Közleményében a Magyar Unitárius Egyház kiemelte: a szoborállítás helyszíne szimbolikus, hiszen Kriza János fiatalkora egy részét Torockón töltötte, tanulmányait részben itt folytatta, és a település kulturális emlékezetében máig élő alak, például a Kriza János Kulturális Egyesület és a helyi művelődési ház is őrzi a nevét és szellemi örökségét.
Az ünnepség az unitárius templomban tartott áhítattal kezdődött, ahol Kovács István püspök a 78. zsoltárból vett igével köszönetet mondott a megőrzött hitért és önazonosságért, amely nemzedékeken át megtartotta a torockói közösséget, és amelynek továbbéléséhez Kriza János példája is erőt ad.
„Ahogy a fák gyökereikből merítenek erőt, úgy meríthetünk mi is a múltból” – fogalmazott, kiemelve: Kriza alakja nem pusztán egy szoboremlékmű, hanem élő szellemi örökség, amelyhez a jelen közössége is felemelkedhet. „Kriza János a huszonkettedik püspökünk, aki szolgálatával, hitével, lelkének végtelen szabadság utáni vágyával korszakot nyitott egyházunk és népünk történetében” – summázta Kovács István püspök.
A házigazda, Csécs Márton lelkész-esperes, a Kriza temetésén elhangzott mondatot idézte: „nyomdoka örökre útmutatónk lehet”. Hozzátette: ez ma is eligazító, hiszen a püspök közösségépítő és lelkipásztor is volt egyszerre. Felidézte Székelykő alatt című versét, amely személyes vallomásként őrzi a torockói tájhoz való kötődését. Mint mondta, Torockón fogant meg erős hite, amely 1863-ban püspökként teljesedett ki, ugyanakkor első püspöki vizitációja is Torockóra esett. Kriza életműve nyelvhasználatban, népköltészeti gyűjtésben és templomfelújításokban is maradandó nyomot hagyott, hiszen ő volt az, aki – többek között – bevezette a magyar nyelv használatát az egyházi adminisztrációban, személyesen felügyelte több fontos erdélyi iskola működését, az egyházközségeknek az örökölt kulturális értékek összegyűjtését javasolta, és a sor korántsem teljes. Mindezek azt bizonyítják, hogy Kriza számára az egyház szolgálata és a közösség gyarapítása elválaszthatatlan feladat volt.
A település vezetője, Deák-Székely Szilárd Levente polgármester kihangsúlyozta, büszkék arra, hogy Kriza János Torockón élt és tanult, innen indult sok más egyéniséggel. Az elöljáró fontos életrajzi adatokat is kiemelt Kriza munkásságából, például megemlítette, hogy tanulmányai során hosszú időt töltött Németországban, ahol a Grimm fivérek révén megismerte a néprajzi gyűjtések módszereit – ennek hatására kezdett itthon is hasonló munkába, amelynek gyümölcse a Vadrózsák lett. A polgármester szerint a szobor üzenete jövőbe mutató is: azt példázza, hogy a külföldön szerzett tudás és tapasztalat akkor válik igazi értékké, ha a fiatalok azt hazahozva gazdagítják közösségüket. Deák-Székely Szilárd Levente hozzátette: örvendetes, hogy Torockón emlékjelek állításával is tisztelegnek a településhez kötődő egyéniségekről, például a tavaly Sebes Pál-plakett került az iskola falára, idén októberben pedig a Vaskenyéren szerzője, Gyallay Domokos tiszteletére helyeznek majd el emléktáblát.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki köszöntőbeszédében kiemelte:„Ahova tartozunk, ott felelősségünk van egymásért, a közösségünkért, a jövőnkért. Kriza János szobrát avatjuk – az emberét, aki hűségéért, a közösség építéséért és megtartásáért marad meg emlékezetünkben. Püspökként, néprajzkutatóként és költőként is Erdélyt szolgálta, azt a szülőföldet, ahol békében élhetünk egymás mellett, hűek maradva hitünkhöz, nyelvünkhöz és gyökereinkhez.” Hozzátette: Kriza János életét a csendes, következetes szolgálat jellemezte, olyan ember volt, aki közösséget épített és megtartott, értéket teremtett az unitárius egyház és egész Erdély számára.
Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, egyszersmind Kriza János-leszármazott, felidézte a neves ős származását, életútját, kiemelte egyházújító, úttörő néprajzkutató, mesegyűjtő, költő és műfordító szerepét. A politikus ecsetelte a nemzet és a magyar nyelv megmaradása érdekében vállalt áldozatos munkáját, rámutatva: Kriza úttörő munkája, a Vadrózsák című gyűjtemény 1863-ban jelent meg, ami elindította a modern magyar néprajztudomány kialakulását.„Fojtogató légkörből az elmúlt 150 évben nem volt hiány, de ő példát adott arra, hogy mennyi szép és lelkesítő dolgot lehet tenni magyarságunkért. Ebben a kitartó munkában a hit volt a támasza” – hangsúlyozta Németh Zsolt.
A szónoklatokat Kovács István püspök zárta, rámutatva: a Magyar Unitárius Egyházban 2025 egyszerre a Kriza-emlékév és a küldetés éve, és amikor ezeket a jubileumokat meghirdették, nem is sejtették, mennyire összeillik a két téma. Beszédében a püspök Kriza János lelki portréjának felvázolására fókuszált és úgy jellemezte, mint aki mindig a teljességhez mérte magát, szerényen, mégis felelősen élt egy kritikus korszakban, hozzátéve: „nehéz időkben nagy embereket hív szolgálatra az Úr”. A püspök szerint Kriza meggyőződéssel vallotta, hogy az ember felemelkedésének útja a tudás, ezért támogatta az oktatást, és kapcsolatokat épített az angolszász unitárius közösségekkel. A Keresztény Magvető alapítójaként irodalmat vitt az egyházi életbe, ezzel is gazdagítva közösségét. Példája ma is azt üzeni, hogy a hit, a tudás és a közösség szolgálata elválaszthatatlan egymástól.
A köszöntőbeszédeket követően a helyi gyermekek műsora idézte meg a püspök szellemiségét. Ezután az ünneplő gyülekezet kivonult a templom külső fala mellett elhelyezett szoborhoz, ahol a torockói rezesbanda felvezetője után, Kovács István püspök áldást mondott, majd Németh Zsolttal leleplezték a Kriza-mellszobrot.
A művészien kivitelezett szobor Túri Török Tibor, Magyar Ezüst Érdemkereszt-díjas szobrászművész, múzeumtulajdonos, Krúdy Gyula-díjas író munkáját dicséri. Felszólalásában az alkotó elmondta: örömmel dolgozott a püspök portréján, mert arcvonásai kifejezőek, karaktere könnyen megragadható. Nem pusztán a formai arányokat követte, hanem arra törekedett, hogy a finom részletekben is megjelenjen Kriza személyisége. Az ünnepség a résztvevők közös fotójával, majd szeretetvendégséggel ért véget.
