Innováció, odafigyelés, szürreális installációk a bonchidai Bánffy-kastélyban
Hatodik alkalommal vettem részt az Electric Castle (EC) fesztiválon, de még mindig ugyanolyan lelkesedéssel és kíváncsisággal megyek ki, mint az első alkalommal: alig várom, hogy lássam, idén mit találtak ki a szervezők, hogy néz ki a fesztiválhelyszín, hova rejtettek ismét egy kis színpadot, pihenőzónát, milyen foglalkozások vannak, és természetesen este milyen bulikat tartanak. Már jópár éve csak a nevében elektronikus az Electric Castle, ez idén sem volt másképp, a fesztivál húzónevei között találni indie zenekart, hiphop-, rap-, rock- és metálelemeket keverő együttest, és több rockstílust képviselő formációt is – igaz, hogy a koncerteket követő esti bulikon már nem élőzene szól, hanem a lemezlovasoké volt a főszerep.
Éva először, Orsi hatodszor fesztiválozott Bonchidán (A szerzők felvétele)
Az Electric Castle idén is felülmúlta az elvárásaimat: vannak új lélegzetelállító zegzugok, ahova az ember elmehet két koncert között beszélgetni, feltőltődni, délelőttönként pedig a fesztiválszponzorok által kínált tevékenységek, foglalkozások között lehet válogatni, idén például korcsonyázni is lehetett július közepén egy támogatónak köszönhetően. Ám az EC nemcsak a minőségi fesztiváltevékenységek és kiváló koncertek terén kimagasló, minden évben olyan célokkal áll elő, amely a fesztiválozók tiszteletét is elnyeri. A szervezők eddig is nagyon figyeletek arra, hogy egy zöld eseményt hozzanak létre, ezért idén is nagyon nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a környezetszennyezés minimális legyen, ennek a célnak az elérésébe pedig a közönséget is bevonták. Az EC ugyanakkor az első olyan romániai zenei fesztivál, amely a halláskárosultak számára is hozzáférhető: a fesztivál számos pontján voltak jeltolmácsok, akik segítették a halláskárosultakat, de az esti koncerteket is „lefordították” számukra.
Nemcsak a kis zugok, a nagyszínpad is lélegzetelállító
Négy-öt óra Kolozsvártól Bonchidáig…
Ám idén sajnos nem zajlott minden zökkenőmentesen, a fesztiválra való kijutás számos ember élményét beárnyékolta, gyakran 4-5 órába telt a Kolozsvár-Bonchida út megtétele. A legtöbb fesztiválozó busszal közlekedett a két település között, a napi többtízer ember szállítása pedig nem egyszerű dolog, főleg nem a túlzsúfolt kolozsvári utakon. A fesztiválozók a szervezőket okolták a kellemetlenségekért, a szervezők pedig az infrastruktúrát, az igazság pedig, ahogy lenni szokott, félúton van. A szervezők több alkalommal szólították fel a fesztiválozókat, arra hogy ne délután induljanak el Kolozsvárról Bonchidára, mert nagy a forgalom, ám mégis ekkor voltak a legnagyobb sorok a buszállomásokon, és arra is megkérték a közönséget, hogy ne használják saját autójukat, mert gátolják a közlekedést, amely kérést szintén nem tartotta mindenki tiszteletben. Ugyanakkor már tavaly hosszú sorokat kellett kiállni Kolozsváron azért, hogy az ember felférjen egy buszra, viszont a szervezők nem tettek azért, hogy a helyzetet orvosolják.
Sarány Orsolya
Telefonos segítséget lehetett kérni, egyenesen Istentől
Az EC átjárást teremt múlt és jövő között – fogalmazódott meg bennem a gondolat, miután nagyjából feldolgoztam az élményeket, amelyet értek a fesztiválon, amelyen első alkalommal vettem részt. Az EC egyébként idén már a hetedik kiadását ünnepli, és – egyebek mellett – arról nevezetes, hogy évről-évre változtat, újít, fejleszt. Hallottam arról, hogy milyen részletekbe menő odafigyeléssel, ízléssel építik ki a szervezők a bonchidai Bánffy-kastélyban s a környező birtokon ezt a sajátos EC-világot, s ezúttal ezt magam is megtapasztalhattam.
Tény, hogy alaposan meg kellett úgymond küzdeni a Bonchidára való kijutásért, mivel az autóbuszjáratra várakozó embertömegek miatt a vonat bizonyult a legésszerűbb megoldásnak, s ezt néhány kilométeres gyaloglást is jelentett a bonchidai állomástól a Bánffy-kastélyig; viszont, miután a fesztivál kapuján beléptünk, fáradtan, porosan is úgy éreztem, megérte ide eljönni.
A csendes zugokban nappal olvasni is lehetett
A fesztivál az egykori Bánffy-birtoknak körülbelül 300 ezer négyzetméteres területét népesítette be, és a természeti környezet adottságait úgy használták ki, hogy egy szinte szürreális világot építettek ki, a fás részeken sejtelmesen megvilágított pallókkal, hidakkal, a legkülönbözőbb módokon létrehozott kis építményekkel, pihenőhelyekkel, labirintus-szerűen kiépített s megvilágított helyszínekkel. A nagyobb csomópontokat, koncertszínpadokat, sátrakat más-más hangulat, zene uralta, újabb és újabb stimulensek érhették az érzékszerveket.
Lenyűgöző volt a látvány, amely a birtokon levő kis tónál fogadott – nem mindennapi fénytechnikai megoldásokkal a tóval átellenben, de viszonylag nagy távolságban álló kastélyépület gyönyörűen visszatükröződött a víztükör felszínén, másrészt, az esti órában, abban a megvilágításban csak maga az épület érvényesült, a maga jellegzetes, impozáns megjelenésével; falainak állapota egyáltalán nem látszott.
Az újmédiás installációk olyan érzést keltettek, hogy a terek átalakulnak
A szervezők tájékoztatásából tudtam arról, hogy nyolc, nemzetközi hírű, újmédiás projektekkel foglalkozó művész alkotásait is elhozták, de ezekről olvasni, s ezeket élőben megnézni teljesen más dolog volt. Az újmédiás installációkban összefonódott a fények, hangok játéka, csalóka képek keletkeztek, s valósággal más-más dimenziókba vonták be az ember képzeletét. A kastély több terme, sőt az egykori istálló is valósággal átalakult – megszűnt felújítás alatt álló romnak lenni; a többszázéves épület a jelenünk jövőbe mutató technológiájával – ha rövid időre is – átalakult, és a korábbiaktól teljesen eltérő érzéseket keltett. És igen, az EC azért jövő fesztiválja, mivel az erdélyi épített örökségnek egyik legmeghatározóbb kastélya köré épül, anyagilag is hozzájárul ahhoz, hogy annak jövőt biztosítson, arról nem is szólva, hogy az EC által a jövő generációinak tudatába is beépülhet, akár sztroboszkópos megvilágításban, hogy egy ilyen kastélynak még a látványa is lenyűgöző, hogy a jövő technológiái azért olyan hatásosak, mert a múlt létező alkotásainak varázsát hangsúlyozzák ki.
Zay Éva
(Borítókép: A jövő és a múlt találkozott Bonchidán. Fotók: Electric Castle/Facebook)
