VÁRY-SYLVESTER PÉTER

A múzeum ötlete közel hét évre nyúlik vissza, tényleges megalapítására 2022-ben kerülhetett sor, miután a helyi önkormányzat az Országos Helyreállítási Alaptól (PNRR) támogatást kapott a projektre. Tavaly óta zajlanak az épület átalakítási munkálatai, de már jóval korábban kezdetét vette az adománygyűjtési folyamat – hiszen nincsen múzeum berendezés nélkül. Ez a fejezet az intézmény létesülésének egyik legaprólékosabb folyamata, de egyben a legizgalmasabb is. Ebben veszek részt jómagam is immár néhány éve.

A kommunizmusról bőséges ismereteim vannak, hiszen a történelem a szakmám és a jelenkor a szakterületem. Habár nem kényszerültem benne élni, jártas vagyok a kor megannyi részletében, ismerem viszontagságait, de szépségeit is. Viszont az adományozási folyamat az érdekesebbnél érdekesebb darabok feltérképezésén, begyűjtésén jóval túlmutat. Minden tárgynak története, és következésképp lelke van, amelyekről gazdáik előszeretettel mesélnek. Ilyenkor pedig megismerek kitűnő embereket és páratlan élettörténeteket, amelyek által magam is gazdagodom.

Kolozsvár számára sem ismeretlen már a leendő múzeum, és nem csupán az erdélyi sajtóból, hiszen egyetemi éveim alatt jártomban-keltemben mindenfelé elhintettem a hírét. Tucatnyi kolozsvári adományozó ajánlott már fel nippeket, kerámiákat, kristályüvegeket, kitűzőket és olyan háztartási cikkeket, amelyek a múlt rendszerből öröklődtek át. Ugyanakkor érkezett már falitükör és Casnica varrógép, Albatros rádió és régi vasaló, szovjet ventilátor és Diana hajszárító, Pluto teniszütő és gázmaszk is Kolozsvárról.

De a gyűjtési folyamat még nem ért véget, számos elengedhetetlen tárgy még hiányzik. Gyermekjátékokra, egyenruhákra (sólyom, pionír, hazafias gárda, munkásőrség, katonaság), piperecikkekre (szappanra, fogkrémre, mosdószerre, vagy a hírhedt Amerikában nyomtatott Bibliák bezúzásából készített WC-papírra) még nagy szükség van. Hiánycikkek továbbá a mikronyomtatványok (ételjegyek, „loz în plic”, tömegközlekedési jegyek), a kilakoltatásról, kényszerlakhelyről, elkobzásról szóló dokumentumok, „szekus” dossziék, fényképek (sorban állásról, tömegeseményekről, felvonulásokról). Az eredeti iratok, fotók esetében megoldható azok digitalizálása, majd visszajuttatása a tulajdonoshoz, amennyiben nem válna meg tőlük véglegesen. Ugyanakkor a „poloska” is elengedhetetlen eleme a rendszernek, ép állapotú korabeli lehallgató-készüléke pedig még nincsen a múzeumnak.

Berendezési tárgyakkal, főként bútorokkal már megfelelően el van látva a múzeum, ellenben hiány van a lakások hangulatát adó perzsaszőnyegekből, falvédőkből, művészi reprodukciókból, konyhai felszerelésekből (például műanyag- és festett üvegpoharakból), hétköznapi használati cikkekből. Ceaușescu-portré is elkelne még néhány, akárhány füle is legyen a pártfőtitkárnak rajta, valamint a kor ikonikus járműveiből, például a Mobra és Carpați motorkerékpárokból sem érkezett még egy darab sem. Az utóbbiak nem is kell, hogy működőképes állapotban legyenek, hiszen a kiállítás részét képeznék.

Ha önnek is lapul az otthonában egy-egy régi tárgy, dokumentum vagy relikvia, amely a kommunizmus korszakát idézi, és szívesen hozzájárulna a múzeum gyűjteményéhez, kérjük, keresse Váry O. Pétert a 0740-071036-os telefonszámon.

Borítókép: a szerző felvétele