A cipzárkovács, ez a – mindenekelőtt a gyermekirodalom műfajába sorolható – kötet 2024-ben látott napvilágot a Gutenberg Könyvkiadó gondozásában. Szabó Róbert Csaba író, szerkesztő, drámaíró nem csupán a fiatalabb korosztálynak szánta művét, lapjai a felnőttek számára is izgalmas és szórakoztató olvasmányt kínálnak. Orosz Annabella fekete-fehér illusztrációi – amelyek tudatosan felnőtt szemmel is értelmezhető vizuális világot teremtenek – méltó módon egészítik ki a történet szövetét.
Szabó Róbert Csaba meseregényének főhőse Taki, egy tizennégy éves fiú, akinek szülei külföldön dolgoznak. A nagyszüleivel maradt fiú merész elhatározással futárkodni kezd, hogy az összegyűjtött pénzbő egyszer szülei nyomába eredhessen Angliába. Ám számításaiba hamarosan hiba csúszik: útját keresztezi Pedro, a különc és kissé bolondos feltaláló, valamint annak unokája, Maja. Innentől kezdve a történet már nem csupán egy fiú elszánt utazásáról szól, hanem egy fantasztikus világ kapujáról, amelyet Pedro különleges találmánya, a térugrást elősegítő cipzár nyit meg előttük – olyan eszköz, amely kalandok sokaságát indítja el a valóság és képzelet határmezsgyéjén.
Szabó Róbert Csaba története először a Napsugár gyermekirodalmi lap hasábjain jelent meg folytatásokban, színes illusztrációkkal – szintén Orosz Annabella rajzaival, de nem azonosakkal a könyv fekete-fehér világához képest. A szerző szerint a meseregény hangnemének formálásában meghatározó szerepe volt a Napsugár szellemiségének, hiszen már a kezdetektől annak fiatal olvasóközönségét kívánta megszólítani – oly módon, hogy az ő világuk nyelvén szóljon, de mélyebb rétegeiben a felnőtt olvasó számára is értelmezhető maradjon. „Sokat segített nekem a felnőtt regényem (szerk. megj. Pokoltó) megírásában a meseregény, hiszen a mesékben lehet szabadon szárnyalni és fiktív lényeket behozni, persze betartva, szigorúan a mesélés szabályait” – vallotta a szerző.
A kötet a Napsugár hasábjain megjelent írássorozat kibővített verziója, amelyben a történet színterei nem pusztán a képzelet szülöttei, hanem valóságos helyszíneket idéz meg – ez a vonás Szabó Róbert Csaba prózavilágának egyik meghatározó jellemzője. A Cipzárkovács esetében ezek helyszínek marosvásárhelyiek: az ismerős terek és hangulatok finoman ágyazódnak be a fantázia történetébe, sajátos átjárást teremtve a konkrét és a képzeletbeli világ között. „A felnőtt regényem pontosan ezt a struktúrát követi, nincs olyan helyszín a Pokoltóban, ami nem járható be, nincsenek benne fiktív, kitalált helyek. Arra jöttem rá, hogy ez micsoda élmény az olvasóknak is, de egyébként nekem is, hogy ismert, bejárható helyszínekről lehet olvasni bennük” – mutatott rá.
Orosz Annabella illusztrációiról a szerző elárulta, hogy mindig szoros szálakkal kötődnek a valósághoz – hol tudatosan, hol a véletlen játékaként. A Vajon nagyi című kötetben például a szerző gyermekének szobája köszön vissza a rajzokban, míg A cipzárkovács esetében marosvásárhelyi épület szolgált ihletforrásként – méghozzá nem más, mint a szerző anyósának szomszédságában álló ház. Az Újratöltés című ifjúsági regény illusztrációiban pedig egy hagymarajongó kutya bukkan fel, akinek alakja később – mintegy a képzelet igazolásaként – egy kirándulás alkalmával szó szerint szembejött az illusztrátorral. A rajzok így nemcsak díszítőelemek, hanem finoman elrejtett valóságlenyomatok is, amelyek titkos kapcsokként fűzik össze a művészetet az élet mindennapi részleteivel. „Annabella ilyen kukkoló-rajzoló, gyakran hoz be elemeket a saját környezetemből. Nagyon rá tudunk hangolódni a közös alkotásra, mindig valami olyasmire tapint rá, ami személyes tud lenni. Az utólagos véletleneket pedig nem tudjuk megmagyarázni, de állandóan ilyen dolgok érnek minket, hiszen amiket ő megrajzol, vagy én megírok, azok felbukkanak utólag az életünkben” – majd felkacag a véletlenek komikumán.
