjén Ágoston emlékének adózva, az első emeletre egy szép, virágdíszes, kovácsoltvas mellvéddel ellátott erkélyt tervezett. Ha arra járunk, vessünk egy pillantást az erkélyre és emlékezzünk a kincses város hírnevét öregbítő egykori díszmű-lakatosra, Demjén Ágostonra, Kolozsvár Jungfer Gyulájára, aki nélkül a város számos épülete nem úgy nézne ki, ahogy ismerjük. Talán akad majd vállalkozó szellemű kutató, aki veszi majd a bátorságot és felkutatja, számba veszi Demjén Ágoston ma még fellelhető munkáit. Most még talán nem késő.
