Jól emlékszem még a „régi szép időkre”, amikor az Albac (valamikor Fehérvölgy) utcában kellett nyomakodni a fent említett ügyosztálynál. Nemcsak bent, hanem már kint az udvaron… Cirkusz, ordibálás; az első nap lehet, hogy nem is tudta beverekedni magát az ember a terembe, amelyben mint heringek a konzervben, úgy feszültek egymás mellett a polgárok, kezükben az elmaradhatatlan borítékmappát, azaz „dosar plic”-et szorongatva, amely nélkül szóba se álltak veled. Aztán néhány év múlva kicsit javult a helyzet, ha jól emlékszem, akkor az egyik ügyfélablakot fenntartották azoknak, akik időpontot foglaltak. Ettől függetlenül a helyzet korántsem volt rózsás, és lelombozódott az ember, ha rájött, hogy ott van intéznivalója.
Szerencsére, ezzel a hatóságok is tisztában voltak, így aztán megszületett a döntés: új helyszínt kell találni az ügyosztálynak.
Azóta most először jártam az új helyen, de ez sem lett a kedvencem. Nem azért, mert a terem, amelyben az emberek a sorukra várnak, nem lett nagyobb, hanem elsősorban az út miatt. Mert Kolozsvár negyedeinek többségéből csak úgy lehet megközelíteni tömegközlekedéssel, hogy legalább egyszer át kell szállni. Mégpedig arra a nyolcasra, amely bizonyos napszakokban csupán óránként jár, s ha pont szerencséje van az embernek és elkapja, akkor is fél órát zötykölődik…
Az épület ugyanis az egykor különálló település, ma már városnegyednek számító Szamosfalva túlsó végén van, ahová egyetlen városi busz jár ki – igaz, immár van további három metropolisz-övezeti járat is, amely megáll a közelében. Szóval, az illetékeseknek annak idején sikerült megtalálniuk az építkezéshez az immár Kolozsvár határát jelző helységnévtábla közvetlen szomszédságában lévő telket, hogy aztán naponta polgárok százai vándoroljanak oda s vissza sofőrvizsgára beiratkozni, jogosítványt felújítani, autó adás-vételét, beíratását intézni. Még járda sincs a buszmegálló és a hivatal közötti forgalmas útszakaszon… Arra csak a második látogatáskor jön rá az ember, hogy ha nem száll le a 8-as végállomásán a buszról – hogy öt percet várjon a villanyrendőrnél, amíg átengedi az országúton, s utána még kétszáz métert gyalogoljon az útpadkán –, akkor a busz megfordul, és pont az ügyosztály elé áll be…
Azt azért hozzá kell tenni, hogy maga az ügyintézés igen gyorsan ment, az online lefoglalt időpontban másodpercre pontosan már vették is át az iratokat, úgyhogy öt perc alatt végeztem is (és még borítékmappa sem kell már…). Csak hát öt percért oda-vissza összesen két órát utazni?
Megjegyzem, szerintem időpontfoglalással pont ugyanúgy megfelelne a célnak az osztály régi helyszíne is. De ha tévedek e tekintetben, akkor is elvárnám az „ötcsillagos” városban, hogy az egyik legfontosabb hivatal könnyen és gyorsan megközelíthető legyen, ne csak autóval, hanem tömegközlekedéssel is, ha már ez utóbbira helyezi a hangsúlyt az önkormányzat. Mert jobb helyszín bizonyosan lenne, lett volna még szinte a belvárosban is – mert lassan már annak számít például a Györgyfalvi út is, amelyen gombamód szaporodnak az új tömbházak és szállodák a régi kertes magánházak helyében…
Szomorú, ha ennyire nem volt pénz, vagy ennyire nem volt ész.
Mindenesetre, aki kitalálta a helyszínt, azt elküldeném Kukutyinfalvára. Zabot hegyezni.
