Az évforduló alkalmával szervezett csütörtök délutáni rendezvényen telt ház előtt mutatták be Az Erdélyi Ferences Rendtartomány ideiglenes szétválasztása (1940–1944) című kiállítást a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének dísztermében. A tárlat az intézet munkatársa, Toth Szilárd egyetemi docens és egykori hallgatója, az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár levéltárosa, Szabó Xénia közös munkája.
Az eseményt Nagy Róbert Miklós, az intézet vezetője nyitotta meg. Köszöntője után Urbán Erik ferences tartományfőnök beszéde következett, aki hangsúlyozta: az Erdélyi Ferences Rendtartomány a 2023–2026 között zajló ferences jubileumi évek részeként Assisi Szent Ferenc 800 éves évfordulóira emlékezik. Az idei év központi témája a Naphimnusz, amely a teremtett világ harmóniáját és az Istenbe vetett bizalom erejét állítja a figyelem középpontjába.
A tartományfőnök kiemelte: a jelen alkalom célja nem a múlt nehézségeinek fájdalmas felidézése, hanem a ferences elődök példamutató hűségének és emberi helytállásának méltatása. A 20. század viszontagságai, különösen az 1940–1944 közötti évek komoly próbatételt jelentettek a rend számára, ám a közösség gyorsan alkalmazkodott, és a Gondviselésbe vetett bizalommal folytatta küldetését. A jubileumi események célja éppen e maradandó értékek újrafelfedezése és továbbadása.
A megnyitót követő előadás-sorozatban elsőként Toth Szilárd ismertette a második bécsi döntés előzményeit és következményeit, térképekkel szemléltetve a korabeli politikai helyzeteket. Kitért arra is, hogy a történetírásban máig vitatott a „döntés” és a „diktátum” kifejezések használata az 1940. augusztus 30-án történtekre. Ezután Szabó Xénia mutatta be az Erdélyi Ferences Rendtartomány déli, Romániában maradt 13 kolostorának 1940 és 1944 közötti élethelyzetét. Előadását több levéltári forrásra alapozta, különösen pedig Az Erdélyi Ferences Komisszariátus Tanácsosi Gyűléseinek Jegyzőkönyve (1940–1945) dokumentumaira. A korszak hangulatát érzékletesen mutatja a vajdahunyadi ferencesek háztörténetének bejegyzése, amely így fogalmaz: „1940. augusztus 30-ikát gyászkeretbe foglalhatjuk. A bécsi döntés az erdélyi egyházmegyét két részre osztva, a felsőt visszaítélte az egykor elszakított Magyarországnak, a másik visszamaradt terület lakósai részben saját elhatározásukból kifolyólag, részben a nem törvényes áthelyezés következtében tömegesen hagyták el egyházközségünket. A jobb, buzgóbb és áldozatosabb híveinket elveszítettük. Több mint négyszáz katolikus hívővel apadt egyházközségünk létszáma. Főképpen a fiatalok mentek el.”
A rendezvény különlegességeként a közönség megtekinthette Réthy Rezső P. Apollinár (1895–1987) ferences szerzetes egyedülálló bélyeggyűjteményét is, amely 1938 és 1944 között Felvidékről, Muraközből, Vajdaságból és Erdélyből származó, Magyar Királyi Posta feliratú, „visszatért” jelöléssel ellátott bélyegeket és képeslapokat őriz. A ma fennmaradt negyven darabból álló kollekció értékét nem mennyisége, hanem történeti jelentősége adja.
A két előadást követően kötetlen beszélgetés és jó hangulatú együttlét keretében tekintették meg az érdeklődők a kiállítást, amely további eszmecserére és személyes találkozásokra is lehetőséget adott.
A kiállítás anyagát tervezik a 2026-os Kolozsvári Magyar Napokon is bemutatni a Magyar Történeti Intézet hagyományos előadásai keretében.
