„Huszonnyolc évvel a Román Forradalom után a gondolataimmal azokhoz a románokhoz fordulok, akik az utcán szálltak szembe a diktatúrával, és harcoltak a szabadságért, valamint a demokráciáért. Ők azok a hősök, akik áldozatukkal és bátorságukkal lehetővé tették a felszabadító csodát, ami örökre a történelemkönyvek lapjain marad. Túl sokat vártunk arra, hogy az igazság kiderüljön. végig kell vinni a nyomozást a forradalom ügyében, az 1989 decemberében elkövetett bűntetteket és visszaéléseket pedig meg kell büntetni annak érdekében, hogy az áldozatoknak végre igazságot szolgáltassanak. 1989-ben a románok azt kérték az utcán, hogy „Le a kommunizmussal!”. Ma újra ugyanez a kiáltás hallatszik. Ez határozott jel azoknak a politikusoknak, akik arról tesznek tanúbizonyosságot, hogy nem akarnak elszakadni a múlt hibáitól. A Román Forradalom eszményeinek a védelme azt jelenti, hogy megvédjük a jogállam intézményeit, a szabadság és a demokrácia értékeit, és egyúttal a polgárokkal szembeni tiszteletet is jelent” – írta Klaus Johannis mai Facebook-bejegyzésében.
Ezelőtt 28 évvel tört ki Bukarestben a forradalom, ami a kommunista rendszer bukásához vezetett. Egy éjszaka után Nicolae Ceuşeascu elmenekült, és rövid időre a hatalom az utca népének a kezében volt. A Temesváron december 15-én, Tőkés László református lelkész kilakoltatására tett kísérletre adott válaszként elkezdődött tiltakozó megmozdulások –amelyekre súlyos megtorlás volt a válasz, de 1989. december 20-án kikiáltották, hogy a város felszabadult a kommunizmus alól – december 21-én értek el Bukarestbe.
Az Iránból 1989. december 20-án hazatért Nicolae Ceauşescu egy televíziós beszédben a szocialista forradalom ellenségeinek nevezte a temesváriakat. Másnapra nagy népgyűlést hívott össze, amelynek az volt a célja, hogy kinyilvánítsa a lakosságnak a párt és az állam, illetve a Központi Pártbizottság irányi támogatását. Ceauşescu a pártbizottság erkélyéről, dél körül szólt a tömeghez, felidézve a szocialista forradalom és a romániai „többoldalúan fejlett szocialista társadalom” megvalósításait, azonban a tömeg reakciója nem a várt volt. Csak az első sorokban tapsolták meg.
Egy adott ponton kisebb robbanás hallatszott, amelyről ma már tudni lehet, hogy egy Temesvárról érkezett csoport okozta, és a tömeg elkezdett mozgolódni. „Halló! Halló! Halló! Elvtársak, menjenek a helyükre!” – próbálta nyugtatni Ceauşescu a tömeget, amely elkezdtek szétszóródni, ledobva a zászlókat és a jelszavakat tartalmazó táblákat. Közben meg olyan jelszavakat kezdtek skandálni, hogy: „Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „MI vagyunk a nép, le a diktátorral!”, „Le Ceauşescuval!”, „Ma Temesváron, holnap az egész országban!”.
Ceauşescu akkori – elképedéstől és félelemtől eltorzult képe, miközben ajkai sikertelenül próbáltak szavakat alkotni, jobb kezét pedig a magasba emelte – nagyon rövid idő alatt bejárták a világ televízióit. Ezzel a képpel szakadt meg a Román Televízió közvetítése is, majd rövid szünet után úgy folytatták, mintha semmi sem történt volna, néhány képet mutattak arról, ahogyan oszlik szét a nagy népgyűlés. Ceauşescu, mielőtt visszavonult volna a központi pártbizottság székházába, még 100 lejes fizetésemelést ígért.
Időközben az emberek átmentek az Egyetem térre. Az Intercontinental szállodánál székekből és asztalokból alkottak barikádot. A tömeg egyre gyűlt, elfoglalva az egész belvárost. Megjelentek az első olyan zászlók is, amelyekből kivágták a kommunista címert, és az emberek elkezdték énekelni, hogy „Ébredj, román!” („Deşteaptă-te române!”), ami a kommunizmus idején be volt tiltva.
