Az országos gazdasági előrejelzési bizottság valamint a munkaügyi minisztérium bejelentette, hogy előrehozzák a jövő januártól tervezett minimálbérnövelést, és már most, november elsejétől növekedni fog ez az összeg, a jelenlegi 1900 lejről 2080 lejre. Ráadásul nem csak erről az egyszeri növekedésről lenne szó, hanem emellé még két típusú minimálbért is bevezetnének: a felsőfokú végzettséggel rendelkező alkalmazottak minimálbére 2350 lej lenne, valamint a több mint 15 év ledolgozott idővel rendelkező alkalmazottaknak szintén 2350 lej lenne a minimálbére. Tehát ezzel úgynevezett differenciált minimálbéreket vezetnének be – vagy vissza, hiszen volt már erre példa korábban, hogy a szakképzetlen munkás, szakmunkás, líceumi valamint egyetemi végzettséggel rendelkező alkalmazottaknál a fizetéseket eltérő arányban kellett növelni illetve megállapítani. A kormányelképzelés szerint a minimálbérek majd folyamatosan növekednének: jövő októbertől 2250 lejre a végzettség nélkülieknek és 15 évnél kevesebb munkaidővel rendelkezőknek, 2520 lejre pedig a felsőfokú végzettségűeknek és 15 évnél több munkaidejűeknek; egy év után, 2020 októberében pedig újabb növekedés következne hasonlóan differenciáltan, 2430 illetve 2700 lejre – ez nettóban 1537 illetve 1685 lejt jelentene (majd). Idén, ha bevezetik az intézkedést, 1492 lej fizetést kapnának kézbe a felsőfokú végzettek és több mint 15 éve dolgozó alkalmazottak, 148 lejjel többet, mint a kevesebb munkaidővel rendelkezők és végzettség nélküliek. Természetesen az állami költségvetés plusz nyereségét is kiszámolták az elméleti gazdasági előrejelzők: idén állítólag 516 millió lej többletbevétele lenne az államnak, ha már november elsejétől alkalmaznák az új béreket, és ez hozzásegítene a tervezett legtöbb 3 százalékos költségvetési hiány (a bruttó nemzeti össztermékből) betartásához. Mert mind az infláció, mind a költségvetési hiány jóval nagyobbnak mutatkozik a tervezettnél és megígértnél.
Az elméleti (gazdasági előrejelző) szakemberek azonban csak egyoldalúan gondolkoznak. Kötelezően növelik a minimálbéreket, a munkaadók majd ennek megfelelően nagyobb társadalombiztosítási hozzájárulást törlesztenek az államkasszába, növekszik ezáltal az állam bevétele, nagyobb lesz az alkalmazottak fizetése, többet fognak költeni, ez jót tesz a gazdaságnak mert növekszik a kereslet, ezáltal a termelés is növekedni fog, több munkához több alkalmazottra lesz majd szükség …. és így tovább. Valószínű, ez a képlet alkalmazható is ideig óráig, vagy adott területen, ágazatban. Minden oldalról elemezve és alaposabban odafigyelve a gyakorlatra, a valóság árnyaltabb és siralmasabb. A közszféra, az állami intézmények minden bizonnyal tarthatnák a lépést a minimálbér folyamatos növelésében, hiszen az adóbefizetésekből biztosítják a szükséges pénzügyi keretet. Bár az is figyelemre méltó, hogy a minimálbér növelésének bejelentésével egyidejűleg ígérte meg a kormány az Európai Bizottságnak a közalkalmazotti bérek és egyéb kiadások befagyasztását … A magánszféra ellenben a bevételeiből próbál megélni, amelyek a növekvő kiadások (mint amilyen a folyamatosan felfele változó minimálbér is) miatt egyre csökkennek. Persze az is számít, hogy milyen gazdasági területről beszélünk, hiszen például az informatikai szektorig, ágazatig el sem ér a minimálbérnek még a szele sem. Az ilyen jellegű kormányintézkedések elsősorban a kis és közepes vállalatokat érintik hátrányosan, a szolgáltatással, kereskedelemmel foglalkozókat, a kevésbé jövedelmező iparágakban tevékenykedőket. Azok kerülnek hátrányba ismételten, akik eddig is kénytelenek voltak minimálbért fizetni valamint minimálbérért dolgozni. Mert nem minden munkaadó, aki minimálbérrel alkalmaz személyzetet, feketén fizeti pluszban és jobban az alkalmazottját – hanem csupán ennyit képes megengedni magának, hogy fenntartsa a vállalkozását is. Ha pedig most ismételten plusz kiadásra kényszerül, jobb híján elbocsájtja a személyzetét vagy csődbe megy – erre próbált figyelmeztetni a kis és közepes vállalkozások szövetségének elnöke is. Az Adótanács elnökének pedig úgyszintén az volt a véleménye, hogy elsősorban azt kellene megnézni, a minimálbér növelésének milyen gazdasági hatásai lesznek a vállalkozókra, tekintettel arra, hogy sokuk esetében a fizetésekkel kapcsolatos kiadások jelentik a legnagyobb anyagi terhet. Romániában jelenleg közel kétmillió munkavállaló, tehát az alkalmazottaknak mintegy fele (46 százaléka) minimálbérrel van alkalmazva, akiknek nagyobb része a differenciált minimálbérnek a nagyobb összegére lenne jogosult. Ezt a megkülönböztetést is máris sokan bírálták, hiszen valóban, a munkaadó és munkavállaló közötti egyezkedésnek, továbbá az elvégzett munka minőségének és fontosságának kellene eldöntenie, hogy nagyobb bérre érdemes valaki csupán a ledolgozott munkaévekért, vagy a plusz szakmai végzettségért és több, jobb teljesítményért.
Most ismételten egy olyan intézkedéssel szembesülünk, amely amellett, hogy elkeseredett pénzszerzési és államkassza feltöltési kísérlet, de köszönőviszonyban alig van az elmélet a kivitelezhető gyakorlattal.
