A beszélgetés elején Papp Attila Zsolt elmondta, a kötet nemcsak annyiban tér el a magyar piacon megjelenő szabványos verseskötetektől, hogy „elég vaskos, 256 oldalnyi versről van szó”, de a keletkezésének, írásának története is érdekes. A kötetet több évig írta, „hosszan és alaposan” Fekete Vince, miközben sorra jelentek meg más könyvei, folyamatosan részt vett az irodalmi életben. A szerző elmondta, a kötet első verseit 11 évvel ezelőtt írta.
– S már akkor gyanítottam, sejtettem, hogy Vargaváros címmel írni fogok egy könyvet. De hogy ez mi lesz, hogyan alakul, ez a hógolyó hogyan növekedik majd, ha legurítottam a tetőről, azt akkor még nem tudtam. Menetközben készültek egyéb könyvek is, a verses meseregény, a haikukötet és a tavaly megjelent Szárnyvonalról is azt gondoltam, hogy ennek a könyvnek egy ciklusa lesz – részletezte a kötet írását Fekete Vince.
Az elmúlt közel egy évtizedben végül több mint 100 verset írt a Felső-Háromszék vidékéről, a Kézdivásárhely, Katrosa, Kászonok, Szent Anna-tó, Bálványos, Kommandó által határolt „Bermudáról”, amely amúgy egy pár négyzetkilométeres terület. A kötetbe végül 94 költemény került be. Fekete Vince elmondta, miután megvoltak a versek, azok szerkezetét kellett kidolgoznia. Ez tényleg fontos neki, erről árulkodik e kötet szerkezetének pontossága, precizitása – a szerkezet kidolgozásakor kinyomtatta mind a 94 verset és a teraszán rendezgette, tette sorba azokat.
A Vargaváros című kötet elsősorban az időről szól
Végül a verseket négy ciklusba rendezte, a ciklusokat három pillér, az első, az utolsó és a középső, Drón című vers fogja össze – a kötet egyébként a középső, központi vers köré szerveződik, amely egyfajta „lelki drónfelvétel” is. A ciklikusság mellett a koncentrikusság jellemzi a kötet rendezését, de a szerkezet kialakításakor a versekben megjelenő szimbólumokat is figyelembe vette, úgy rendezte az írásokat, hogy azok mintegy válaszoljanak egymásnak.
A kötetnek két mottója is van, ezek mind az időhöz kapcsolódnak, hiszen „ez a kötet elsősorban az időről szól, s csak az alatt szól a földrajzi helyről”, magyarázta Fekete Vince.
Bár Kézdivásárhely és környékének elmúlt 100 évét dolgozza fel, ez nem helytörténeti írás, emelte ki a költő. A könyv kidolgozásakor alaposan dokumentálódott, számos, a területről szóló könyvet böngészett át, a Székely Újság 20 évfolyamát is átolvasta, kíváncsi volt arra, mi történt városában, jegyzetelte az eseményeket, történéseket, személyeket. Az olvasottakból több elemet beemelt a kötetbe, de „patikamérlegen” mérte, hogy miből mennyi kerüljön be a versekbe. Néha egész történeteket szinte változatlanul tett be a kötetbe, más elemeket átdolgozva helyezett el. Papp Attila Zsolt szerint egy-egy verse olyan, mint egy „talált tárgy, mintha egy korabeli újságból lenne beemelve”. Hangsúlyozta, hogy a kötet ironikus, játékos, szatirikus, másrészt mélyről jövő együttérzéssel, szolidaritással szól azokról az emberekről, akikkel Fekete Vince együtt él.
Az eseményen a költő több részletet is felolvasott a kötetből, köztük a Székelyföldet övező mítoszokat felvonultató, iróniát, öniróniát nem mellőző Székejfőd címűt.
(Borítókép: Bemutatták Fekete Vince Vargaváros című kötetét. Fotók: Horváth László)
