Hegedüs Csillával a kastélyban zajló munkákról, tervekről beszélgettünk
Napjainkban a közéletet, és általában a mindennapi életet a világjárvány és annak a különféle következményei uralják. Mindamellett vannak olyan helyzetek, vonatkozások is, amelyek esetében pozitív változások zajlanak, így joggal lehet a szebb jövő ígéretét remélni. Jó példa erre a bonchidai Bánffy-kastély, amely két évtizeddel ezelőtt szívszorítóan romosan állt, hajszál választotta el a pusztulástól; mostanra viszont, rengeteg munka eredményeként nemcsak megmenekült az összeomlástól, hanem közösségépítő tevékenységek zajlanak benne. A kastélyt felújító Transylvania Trust Alapítvány elnökétől, Hegedüs Csillától megtudtuk: a megújuló belső terekben végigkövethető a kastély építéstörténete: lesznek termek, amelyekben azt a miliőt idézik meg, amikor még Bánffy Miklós és családja élt a kastélyban; másrészt, a legkorszerűbb megoldásokkal egy különleges emlékteret is kialakítanak, ahol Bánffy Miklós „virtuális házigazdaként” fogadja majd a látogatókat
Hegedüs Csillával, az RMDSZ kulturális ügyekért felelős ügyvezető alelnökével, a Transylvania Trust Alapítvány elnökével arról beszélgettünk, milyen felújítási munkálatok zajlanak a kastélyban, milyen előrelépések történtek, hogy a kastély állapota nagyfokú szakmaiságot és jelentékeny pénzbeli erőforrásokat feltételező helyreállítást igényelt. Érdemes felidézni, hogy ezt a gyönyörű, több évszázados épületegyüttest az elmúlt hetven év során felgyújtották, többször is kifosztották, szándékosan rombolták, illetve az államosítás után nemtörődöm hanyagsággal olyannyira lelakták, hogy 2000-ben már a World Monuments Fund felvette a világ legveszélyeztetettebb száz épületének listájára.
A múlt
Erdély egyik leglátványosabb főúri kastélya, amelyet fénykorában az erdélyi Versailles-ként emlegettek, a 16. századtól kezdve fokozatosan épült, és nagyjából a 19. század közepe táján nyerte el végleges formáját.
A bonchidai birtokot a Bánffy-család a 14. században királyi adományként kapta. Vélhetőleg már a 14–15. században állhatott itt egy udvarház, de csak 1512-ből és 1547-ből származó adatok szólnak bonchidai kúriáról. A 17. század második felében végzett építkezésekre vonatkozó adatokból arra lehet következtetni, hogy ebben az időszakban az udvarházat egy hengeres saroktornyokkal, kaputoronnyal erődített épületegyüttesbe foglalták be. A Transylvania Trust alapítvány építéstörténeti összegzésében kiemeli: Bánffy (II.) Dénesnek (1638 k.–1674) –Kolozs és Doboka vármegye főispánjaként, Kolozsvár, Szamosújvár és Somlyó főkapitányaként, I. Apafi Mihály fejedelem sógoraként – igénye és lehetősége is lehetett a nagyméretű, reprezentatív reneszánsz kastélykompozíció kialakítására.
A barokk átépítés már Bánffy (IV.) Dénes gróf nevéhez fűződik; ő 1735-ben, 12 éves gyermekként örökölte a birtokot. Ifjúkora Bécsben telt el, ahonnan Mária Terézia főlovászmestereként visszatérve, 1747-ben kezdett az épület átalakításához. Ő egy barokk díszudvart építtetett 1747 és 1751 között a kaputorony előtti területen. Ezen a részen egyébként 1736-ban még a kastély paliszáddal kerített külső udvara helyezkedett el, már akkor lóiskolával, istállókkal, hintószínnel és cselédségi lakásokkal. Az új, patkóíves alaprajzú udvari épületegyüttes funkciói egyeztek a korábbiakkal, de kivitelezése már a tulajdonos bécsi tapasztalataihoz igazodott.
Bánffy (IV.) Dénes utódja, Bánffy József 1820 táján lebontatta a reneszánsz kastély kaputornyát, és egybenyittatta a barokk díszudvart a reneszánsz kastély udvarával. Mindamellett, az előző századból örökölt, szabványosan kialakított francia parkot romantikus tájkertté rendeztette át.
1944 őszén a visszavonuló német csapatok bosszúból felgyújtották a kastélyt. A belső terek berendezése, a pompás ingóságok, amelyet a család tagjai az 1700-as évektől kezdve őriztek, gyarapítottak, elpusztult. A háború után az államosított kastély helyiségeit a legkülönbözőbb célokra használták: a boltozott földszinti termekben szükséglakhelyek, boltok, raktárak is voltak, az istállóban kultúrház működött egy ideig. Az épületegyüttes állaga rohamosan romlott; a hatvanas évek elején betonból öntött födémekkel, új fedélszékkel és héjazattal próbálták meg valahogy konzerválni a főépületet, de anyagi fedezet hiányában a munkálatokat nem sokáig folytatták.
Két évtizede kezdődött a változás
A kastély utolsó tulajdonosa, akinek az épületegyüttes még otthona volt, az Erdélyi Trilógia megalkotója, az író-politikus, polihisztor Bánffy Miklós. A súlyosan romos állapotba került épületegyüttest Transylvania Trust Alapítvány nagyjából húsz éve kezdte el restaurálni, illetve vette koncesszióba az örökösöktől. A felbecsülhetetlen értékű épített örökség megmentése mellett a kezdetektől alapvető szempontjuk volt, hogy olyan elképzeléseket valósítsanak meg a kastélyban, amelyekbe a közösséget is bevonják.
A helyreállítás megkezdését egyébként, a bukaresti Kulturális Minisztérium és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közötti, 1999-ben aláírt egyezmény tette lehetővé. Mindamellett, a kastély restaurálására 2001-től kezdődően semmilyen támogatást nem kapott az alapítvány a román államtól, az elmúlt két évtizedben folyamatosan pályáztak, és partnereket kerestek, hogy lépésről-lépésre haladni tudjanak a sürgősségi beavatkozási, majd állagmegőrzési és felújítási munkálatokkal.
Másfél évvel ezelőtt, az alapítvány 950 ezer euró támogatást kapott a magyar államtól, hogy érdemben folytathassák a helyreállítási beavatkozásokat. Hegedüs Csilla lapunknak elmondta: elkészült a főépület szerkezeti felújítására, valamint a neogótikus (északnyugati) épületszárnynak a restaurálására vonatkozó tervezés, és a magyar állami támogatásból fedezik a megfelelő munkálatokat.
Ugyancsak ennek a pályázatnak a keretében, a neogótikus szárnyban a földszinten egy olyan különleges belső tér kialakítását tervezik, amelyet Bánffy Miklós emléktérnek neveznének.
Interaktív élmények, Bánffy-hologram
„Bánffy Miklós nagyon összetett szerepvállalásán keresztül szeretnénk beszélni a transzilvanizmusról is; arról, hogy mit jelentett ez a fogalom száz évvel ezelőtt, és arról, hogy mit jelent ma. Kicsit boncolgatni akarjuk ezt a témát, előítéleteket akarunk lebontani; és mivel kevés tárgyi emlékünk van Bánffy Miklóstól, az elképzelésem az, hogy ebben a térben többek között megjelenítünk majd egy őt ábrázoló hologramot, és a legkorszerűbb technikákat alkalmazva vonjuk be a látogatókat egy interaktív megtapasztalási, megismerési folyamatba, élménybe. A projekten a Petőfi Irodalmi Múzeummal dolgozunk együtt” – magyarázta Hegedüs Csilla.
„Bánffy Miklós külügyminiszterként rengeteg helyre eljutott; be szeretnénk mutatni ezeket a helyszíneket, akár úgy is, hogy live-kamerákkal kapcsoljuk őket. Az Arany 200-as kiállításhoz hasonló koncepcióban gondolkodunk, s interaktív megoldásokkal vonnánk be a látogatókat az emléktér nyújtotta élményekbe” – tette hozzá a Transylvania Trust Alapítvány elnöke. Megjegyezte, hogy évekkel ezelőtt, a jászvásári Kogălniceanu-emlékmúzeumban látta az író háromdimenziós hologramját, és azóta tervezi egy jó minőségű Bánffy Miklós hologram kialakítását Bonchidán is.
Elmesélte továbbá, hogy a romantikus stílusú, északnyugati épületszárnynak az emeletén egy kétszobás lakosztályt alakítanak ki, parkettel, korabeli hangulatot idéző berendezési tárgyakkal; a bútorzati darabok összeállításában reményei szerint Bánffy Miklós leszármazottai is segítenek majd.
Annak idején ennek az épületszárnynak az emeletén, nyugat fele kis üvegezett tornyocskával nyíló sarokszobában volt Bánffy Miklósné Váradi Aranka fürdőszobás lakrésze. A hálószobájából nyílt az úgynevezett Mária-Terézia szalon, abból pedig a „kis szalon.” A Mária-Terézia szalonból az emeleti nyugati verandára lehetett kijutni, amely alatt a földszinten is volt egy üvegezett terasz.
Váradi Aranka hálószobája alatt, a földszinten volt a házaspár lányának, Bánffy Katalinnak a szobája, mellette fürdőszobával. Hegedüs Csilla elmondta: ezekben a terekben is ízelítőt kaphat majd a látogató a régi idők hangulatából. Megjegyezte: a helyreállítás során egyébként Bánffy Katalin festett porcelán éjjeli edénykéjét is megtalálták.
Bánffy Miklós hálószobája és dolgozószobája szintén az északnyugati szárnyban, a torony földszintjén volt; ezt a tornyot szerkezetileg megerősítették, de a teljes felújítását még nem tudják befejezni.
„A magyar állami támogatásból tehát kialakítjuk az említett tereket, szerkezetileg felújítjuk a főépületet. Ez az épületrész egyébként, ahhoz képest, amit tudtunk, legalább háromszor rosszabb állapotban van: csak a munkálatok során derült ki, hogy az eredeti falszövet több helyen, például a sarkokban teljesen felmállott, tönkrement. Egyéként a restauráláson kizárólag eredeti építőanyagokkal, mészhabarccsal, téglával dolgozunk; olyan anyagokkal, amelyeket a kastély építése során használtak” – részletezte a Transylvania Trust Alapítvány elnöke. Mint mondta, a szerkezeti felújítást eredetileg az idei év végén tervezték befejezni, de a vártnál sokkal hosszabb ideig, egy évet tartott a tervezési és engedélyeztetési folyamat, ezért hosszabbításért folyamodtak jövő év végéig. „Reményeim szerint, a jövő év végére már egy strukturálisan felújított kastélyt láthatunk, és aztán nekiláthatunk a kiállítás megalkotásának” – mondta Hegedüs Csilla.
Befejezik a díszudvar utolsó romos részének a felújítását is; itt egy bútorrestaurátor műhelyt fognak berendezni. Tárgyaltak a Téka Alapítvánnyal, a Kallós Alapítvánnyal, amelyek diákokat küldenek majd tanonckodni, s akik így kiváló szakmát kaphatnak kezükbe.
500 év
Nemrég az Electric Castle fesztivál egyik partnere 100 ezer lejt adományozott a kastély felújítására. „Ennek az összegnek egy részéből azt a főlépcsőt újítjuk fel, amelynek fokain annak idején az óriás sakkfigurák álltak” – részletezte Hegedüs Csilla.
A fennmaradó összegből a főépületben az egykori előcsarnok fölötti egy, I-acélgerendák által tartott függőfolyosót alakítanak ki, amely átjárást teremt az emeleti térrészek között. A főépület emeletén jól láthatók a fél évezred építéstörténetének nyomai, a reneszánsz ajtókerettől kezdve a kommunizmus idején beépített betonfödémig, amely tulajdonképpen megtartotta a romosodó épületet, és amit meg is hagynak majd.
Az egykori előcsarnok és a fölötte levő függőfolyosó tehát egy összetett, átlátható, és különleges 21. századi tér lesz, amelyet azonban az eredeti falak, boltozatok uralnak. Ezen a részen a helyreállítás óriási munka volt, mivel a boltozatok mindenhol be voltak omolva, a falszerkezet tönkre volt menve, de a hozzáértő csapat ezt orvosolni tudta. A továbbiakban fognak nekilátni ebben a szárnyban az utolsó torony boltozatainak, ahova eddig senkit nem tudtak beengedni, annyira le volt pusztulva.
