FOTÓ: U-BT.RO
A hétfői mérkőzés elején mindkét gárda „tapogatózott”, igyekezett fogást találni a másikon – és nem csak képletesen, hanem ténylegesen is: a pontok jelentős része büntetőkből jött össze. A játékrész felénél a temesváriak vezettek mindössze 6:4-re, s az U-sok mintha azt várták volna, hogy a temesváriak majd úgyis kifáradnak, hiszen a negyeddöntőben hatalmas, 55 perces (!) csatát vívták a nagyszebeniekkel. A Bega-partiak azonban úgy vélték, hogy ha már idáig eljutottak, akkor nem adják olcsón a bőrüket, így az első negyedet – még ha csak egyetlen ponttal is – megnyerték. Talán ennek a hatására a folytatásban a kolozsváriak játéka felélénkült, a védelem jobban összezárt, és két perc elteltével Kutiék már négy ponttal, 22:18-ra vezettek. Lerázni azonban nem tudták a temesváriakat, akik nagy lelkesedéssel játszottak, így a félidőben egyenlőt mutatott az eredményjelző.
Térfélcsere után az U-BT még agresszívebben védekezett, aminek megvoltak a hátrányai, de az előnyei is: gyorsan gyűltek a személyi hibák, másfelől a temesváriak percekig nem szereztek pontot, így a Silvăşan-legénység egy 12:0-s sorozattal „lélegzetvételnyi” előnyhöz jutott: 38:43-ról 50:43-ra fordított. A szerb Jeremic azonban hátára vette a csapatát, egymaga egymás után 10 pontot dobott, és a negyed végére így megint a Tudor Costescu edzette csapatánál volt az előny: 57:56.
Az utolsó negyed elejét maximális fordulatszámon, zsinórban dobott 5 ponttal kezdték a temesváriak (62:56), de Rasic és Lapornik másodpercek alatt rendet teremtett, és az U-BT nemsokára már ismét vezetett. Négy perccel a vége előtt a tabella 69:64-es kolozsvári vezetést mutatott, s a 4-5 pontos előny az utolsó percig kitartott, amikoris Komatina és Jeremic kosaraival minimálisra csökkent: 75:74.
Az utolsó fél perc taktikai csatájában előbb Diaz gyűjtötte be ötödik hibáját, de Laporniknak csak az egyik büntetője ült (76:74). 20 másodperc volt még hátra, Tudor Costescu időt kért a támadás kidolgozására. Kuti rögtön faultolta Jeremicet, de a szerb is csak 50%-os büntetődobásokat produkált (76:75), és máris Mihai Silvăşanon volt a sor, hogy időt kérjen az utolsó támadás megrajzolására. A temesváriak is hamar „odacsaptak”; Barro kihagyta az első büntetőt, de a másodikat bedobta (77:75), így még mindig fennállt a veszélye annak, hogy a temesváriak egy triplával fordítanak, hiszen még 12 másodperc volt a szabályos játékidőből. A triplát meg is próbálta beszórni Jeremic, de nagyon mellé ment, a labdát megszerző Rasicot pedig ugyanő faultolta. Utóbbi ekkor eldönthette volna tehát a találkozót, de megremegett a keze, és egyetlen büntetője sem ült, így a végén Jeremic újabb triplakísérlete alaposan megdobogtatta a kolozsváriak szívét – de szerencsére az sem talált be, így az U-BT idén is pályára léphet a kupadöntőben. Tavaly az U-BT a döntőben 79:78-ra nyert a Marosvásárhelyi Maros ellen, míg egy évvel korábban éppen a nagyváradiakat győzte le 82:75-tel.
Mihai Silvăşan vezetőedző elismerően beszélt a mérkőzés után a temesvári csapatról, ugyanakkor kifejte azt is, hogy az U-BT több szempontból sem játszott nagyon jól. „De a győzelem az győzelem, elértük, amit akartunk” – összegzett.
Végeredmény: Temesvári KK–Kolozsvári U-BT 75:77 (15:14, 21:22, 21:20, 18:21). A kolozsvári pontszerzők: Lapornik 18, Rasic 14, Watson és Sakic 10–10, Kromah 8, Kuti 7, Barro 5, Drungilas 3, Kalnichenko 2.
A másik elődöntőben: Nagyváradi ESK–Bukaresti Steaua 71:65.
