Személyesen megélt és elmesélt történetek az Elmúlt jelen kiállításon
A Tranzit Házban szerdán, a Kolozsvári Magyar Napok keretében megnyitott Elmúlt jelen című kiállításra az érdeklődők azt megelőzően az interneten már ráhangolódhattak, hiszen az Eurotrans Alapítvány Elmúlt jelen című projektjének júliustól működik weboldala is, az elmultjelen.ro. A projekt célja, hogy a romániai rendszerváltást a romániai magyarok szemszögéből mutassa be. Az elmultjelen.ro oldalon három fő felületen tájékozódhatunk: az „idővonalon”, a „tedd hozzá” rovatban és a „kiállítás” felületen. Az „idővonal” időben három fő periódusra osztja a közelmúlt történelmét: kommunizmus, forradalom és 1990, a rendszerváltás éve. A kommunizmus időszakát magába foglaló idővonal a kommunista hatalomátvétel kezdeteitől az 1989-es decemberi eseményekig időrendi sorrendben mutatja be a romániai magyarság életének fontosabb történéseit; a forradalom idővonal 1989 decemberének országos, valamint a kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyföldi és partiumi eseményeket foglalja össze egy-egy jellegzetes fotóillusztrációval; a rendszerváltás, vagyis 1990 idővonala a január–december közötti eseményeket két részre osztva mutatja be, egymás mellé állítva a kezdeti optimizmust, a forradalmi eufóriát, majd a fekete márciusi eseményeket és a májusi választások utáni részleges kiábrándultságot. Erre az időszakra a stabilizációs törekvések és a kétségek egyaránt jellemzőek – mindez azonban nem törte meg a magyarság kezdeti szervező energiáját, amely ma is érezhető többek között intézményei révén is – fogalmazzák meg a weboldalon. Ez a hármas felosztás tulajdonképpen igyekszik bemutatni azt, hogy itt a magyarság „mit tett le az asztalra” a szocializmus éveiben, majd hogyan éltük át a forradalmi sorsfordító eseményeket, és ezt követően hogyan alakult az első szabad év, továbbá mit adott a magyarságnak ez a szabadság.
Az elmultjelen.ro oldalon érdemes keresgélni a történelmi időszakok eseményei között, hiszen nemcsak a leírásokat találjuk meg, hanem változatos fotógalériát is böngészhetünk, amelyben korabeli eseményfotók, újságkivágások idéznek fel kulturális (például tavirózsa-fesztivál az 1960-as évekből, Siculus fesztivál a hetvenesekből…) vagy politikai, közéleti eseményeket. Továbbá az oldalnak nemcsak érdekessége, de fontos kezdeményezése is a „tedd hozzá” rovata (menüpontja), amely révén a látogatót bevonja az emlékezésbe, közös múltunk közös felépítésébe. Ezáltal a kordokumentumokat újabb és folyamatos adalékokkal lehet kiegészíteni, ez teszi interaktívvá az oldalt. Aki tehát szeretné, megoszthatja a szerkesztőkkel saját élményeit vagy tapasztalatait az említett időszakról és témáról, valamint korabeli fényképet is küldhet. Ezeket az emlékeket szintén el lehet olvasni a különböző korszakoknál. Az idővonalon ily módon 184 esemény, 1522 kép és 17 emlék idézi meg az említett korszakot.
Az Elmúlt jelen projekt azonban nem állt meg a weboldalnál, hanem a kezdeti elképzelést követve, a projektben részt vevő szakemberek munkája révén (Blos-Jáni Melinda vizuáliskultúra-kutató, egyetemi oktató, Fodor János történész, egyetemi oktató, Miklósi Dénes képzőművész, grafikai tervező, Molnár Beáta kiadványszerkesztő, Török Tihamér grafikai tervező, Lepedus-Siskó Péter videó, Butka Gergely kommunikáció, Kinizsi Zoltán projektvezető) kiteljesedett egy „utazó kiállításban”, amelynek első allomása tehát Kolozsvár.
Térben és tárgyakban feléledő múltunk
Belépve a Tranzit Házban elrendezett kiállítótérbe, nem egyszerű időutazásban lesz részünk, hanem újraélésben. Az újraélést pedig segítik megérteni a magyarázó és tájékoztató szövegek, hang- és videófelvételek. A kiállított tárgyak, fotók révén tapinthatóvá és érezhetővé válik a múlt, ami ezáltal egyből visszatér a jelenbe. Ezt az időutazást érezteti a kiállítás szójátékra, variálásra késztető címe is, Elmúlt jelen, amelyről Fodor János történész elmondta, hogy Lőrincz József politológustól kölcsönözték, aki egyik könyvében említi, hogy 1989–1990 még nem a múlt, hanem „egy olyan jelen, ami elmúlt.” A közelmúlt, egyáltalán az idő értelmezése a hagyományos történeti idő, illetve a megélt idő összességéből áll össze. A rendszerváltás eseményei a közelmúlthoz tartoznak, nem lezárt folyamat, inkább olyan elmúlt múlt, amely a jelenünket is meghatározza – magyarázta a történész.
A kiállítótérben elhelyezett asztalokon az adott időszak tárgyai, fotók és leírások mutatnak be egy-egy jelenséget vagy tematikát: ki hol dolgozott, milyen volt a nők élete, a városi fogyasztás vagy a szabadidő eltöltése a szocializmusban; de olvashatjuk, láthatjuk, meghallgathatjuk a fekete március eseményeit, vagy a forradalom utáni segélyakciókat és rockkoncerteket, tájékozódhatunk a rendszerváltás utáni privatizációról és munkanélküliségről, a romániai magyar sajtóról. Vagy megállhatunk egy képernyő előtt és kiválaszthatjuk, kinek a történetét, véleményét hallgassuk meg erről az időszakról. A kiállítók természetesen nem szándékoztak sem megmagyarázni, sem véleményt mondani – hanem egyszerűen beszélni és beszéltetni szeretnének egy-egy jelenségről egy adott korszakon belül.
Minden asztal külön tematikát, időszakot, jelenséget mutat be
Sőt, „látogatóba” is beléphetünk a szocializmus tömbházaiból jól ismert panelajtón egy lakásba, és egyből a hetvenes, nyolcvanas években találjuk magunkat: a konyha és szoba az adott kor divatja és lehetőségei szerint berendezve idézi meg az akkori életkörülményeket, életszemléletet, a bekapcsolt televízió pedig utal arra, ahogyan sokan az eseményeket követték. A tárgyak nagy része a kiállítást szervezők személyes tárgyai. Mondhatnánk sokan, hogy a kommunizmus még a szekrényünkben van – utalva egy magyar vígjátékban elhangzó ismert mondatra, miszerint „az oroszok már a spájzban vannak” –, hiszen megőriztünk tárgyakat ebből az időből, mindig megtartunk egy-két darabot ami fontos, és valamilyen személyes töltetet hordoz – magyarázta Blos-Jáni Melinda egyetemi oktató, vizuáliskultúra-kutató. A kiállítás a történelmi eseményeket átélt hétköznapi ember tapasztalataira épít, és azt sem kell elfelejtenünk, hogy a rossz mellett vagy ellenére jó dolgok is történtek. Az „elmúlt jelent” pedig különböző képtípusok képviselik, amelyeket közgyűjteményektől és magánszemélyektől gyűjtöttek össze, és ezeket próbálják társadalmi összefüggéseik terében úgymond olvashatóvá tenni – mondta a szakember.
Utazó kiállítás
Tizenévesként élte meg a rendszerváltást, valamint a forradalmi eseményeket Kolozsváron, és jól emlékszik még a szocializmus utolsó éveire is – mesélte a kiállításmegnyitón felszólaló Csoma Botond parlamenti képviselő, Kolozs megyei RMDSZ-elnök, hangsúlyozva, hogy valóban beépül még a jelenünkbe a közelmúltunknak ez a korszaka. Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntőbeszédében hangsúlyozta, mennyire összetett dolog mindannak a felmutatása, amire a szervezők vállalkoztak. Úgy vélte, szükséges az élmények, a személyes tapasztalatok felelevenítése, „újra és újra el kell mesélni”, hogy mit éltünk át.
Kinizsi Zoltán projektvezető szerint egy kiállítás mindenkinek mást mond: azoknak, akik felnőttként élték át az eseményeket, talán minden érthetőbb, ellenben a mai tizenévesek kisebb valószínűséggel fognak szövegeket elolvasni erről a történelmi korszakról. Ezért elsősorban számukra készült a kiállítás multimédiás tartalma. Az utazó kiállítással be szeretnék járni Erdély különböző városait és rendezvényeit, és lehetőleg olyan kiállítótereket keresnek, amelyek sajátos korhangulatot árasztanak, és ahol jobban érvényesülhetnek az installációk. Mint említettük, az erdélyi körút első állomása Kolozsvár, ahol a Tranzit Házban augusztus 30-ig tekinthető meg a kiállítás naponta 12–20 óra között. A következő helyszín pedig minden valószínűség szerint Szatmárnémeti lesz, de a pontos programról az elmultjelen.ro oldalon lehet tájékozódni.
