Borítókép: Fekvőtámasz-kihívás a tavaly ajándékba kapott régi Ford tűzoltókocsival
Ez Erdélyben különösen érdekes lehet, hiszen itt a kisebbségi lét mindennapjainak satuja már amúgy is előszeretettel enged ki szavakat és jelentésárnyakat, somolyogva lesve, mi lesz, ha ezek találkoznak? Hogyan ismerik fel, fogadják majd (el) egymást?
(Szaggatott örökfagy föld: permafroszt.)1
***
Páll-Szabó Ferenc történész barátommal Aranyosszék talán legrégibb (1892) kézi meghajtású tűzoltó-kocsifecskendője nyomába eredtünk. Beszélgetünk.
– Ez egy olyan tűzoltóegylet – magyarázom –, amelyik… hogy is mondjam… összeszedi a falu embereit, és kollektív élményt biztosít számukra. Azaz: tudatosítja bennük, hogy valahova kell tartozni, és jó együtt lenni. Erdélyben ez természetes: önszerveződés…
Hirtelen nem jut eszembe pontosan, mit is írnak erről a facebook oldalukon – térerő nincs, nem tudom bepötyögtetni a keresőbe az egyesület nevét –, így marad a szótársítások táncritmusának sajátos fejtegetési módja.
(A permafroszt nyelvtana – örökfagyból kandikáló szószerkezetek.)
***
Kövendi Élet, 1934. július-augusztusi szám.
,,Tűzoltó Egyletünk felhívásunkra szép számmal és nagy reményre jogosítóan megalakult. Csekme Domokos parancsnok, Csép Márton alparancsnok és Bartha Sándor szakaszparancsnok segítségével minden vasárnap reggel gyakorlatoznak. Felszereléseinket valamennyire rendbe hozták. Szükség volna még egy néhány baltára, kötélre s más fontos eszközökre. Kérjük azokat, kik célját és hasznát látják ennek az egyesületnek – fizessenek egy valamilyen kis összeget Koncz Máté pénztárnokhoz.
Szerintünk a tűzoltóságnak nagy és széleskörű feladatai és munkái lesznek, megérdemlik ,hogy saját érdekünkben támogassuk őket. A tűzoltóság derék gárdájának kívánunk kitartást, lelkesedő hangulatot, fegyelmet és munkaszeretetet.”
***
Ameddig Nyegre Csabát, az önkéntes tűzoltóegylet elnökét várjuk a Tarnóczy-féle2 kézi meghajtású tűzoltó-kocsifecskendő előtt, Páll-Szabó Ferenc történész régebbi tűzvészekről mesél.
– A falvakat csak ritkán érték nagy tűzvészek – mondja. – Főleg azért, mert a települések nem voltak annyira zsúfoltak. Ennek ellenére néha azért kialakult egy-egy nagyobb tűz, főleg ha „segítséget kapott.” Így történt ez Felvincen is, Aranyosszék központjában, 1848-ban. Ekkor az osztrák-román csapatok „segítettek” a város átalakításában: minden irányból felgyújtották azt. Szerencsére a várost sikerült az ellenség érkezése előtt kiüríteni.
A nagyobb városok ezzel szemben külső beavatkozás nélkül ki tudták termelni a maguk kisebb-nagyobb tűzvészeiket. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a tény, hogy az utcák szűkek és zsúfoltak voltak (ekkoriban még álltak a városfalak és mindenki „bent” szeretett volna lenni, ráadásul az összes tiltás ellenére bőven használtak fát építkezéskor). Kolozsvár is így járt 1876-ban.
A tűz egy szabóműhely fából épített konyhájából indult ki és 88 telket emésztett fel, több mint 200 épülettel. A kolozsváriak szerencséjére már ekkor két tűzoltóság működött a városban: a Kolozsvári Önkéntes Tűzoltó Egylet és a Monostori Önkéntes Tűzoltó Egylet, mindketten derekasan helytálltak, de a Tűzoltótorony megrongálódását ők sem tudták megakadályozni.
***
Időközben megérkezik Nyegre Csaba, a Kövendi Önkéntes Tűzoltó Egylet elnöke.
Szemügyre vesszük a régi fecskendőt. Csaba tíz éve él Aranyosszéken, lelkének kedves ez a vidék. Sokat olvasott, régmúlt időket feltáró iratokat tanulmányozott. Az itt élő idős emberek meséltek, a faluban működött tűzoltó egylet. A Kövendi Élet lapjait forgatva látta, hogy a tűzoltók nem csak tüzet oltottak, hanem kulturális, közbiztonsági és egyéb hasznos feladatokat is elláttak. Mivel a sorkatonaságnál tűzoltó volt, nem volt idegen számára ez a terület; ezt a hagyományt, aminek múltja van Kövenden, újraélesztették. Szerepe ugyanaz, mint a régmúlt időkben – amint arról a Kövendi Élet is ír: „Önzetlen munkájukkal mutassanak valóban keresztény szolgálatot.”
Tűzoltóbemutató a 2019-es kövendi falunapon, a kézi meghajtású fecskendővel
Amíg Nyegre Csaba mesél, fotókat és tűzoltóbálok plakátjait nézem. Közös gyakorlatozás erdélyi hivatásos és önkéntes tűzoltókkal, magyarországi és szlovéniai testvérkapcsolatok, adomány-tűzoltóautó érkezése. És egy bejegyzés, ahol az önkéntes tűzoltókat lánglovagoknak nevezi valaki. Lángok és lovagok...
Csodálom az albumot, nem is figyelek már minden részletre, amit Nyegre Csaba mond, ugyanis meghatározó gyerekkori emlékem elevenedik meg most előttem: óvodás koromban ugyanis bádogból készült játéktűzoltóautókat gyűjtöttem. Jeget szállítottam velük, jégcsapdarabkákat.
(Az olvadás mint reverzibilis fagypont alá bukás – szavak úszótanfolyama.)
***
Nézzük a Tarnóczy-féle kézi meghajtású (1892) tűzoltó-kocsifecskendőt, és nekem újra a szavak kromoszómatánca jár az eszemben. Szinte félve keresem magamban azt a tüzet, ami a Tarnóczy név mellé, íme, a dühös Ady Endrét hozza felszínre.
Ady számára ugyanis „fagyos téma” volt a Tarnóczy/Hunnia Gépgyár és Vasöntöde Részvénytársaság, ugyanis a szemfüles Tarnóczy Gusztáv vezérigazgató politikai tőkekapcsolatai hozadékaként rövid időre Kossuth Ferencet választatta meg a társaság elnökének.
Ady valósággal dühöngött, hogy a Kossuth nevet hozzácsapják-ragasztják egy Vasöntöde Részvénytársaságáéhoz. „Határozottan tiltakozunk az ellen, hogy a Kossuth nevet népbolondításra használják fel. Ha erre Kossuth Ferenc maga vigyázni nem fog, hát majd vigyázunk mi, akik igazi Kossuth pártiak vagyunk.”3
Azaz: abcug Tarnóczy!
(Olvadnak a szavak – egymáshoz csapják őket; repedni vágyik a szaggatott örökfagy föld. Posztmodern szó-tűzoltás.)
1 Periglaciális területek geomorfológiája – szaggatott örökfagy föld (permafroszt)
2 Tarnóczy Gusztáv 1872-től két cikluson át Deák Ferenc párti parlamenti képviselő volt; az 1880-as években a gépgyártásba is belefogott (gép, tűzoltó-szer, fecskendő, szivattyú) stb.
3 Podhraczky Rezső dr. cikkéből (Ellenzék, 1901) idéz Ady
