A sepsiszentgyörgyi Final 8 utolsó összecsapása igazi erdélyi rangadót hozott, hiszen az utóbbi években a kolozsvári és a nagyváradi csapat folyamatosan a sportág élmezőnyéhez tartozik, találkozóik rendre igen izgalmasra sikerednek. Nem volt ez másképp kedden sem, amikor is – utólag levonva a következtetéseket – a védelmek csatáján dőlt el a találkozó végkimenetele. Ezt egyébként a végeredmény is jól mutatja, a csapatok éppen, hogy túljutottak a 60 ponton, ugyanakkor Lapornik és Drungilas, akik az előző találkozón a kolozsváriak már-már fő pontszerzői voltak, ezúttal az egész mérkőzésen egyetlen kosarat sem dobtak, pedig Lapornik 25 percet töltött a pályán…
Az első negyed még mit sem sejtetett mindebből, hiszen a két csapat együttesen több mint 50 pontot dobott. A mérkőzést egyébként a kolozsváriak kezdték jobban, egyéni megmozdulásokra is építő támadásaik rendre palánk alól szerzett kétpontosokkal végződtek, így a nemsokára 13:4-gyel vezettek, időkérésre kényszerítve a váradiak edzőjét, Cristian Achimot. A hazai közönség előtt szárnyakat kapó (hiszen sepsiszentgyörgyi születésű, ennélfogva minden kosarát nagy üdvrivalgással fogadták a teremben) Kuti Nándor vezényletével a kolozsváriak ennek dacára tovább növelték előnyüket, 22:6-nál úgy tűnt, megtörik a döntő. Talán éppen emiatt a játékrész utolsó 3 percét elkönnyelműsködték Mihai Silvăşan edző tanítványai – aki hiába kért time out-ot –, a nagyváradiak pedig maximálisra pörgették a fordulatszámot, és 25:23-ra feljöttek.
A második negyed elején a jól záró kolozsvári védelem távoli – és rendre célt tévesztő – dobásokra kényszerítette az ellenfelet, így az U-BT előnye lassan ismét nőni kezdett (31:26, majd 35:30). A pályán mondhatni ádáz csata folyt, a csapat agresszív védekezése már-már befagyasztotta az eredményjelzőt, amely a szünetben 3 pontos előnyt mutatott a kolozsvári csapatnak. Statisztikák szempontjából a nagyváradiak jobban álltak lepattanók tekintetében, viszont a gólpasszok számát és a dobások pontosságát (kétpontosoknál 63%–50%, tripláknál 50%–17%) illetően már a kolozsváriak javára billent a mérleg nyelve.
Térfélcsere után annyiban változott a játék képe, hogy a negyed elején a nagyváradiak, pontosabban Richard percei következtek, aki zsinórban 12 pontot dobott. Ezzel a nagyváradiak 41:41-nél utolérték a kolozsvári csapatot, majd – először a mérkőzés során – átvették a vezetést és 46:41-re, majd Pasalic triplájával 49:41-re elléptek. Az értelemszerű kolozsvári időkérés meghozta a várt eredményt, így a negyed végére felzárkóztak a címvédő kolozsváriak, és csak kétpontos hátrányból (51:53) kezdték az utolsó negyedet. Szerencsére, egyből egyenlítéssel, majd Sakic távoli lövésével ismét vezettek. 60:56 után hosszú perceken keresztül egyik csapat sem tudott betalálni, így kezdődhetett az ilyenkor szokásos taktikázás – elsőként Cristian Achim kért időt. 34 másodperccel a vége előtt 62:58-cal vezettek a kolozsváriak, Mandache távoli dobása azonban minimálisra csökkentette a különbséget. Silvăşan időkérése után nem tudott pontozni az U-BT, így 15 másodperccel a vége előtt, még mindig 62:61-nél, nagyváradi time out következett. Az ezt követő támadás kulcsembere Pasalic volt, de tripla-kísérlete nem ült, Watson ellentámadásba lendült, de aztán inkább addig tartotta a labdát, amíg szabálytalankodtak ellene, s miután a két büntetőt értékesítette, a hátralévő 3 másodpercben a nagyváradiaknak már nem volt esélye a fordításra.
Végeredmény: Nagyváradi ESK–Kolozsvári U-BT 61:64 (23:25, 11:12, 19:14, 8:13). A kolozsvári pontszerzők: Sakic és Watson 14–14, Kuti 13, Barro 10, Kromah 6, Kalnichenko 4, Török 3, játszott még Lapornik, Drungilas és Rasic. A mérkőzés legjobbjának a 10 pontot és 10 lepattanót szerző Ousmane Barrót nevesítették.
A keddi találkozó mondhatni a két évvel ezelőtti kupadöntő újrajátszása volt, hiszen akkor szintén e két csapat szerepelt a fináléban. Akkor a kolozsváriak két ponttal, 82:75-re győztek, amivel megszerezték a csapat történetének első kupasikerét. Az akkori csapatból már csak Török Rolland, Kuti Nándor és Andrej Kalnichenko szerepel az U színeiben.
